Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 14. szám

54 nyok szabályozása képezi a polgári törvénykönyv. I. R. 3 fejezetét. Az erkölcstudomány, s a politika elveitől eltek in tú tisztán jogelvekre fektetett magánjogban a szülők s gyermekeik közötti jogviszonyok iránt csak gyér szabályokat lehetne fölállítani; de a polgárisuk nemzetek törvényhozása, magasabb szempontból köteles ezen viszonyt rendezni, nem tekintheti a gyermekeket szüleik egyszerű csinálmányaként, s a szülőket mint azokat, kik gyermekeik vagyona s élete iránt kényük szerint intézkedhetnek, mint ez a kelet, az ókor s különösen a római törvényhozás által meg volt engedve. A bölcs törvényhozó a családot azon szent intézetnek tekinti, melyben az állam részére derék polgárok neveltetnek, s ezért ]) a törvényes szülőknek, kik gyermekeiket mint nevük s nemzetségük fentartóit ünnepélyesen elismerik, s különösen az apának, túlnyomó belátása s erélye folytán kötelességgé teszi gyermekeit, vagyonához s állapotához illő nevelésben részesíteni (137 — 154, 172 — 178. §§.). 2) A törvénytelen szülők, az apasági keresetnek hely adatván, s különösen az anya , kitől a gyermek származása biztosabb, legalább a szükséges nevelésre köteleztetik; s egyszersmind 3) utólagos házasság és türvényesités által mód nyujtatik, miszerint törvénytelen gyermekeiket a törvényes születés előnyeiben részesíthessék. Végre 4) az örökbe s nevelésbe fogadás által a gyermektelen nagyoknak és szülőtlen vagy mostoha sorsú gyermekeknek sorsuk enyhítésére alkalom nyujtatik (179—186. §.). A szülők és gyermekek között lévő viszonnyal rokon a gyámság s gondnokság intézete. A szülőtlen vagy legalább apátlan kiskorúak fölötti gyámság, valamint az észbeli fogyatkozásban sinylődő, s oly személyek fölötti gondnokság, kik önmaguk jogaikra felügyelni nem képesek, s a gyámolatlanok érdekében fölállított politikai intézet, mely azonban azon számos jogügyletek miatt, melyek vele kapcsolatban állanak, a politikai törvényhozás köréből rég kiválasztatott, s a magánjogba nevezetesen a római s ennek nyomán az ausztriai magánjogba fölvétetett. Ezen nevezetes intézetet a polgári törvénykönyv I. Rész 3. fejezetében részletesen tárgyalja, s a gyámság s gondnokság iránt, következő elvek valának vezérlők. 1. Minden szülő nélküli vagy apátlan kiskorúnak, — ha az még nem történt volna — hivatalból gyám rendelendő; ki, ha alapos fölmentési ok fön nem forog, illő jutalom mellett azt felvállalni köteles (187—206., 266 — 268. §§.). 2. A gyám a kiskorú személyének neveléséről, valamint vagyonának hasznos kezeléséről gondoskodni tartozik 207 — 249. §§.). 3. A rendelés czélja s oka vagy a gyám képessége megszűnvén, a gyámság is végkép vagy a gyám személyére nézve megszűnik (249 — 265. §§.). Ugyanezen elvek a gondnokságra is érvényesek (260 — 284. §§.). I,egffel§őD»-törYény§zéki döntvények. Közli dr y. Pestről. Pesti főtörvényszék területén S. helységben, hol számos közbirtokosság létezik, bizonyos A. izraelita egy nemesi zálog birtoknak birtoklásába jutott, s azzal a korcsmáltatási jogot is gyakorlatba vette. A közbirtokosság azonban közmegegyezés folytán az összes korcsmáitatást W.-nek adván ki; ennek folytán A. izraelita a korcsmáitatás gyakorlatától eltiltatott, s midőn visszahelyhezést kért, ettől elüttetett. Ennek azonban daczára A. folyvást tovább is űzte a bormérést; minek következése lőn, hogy nevezett A. izraelita ugyanazon helységbeli bírónak, mint az ottani közbirtokosság igazgatójának felperessége alatt a magán korcsmái t atás megszüntetése végett bepereltetek — és pedig az illető cs. kir. szolgabírói hivatal, mint biróság előtt. A megkeresett cs. k. szolgabiróság, mint első folyamodási biróság azon Ítéletet hozta (185G. jul. 7. 356. sz. a.), miszerint az alperes A. izraelita által gyakorlott magán egyéni korcsmáitatás bíróilag megszüntetni rendeltetik, alperes köteleztetvén felperesnek okozott költség s munkadíj fejében 19 frt 57 pkrt fizetni. És ezen Ítéletnek indokai ezek voltak. Az előmutatott egyességből kitűnik, mikép az összes s —i közbirtokosság a korcsmáitatást a birtoktagositási közös költségek fedezésére, s így közös ozéira összesíteni elhatározták. — A felmutatott cs. k. íőtörvényszéki ítélet szerint pedig, midőn alperes hasonló esetben 1853. júliusban a magán egyéni korcsmáitatástói eltiltva levén, abba magát visszahelyezni kérte, kereseté tői elmozditatott; hogy pedig azon jogát törvényesen visszaszerezte volna, nem igazolja; — mert továbbá az 1840. 29. t. cz. 5. §. az izraelitáknak csupán polgári telkek szerezhetését engedvén meg. Alperes A., mint izraelita nemesi telket s azzal járó nemesi jogot érvényesen semmi szín alatt nem szerezhetett, annálfogva gyakorlatába érvényesen vissza sem helyheztetett volna. Ugyanazért a polg. perr. 294. s 573. §§. nyomán alperes által az összes tiibbi közbirtokosok irányában gyakorlott korcsmáltatást megszüntetni, s alper. a költségekben elmarasztani kellett. Alperes az Ítélet ellen fölebbezéssel élvén, panaszait következőkben adta elő. 1. Hogy ő előmutatott zálog követelésénél fogva az illető földbirtoknak s azzal járó korcsma jognak törvényes birtokában létezik. — 2. Ezen korcsmáltatási jogot az előállított tanú bizonyok alapján félbenszakadatlanul mindig gyakorlottá 5. Hogy tanúi, kikre e joggyakorlatára nézve hivatkozott, ki nem hallgatattak. 4. Hogy jogát meg nem semmisítheti a közbirtokosság által testiletig egy másik haszonbérlővel a korcsmáitatás átadására nézve kötött szerződés , melyet ő — alperes — alá nem irt. 5. Végre az ítéletben felhozott azon alap, miszerint ő, mint izraelita nemesi jószágot zálogkép jogszerűen nem birhat, nem törvényes erejű azért, mivel ő azon birtokból bíróságilag még ki nem záratott, s a felett a szolgabírói hivatal illetékesen nem is határozhat. A főtörvényszék az első biróság ítéletét helybenhagyta. Mert alperes állítja ugyan, hogy a bormérési jognak több év óta szakadatlan gyakorlatában levén, az ujabb szerződés által változást nem szenvedhet, de mivel az előmutatott Ítéletek tanúsítják, mikép alperes azon joggyakorlatban háboritatott, s abba keresete folytán vissza nem helyheztetett, hanem a rendes perutra utasitatott, s minthogy alp. ezt nem érvényesité, az teendő fel, hogy ő azon jog törvényes gyakorlatában nem létezhetett. Az, hogy időszakonként bort mégis mért, mint törvénytelen tett, a további bormérés jogát meg nem alapithatja. Azért alperesnek jogát rendes peruton érvényesíteni és a netán sérelmesnek vélt szerződés megsemmisítését kieszközleni kell. A I e g f ő b b t ö r v é n y s z é k azonban a két első bíróság ítéletét s az egész eljárást, a rendkívüli fölülvizsgálati kérelem folytán megsemmisítette (perr. 339. 343. §§.) s felperest kérelmével az itt illetékes politikai hatósághoz utasította. Mert a fentemiitett 1856. mart. 12. beadott kereset felett, melynek A. melléklete a bormérési jognak a