Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 13. szám

5U lensége nem következik, mert ezek helyesen alkalmazva ellentmondásba nem kerülhetnek ; a mennyiben pedig az alsó bíróságok különböző ítéletei ily egyenetlenséget előidéznének , ez a felső bíróságok, s a legfőbb törvényszék ítéletei valamint azon eljárás által orvosoltatik, mely szerint ez a vitás skülönbözőleg eldöntött jogeseteket a törvények hiteles magyarázatára hivatott hatóságnak feljelenti, mely ismét a szükséges értelmezést kibocsátván, a kételyeket minél szűkebb térre szorítja. A polgári törvénykönyv, mint Verbőczy híres munkája, a római jogban divatos felosztást követve, három részre szakad; ámbár ezen beosztás, mint azt Unger légii jabban kimutatá, semmi belső szükségen nem alapul, s nem igen mozdítja elő a polgári törvénykönyvben tárgyalt anyag helyes átnézetét. Ezen felosztás szerint a polg. törv. könyv első része a személyi, a második a dologi, s a harmadik az ezeket közösen illető jogokról szól. Lássuk ezeket egyenkint. ílrlíéri legfelsőbb íörvény§zél<i határozat Közölve . . . . h. J. ur által Pestről. Pest megyében létező alsó-némedi község és a váczi püspökség, mint volt földesúr között úrbéri rendezés s tagosítás ügye forogván fenn, arra nézve a felek között 1853-ban dec. 22. barátságos úton úrbéri egyesség keletkezett. Ezen egyességnek lényegileg következők voltak pontjai: 1. Az 1770-ki úrbéri lajstrom szerint világos ugyan, hogy többen a lakosok közül belső telekben többet bírnak, mintsem őket illetné; mind a mellett a püs pöki uradalom beleegyez, hogy ezen belső telki többség rét. járandóságukba be ne számitassék , s a belsőségek minden tekintetben jelen állapotjukban maradjanak, kivált miután a belsőségek adás-vevések által idő jártával oly zavart állapotba jöttek, hogy a beszámitást igazságosan alig lehetne eszközleni. 2. Az 1770. úrbéri lajstromból láthatólag Alsó Némedin egy egész jobbágy telek után külsőségekben u. m. szántóföldekben 26 hold, rétekben 12 ember vágó levén megalapítva, minden egy egész jobbágy telki külső illetőség ez ultal is ezen most érdeklett mennyiségben fog kiadatni; s ehhez aránylag íbg kiadatni a fél- s fertály-telkes jobbágyoknak illetősége is. 3. A zselléreknek belső telki — s netán bírt külső birtokuk, is mostani mennyiségben adandó ki, értetődvén, hogy belsőségük jelen állapotjában maradand az 1. pont szerint 4. Egy hold szántólöld, egy kaszáló rét, a legelőben is 1,200 • öllel vétetik. 5. A kender földek a jelen birtok mennyiségben beszámítás nélkül kiadatnak. 6. A közlegelőből 1 egész telek után 16 hold adatik, s ehhez aránylag a fél s negyed telkeseknek; 8 úrbéri zsellérnek 16 hold járván. 7. Az osztályozás szükségtelen leend, mert a lakosok 3 vetői nyomást s ebben kiki 3 darab szántóföldet kiván, miért az egyes illetmények kihasitásakor az összehasonlításra nézve eredhető nehézségek el lesznek mellőzve. 8. Megállapitatik a helyzet azon nyilatkozattal, hogy a mennyire eszközölhető, figyelem leend arra, hogy az uradalom tagja a helységhez igen közel ne essék. 9. A lakosok szántóikat 3 vető nyomásban s minden birtokos mindenik nyomásban 3 darabban kivánják kiadatni; kender földeiket egy darabban. 10. A községi f;Idek jelen mennyiségükben adatnak ki; ugy a jegyzőnek a legelőből törvényes mérték szerinti illetéke. Ezen úrbéri egyesség az úrbéri fotnrvényszék elébe terjesztetvén megerősítés végett, az felette következő határozatot hozot t: Mielőtt a váczi püspökség s alsó-némedi közséo- között 1853. dec. 22. létesült s felterjesztett úrbéri egyeslégnek az 1853. mart. 2. cs. kir. ny. par. értelmében teendő megerősítése iránt határozat hozatnék, az az első bíróságnak azzal küldetik vissza, hogy miután az érintett nv. parancs által is e részben megerősített 1836. évi úrbéri törvényekben foglalt, a régi, jelenlegi s az egyesség értelmébeni jövő állapot kimutatására sz o Igá I ó segéd adatok, mint az egyesség megbirálhatására szükségelt eszközök csatolva nem volnának, ezeknek pótolagos mellékelését eszközölje. Továbbá az egyesség 2-ik pontját, miután abban minden tekintet nélkül a volt egyező jobbágyok által netalán jelenleg is bírt maradék földekről semmi emlités sem tétetvén, csak az mondatik: hogy a volt jobbágyoknak az 1770-ki úrbéri tabellában foglalt illetőségük szántóföldekben 26 s 12 ember vágó kaszálóban fog kiadatni; a netaláni maradék földek iránt is az 1853. mart. 2. ny. par. értelmébeni határozott kijelentés tétele mellett felvilágosítás eszközöltetvén; végre az 1836. évi úrbéri törv. értelmében a netaláni anya vagy fiók egyházi személyek s iskola tanítók törvényszabta illetősége is világosan kitétessék, s igy kiegészítve terjesztessék fel. (1856. apr. 29. 72. sz. alatti főtörvényszéki határozat). A püspöki uradalom ezen végzés ellen a legfőbb úrbéri törvényszékhez folyamodott, a főtörv. végzés megváltoztatása s illetőleg a főtörvényszéki végzésben rendelt kiegészítések teljesítése nélkül az egyességnek megerősítése végett. Ezen folyamodás lényegileg arra alapitatott, hogy 1. Elfogadott elv levén, mikép a szerződés a szerződő feleknek törvényül szolgál, a kérdéses egyesség csak pusztán bírói helybenhagyás alá terjesztethetik fel, miért ott a bíróságnak forma hiányaiba bebocsátkozni, vagy épen az ügyet érdemileg megváltoztatni jogában nem állhat; mert 2. Az 1853. mart. 2. ny. par., s 1856. febr. 2. utas. egyességekről szóló §§-ban a bíróságoknak érintett joga benn nem foglaltatik. 3. A főtörvényszék helybenhagyási joga csak annak vizsgálatára terjedhet, hogy mindkét fél megnyugszik-e az egyességben. 4. Az 1836. 1840. törv., s az 1853. 1856. rend. nem adják elő azon eseteket, melyekben a kötött egyesség helyben nem hagyása kimondathatnék. 5. Ezen egyesség bír minden törv. kellékkel; mert maga a község kérte az egyezkedést; a törvényes illetőség a lakosoknak kiadatik, és pedig a saját választotta helyeken; a belső telki többség s kender földek beszámítás nélkül adatnak ki. 6. Az illető lelkészek s tanítók illetéke törvényileg levén szabályozva, az egyesség tárgyát nem teheté. 7. Végre r emanent ia1 is földekről a mennyiben léteznének is, az irántuk kelt intézkedés után eredt egyesség mit sem szólván, illetőleg e kérdést kiegyenlité, mert kedvezményeket, ha valaki vele élni nem akar, senkire feltolni nem lehet. — A főtörvénysz. megerősítési jogaira nézve , még meg említi az 1853. mart. 2. par. 34. §-szát, mely szerint, ha a felek az egyesség minden pontja iránt megegyeznek, az felterjesztendő, s ha az minden pont iránt nem sikerülne a fel tétlenül s fentartás nélkül kiegyezett pontokra nézve, a felek egyessége szolgál zsinórmértékül; vagyis a bíróságnak hatáskörébe nem soroltatott a felek egyességét megbírálni. Es midőn az 1856. rend. az előmunkálatokat megkívánja, ez csak azon esetekre értendő, midőn a felek azt mellőzni nem kivánják, s hol barátságos egyességre nincs kilátás. Továbbá minden egyezkedő fél, s ugy a volt jobb-