Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 8. szám

30 csak elvileg kimondanom : hogy a városok és nagy ha­tárú közbirtokosságokban legczélszerűbb az, ha a szántó­földek egy tagban s elkülünzött használat mellett adat­nak ki. s a legelőtérségek arányos Iegelteltetési joggal je­löltetnek ki. így van ez Debreczen és Szoboszló városá­nak határában, hol a legújabb szabályozás folytán, fol­hagyatván a város közelében elterülő s egy pár ezer hold­ból álló legelő, ezen kivül, még a két. órányi távolságra eső angyal házi szikes legelők is arányos legeltetés mel­lett használtatnak. A kisebb határokon ellenben, legczél­szerűbb módnak az mutatkozik, hogy ha a nagyobb bir­tokosok külön egy tagban veszik ki illetményüket, a kis birtokosok pedig a községi legelők föltartásával fordulós tagosítást alkalmaznak, s a legeltetési jogot, a birtoktu­lajdon mennyisége szerint arányosítják és szabályozzák. Ennyi most gondolat ébresztésül; máskor talán majd többet. Mészáros Károly. tegfel§őlbb-törvény§zéki döntvények. A biint. törv. 135—136. §§-hoz. A megmérgezés az álnokságával összekötött nagy veszélyesség s lelki aljasság folytán már legrégibb időkben is külön tekintetek alá jött. Rómában, hol a nők különösen nagy terjedelemben űzték e gyalázatos bűnt, ugy hogy Liviusként 423. év körül egyszerre 170 elő­kelő római nő ítéltetett el mérgezési bűnösség miatt, alap­nézet volt az, hogy : ,Plus est hominem extinquere ve­neno, quam occidere gladio.' — Ez az oka aztán a reá al­kalmazott büntetés szigorának is, mely nagyon sokszor kegyetlenségig, igazságtalanságig terjedett. így p. o. a római jog után, mely azt az egyenes gyilkosságnál szi­gorúbban rendelé bűntetetni, a német jog azt odáig emel­te , mikép magát a megmérgezés kísérletét is, mihelyt csak testi sérelmet okozott, a legkinosb halállal kívánta bűntetetni. „Wer jemandt durch Gifftoder vénen an leib oder lében beschadigt, ist es ein mannsbild, der soll einem fürgesetzten Mörder gleich mit dem Rat zum tod gestraft werden", mondá a peinl. ger. ordnung. A Sach­senspiegel tűz általi halált rendelt még arra is, ,der auch nur mit Vergiftung umgeht.' Akkor pedig, ha halál is kö­vetkezett be, még nagyobb kínzásokkal tetéztetett p. o. az elitélt tüzes vasakkal szaggattatott szét. — Ezen szigornak maradványaira még az ujabb bűntető codexekben is akad­hatunk. Olyan az, p. o. hogy a porosz s bajor a halál büntetést magában nem elégli, hanem azt még sulyosbi­tatni is rendeli. Ide tartozik az is, hogy a badeni codex szerint halál a megmérgezés büntetése még akkor is, ha a tettesnél nem volt meg az ölési egyenes szándok, ha­nem törekvését egyaránt kiterjeszté az egészség rongá­lására is. Az ausztriai új bűntető codex e tárgynál neve­zetes haladást nyilvánít, azon pontra állítva az itteni be­számítást, mely lehet csak egyedül a tudomány s jogos­ság által igazolható. Haladást mutat az, hogy a mérge­zési kísérletet nem veszi hasonlónak a végrehajtott, halált okozó mérgezéssel, mit az igazság soha sem helyeselhet s védhet; — és az, hogy miután csak az egyszerű halál bün­tetés engedhető meg, miután minden más mellék súlyosi­tások csak az emberiség érzelmeinek sérelmével alkal­maztathatnak, a mérgezést a gyilkosság esetei közé szá­mította, s azokkal egyenlőn büntetteti. De az is mutatja, hogy codexünk e tárgynál a tudomány legújabb színvo­nalán áll, hogy csak átalánosan említi a mérget — mint az orgyilkosságnak egyik eszközét, de annak meg­határozásába, mi lég ven a méreg, legkevesebbé sem bo­csátkozik. Ez a szabály minden ujabb törvénykönyvek­ben, azon természetes és eldöntő okból, mert csak a szak­értők esetenként határozhatják meg, hogy a használt mér­gezési anyag valóban méreg volt-e. Es e tekintetből co­dexünk 135. §. 1. pontbani egyszerű m é r e g - kitételét tökéletesebbnek kell tartanunk, mint a porosz, Hes­sen, Badeni codexekct,melyekben a méreg mellé még ez is tétetett : ,oder andere Stoffe beibringt, welche die Gesundheit zu zerstören geeignet sitid' mi egy részt a nép lelkületére való hatályt, mely legfökép a méreg ki­tételhez van kötve, gyöngíti; másrészt tévútra is vezet­het, miután nem méregféle anyagok is vannak, melyek az egészséget megrongálhatják. — Különben itt jutot­tunk el tárgyunkhoz, t. i. hogy esetenként mit k e 1­lessék méregnek (135. §. 1. p.) tartani? A szaktu­dósok, mint a híres 0 r fi 1 a, (1 m e 1 i n s , Duvergie, to­vábbá Marx, Henke stb. különfélekép határozzák meg. De annyi bizonyos, hogy csak az tartathatik méregnek, mi minősége, benső tulajdona által hat roncsolólag, s nem mennyisége által vagy mechanicus módon. — Innen az­után, hogy mindig ujabb és ujabb felfedezések jönnek az­iránt, hogy mit kell s mit nem lehet méregnek tartani. — Érdekes viták voltak p. o. az iránt, hogy az összetört üvegdarab képez-e méreganyagot'!' — A tudo­mány nemmel felelt, és ez most már rendesen követtetik a törvényszékek által is, mint p. o. Poroszországban, hol a főturvényszék a fő orvosi collegium után megalapította, hogy az összetört üveg nem képez mérget. (1853. febr. 22.). Ujabban pedig részint államunkban, részint máshol azon kérdés merült fel: hogy a nyers, szin-higany képez-e mérget, tehát a törvények szellemében a mér­gezés tényére használható-e? Nevezetesen Kronenburgban Gr. gyilkossági kísérlet vádja alá vétetett, mivel néhány hónapos gyermekének ölési szándokból kétszer nyers higanyt adott be. Az or­vosok azt nyilvániták, hogy a nyers higany nem képez halálosan ható mérget, ámbár képes folytonos sínylódést, s élet hosszanti egészségtelenséget okozni; mit később a szakértők azzal egészítettek ki, hogy azon sínylődés ál­tal, tehát közvetve halál is okoztathatik; és hogy folyto­nos beadások s az adagok nagyobbitása által a higany halált idézhete elő; mint különben nemcsak a méreg, ha­nem minden hashajtó (purganz) szer is addig folytatha­tik, míg lassanként halált nem idéz elő. — Erre az első bíróság abból indulva ki, hogy a nyers higany nem ha­lálosan működő méreg, vádlottat a gyilkossági kísérlet vádja alól fölmentette, és csak a 152. 155. §. a. p. értel­mében súlyos testi sértés kísérletét alapitá meg. A főtör­véuyszék azonban a fentközlött szakértői véleményt nem­csak első részében, hanem az egészben véve fel kiindulási pontjául, hogy t. i. a nyers higany is az okozott sínylődés által, tehát közvetve okozhat halált, — megváltoztatta az első ítéletet, és a gyilkossági kísérletben tőn elmarasztalást. A legfőbb törvényszék az utóbbi határozathoz járult, csak hogy a büntetési időt tetemesen lejjebb szállította, és a­zonkivül oly indokolást is mellékelt döntvényéhez, mely csak annak bizonyítékául vehető sziute, hogy a'nyers higany méregnek nem tekinthető. Mint kétségtelen — szól az - hogy ha a vádlott a gyermek megölési szán­dokaval a nyers higany beadását a végső senyvedés s in­nen a halál előálltáig folytatja, a biint. törv. "l34. §. sze­rint bevégzett gyilkosság bűntettét követi el; valamint

Next

/
Thumbnails
Contents