Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 11. szám

43 rencz hagyatékáé; mig a törvényszék abból indul!, ki, hogy miután felperesek gr. Z. paulai Feréncztől származnak, tehát utána Örökösödtek is — mi nem áll egészen, meri felperesek atyjuk után nem reális vagyonban, hanem csak oly jogokban öröködtek, melyeket szamukra a fennállott ősiségi viszony biztosított; és azon javakat, melyekbűi a 22G,000 pfrt származik , néhai gr. Z. paulai Ferencz tettleg soha sem bírván, azt az ő hagyatékának nevezni nem lehet. Azt, hogy nem birta, mulatják a felmutatott családi szerződések, melyekből látszik, hogy azon javakat már nagyatyjok sem birtokolta, mert már 1776-ban el voltak zálogitva. Azonkívül felperesek atyja csőd alatt állván , róla gyermekeire semmi tettleges vagyon sem háromolhatott, mindene a csődtömeghez csatoltatván. A kérdéses 226,000 pfrt csak 1846-ban jött létre, s atyjuk már 1823-ban elhalt. És több döntvények kimondották, hogy több esetben a gyermekek atyjok adósságait nem kötelesek fizetni, főkép midőn az adósságokkal terhelve reájok mi tettleges birtokot sem hagyott. A pesti orsz. fő tör vényszék özvegy gr. Z. Józsefné és gr. Z. Zsigmond, mint felperesek által a végrehajtás megszüntetése végett indított perben a fejérvári törvényszéktől történt f lebbezés következtében következőleg ítélt (július 20. 1857. 7290. szám alatt). A bécsi cs. kir. orsz. törvényszék által rendelt végrehajtásnak megszüntetése végett 1855. okt. 31. a fejérvári törvényszék előtt indított, irásbelileg tárgyalt, és 1857. febr. 17. 104. sz. alatti ítélettel felperesek elutasításával s 60 pfrt 20 kr. perköltségekbeni elmarasztalásával befejezett, s általuk fölebbezett perben, az eljáró törvényszéknek 1857. febr. 17. 104. sz. a. hozott Ítéletét megmásítván, a bécsi orsz. törvényszék által Mar. Mátyás örökösei részére a szőnyi, adonyi és szent miklósi uradalmak örök eladásából nyert és felpereseket ősi jogon illető 226,000 pfrt tő kére 1854. máj. 23. vezetett végrehajtást — perköltségek megítélésének mellőzésével — megszüntetendőnek találta. Indokok ezek: Jóllehet felperesek e per folytán ki nem mutatták, hogy az alperesek által igénybe vett öszveg néhai gr. Z. paulai Ferencz csődtömegéből kielégitetett; mindazáltal a kereseti öszvegre nézve a végrehajtást épen az alperesek által is feszegetett azon elv szerint: hogy az örökösödés teherrel jár, — elrendelni egyátalán nem lehet, és pedig jelen esetben — mely az átal. polg. törv. 5. §. és a bev. nyiltpar. XII. cz. szerint a régibb honi törvények értelmében elitélendő; — azért nem , mert alperesek ezen végrehajtást oly alapra kívánják intéztetni, mely saját beismerésük szerint is, felperesekre nem az adós néhai gr. Z. paulai Ferenczről, hanem régibb jogelődeikről háromlott. Azt pedig, hogy ezen czélba vett végrehajtási alapban, valamely más vagyon is foglaltatnék, mely közvetlen az 1823-ban elhunyt gr. Z. paulai Ferenczről jutott volna felperesek birtokába, — alperesek legkevésbbé sem igazolják. És továbbá felpereseknek azon állítását, hogy az egyenes adós néhai gr. Z. paulai Ferencz a szőnyi, adonyi és sz. miklósi uradalmaknak tettleges birtokában soha sem volt, alperesek nem tagadván , azt hallgatag elismerték. Különben pedig az auctiónalis öszvegeknek az adós által lett felvételét, törvény értelmébeni tettleges birtoknak venni nem lehet; következőleg az érdeklett uradalmak felpereseknek tettleges birtokába sem jöhettek. — Már pedig csupán a tettleges birtokot öröklő örökös tartozik az örökhagyó terheit az örökség erejéig viselni ; mely kotelezetséget jelen felperesekre alkalmazni annál kevésbbé lehet, mivel reájuk az érintett uradalmakban rejlő virtuális jog nem közvetlenül atyjukról, hanem őseikről szállt; így ezen virtualitás az ősiség eszméje szerint, a közvetlen jog-étŐd hagyatékának nem tekinthető, sem annak terhei fedezésére nem fordítható. — Azon körülmény, hogy a bécsi törvényszék által elrendelt végrehajtás D. szerint a volt magyar királyi udvari kanczellária által is foganatba vétetni rendeltetett, alperesek ügyének mit sem használ; mivel az ily parancs átalános kötelező erővel nem bírt, az mindig ,i n sensu legis' vagy ,s e r v a t i s de jure servandis' záradékkal bocsátatván ki; ha az illető biró az előtte fenforgó ügyben, melyre a parancs vonatkozott, törvénytelenséget tapasztalt, tisztelettel félretehette. Es régibb törvényeink , melyek a polg. törv. bev. par. XII. cz. szerint a fenforgó esetben még szabályozók — a ki nem elégitett hitelezőkre nézve akkép intézkedtek, hogy ha az adósnak valamely birtoka zálog czimen egy harmadik kezein volt, a ki nem elégitett hitelezőnek csak két útja volt a lezálogolt birtokból magát kielégitethetni, t. i. ad superinscriptionem, vagy ex superfluitate fundi-kereset. És ezeknek egyikét sem használták alperesek annak idejében; reájök nézve tehát az ősiség pat. 25. §. szerint a további kereseti jog megszűnt. Miután tehát a bécsi cs. kir. törv. által oly tőkére rendeltetett a végrehajtás, mely az egyenes adós birtokában tettleg soha sem volt, az a javak örök eladási árából származván; valamint a hitelezésre alapul nem szolgálhatott, ugy teher törlesztésre sem forditathatik, ennélfogva felperesek által a polg. per. 447. §. szerint helyesen választott ügyút megalapítása mellett, a megye törvényszék fentebbi Ítéletét megmásítani, s a bécsi törv. által 1854. mart. 23. elrendelt, s a fej érvári törv. által a kérdéses tőke lezárolásával foganatosított végrehajtást egészben megszüntetni kellett. A legfelsőbb törvényszék pedig azt vélte, hogy ezen gróf Z. és özvegy gr. Z. Józsefnének, mint felpereseknek emiitett alperesek ellen a végrehajtás megszüntetése végett a fejérvári megye törvényszéken 1857ben és a pesti főtörvényszéken megváltoztatólag elitélt perében a legfőbb törvényszék alperesi fölülvizsgálat folytán a főtörvényszéknek ítéletét helybenhagyta, következő okokból: alperes dr. Tr. Károlynak, mint néhai Már. M. örökösei meghatalmazottjának ellenbeszédjében I. sz. a. beperesitett okiratából világosan kiderül, hogy néhai gr. Z. Zsigmond a felpereseknek nagyatyjok, illetőleg szép atyjok, Fejérmegyében fekvő adonyi uradalmában lévő ősi illetőségét még 17 76. évi apr. 9. osztályos vérrokonának gr. Z. Jánosnak 450,000 frtért 32 évre zálogba adta; és ugyanazon elzálogositó 1801. nov. 29. a zálogbirtokos gróf özvegyétől ismét 70,000 pfrt auctiót vett fel további 25 zálog évek lekötésével; továbbá kitetszik ugyanazon okiratból, hogy az emiitett elzálogitónak fia, a jelenlegi első felperesnek atyja, gróf Z. paulai Ferencz 1804. okt. 24. Komárom megyében fekvő szőnyi uradalmának ősi harmadát 180,359 frt 20 krért szinte 32 évre elzálogitotta ; továbbá ugyanő 1808. okt. 8. a fentemiitett adonyi uradalma ősi illetőségét általa felvett 225,000 irtokban ujabb 32 évre lekötötte a zálogbirtokosoknak, míg végre 1823. évben ezen javak birtoklásán kivül meghalálozott; és ugyanazon okiratból kitűnik az is, hogy az elhunytnak fia gr. Z. Zsimond jelenlegi első felperes, és a meghalt gr. Z. József az érintett adonyi és szőnyi uradalmakra 1833. máj. 19. 1835. mart. 15. és 183.. aug. 20. szinte nevezetes auctiókat vettek fel, s újólagos 32 zálog év kikötésébe beegyeztek; mig végre 1846. nov. 4. az akkép terhelt virtualitásukat a zálog birtokban létező vérrokonaikra a