Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 36. szám

146 személyi minőséghez tartozónak találtatván. (1858. sept. 4. 10329. sz. a.) A bünt. törvény 149. és l51.§§-hoz. A b. törv. 149. §. szerint gyermekkitevés bűntettét követi el, ki valamely gyermeket oly korban, midőn az élete megmentésére még mit sem tehet, a végett teszi ki, hogy azt halálos veszedelembe ejtse, vagy csakhogy megmentését a véletlenre bizza is; mint ezt közelebb fejtegettük, (lásd 34. sz. Döntvénytárt.) Ezen bűntett létezik törvényeink szerint akkor is, ha a gyermek valamely rendszerint járt helyre tétetik is ki, vagy ha átalában ugy létesitetik is a kitevés, hogy hamarjábani észrevételét és igy megmentését alaposan lehetett várni; úgyhogy azon esetben, midőn arról volt a szó, hogy az alapos és nagy valószínűsége annak, hogy a kitett gyermek észre fog vétetni, megszünteti-e a gyermekkitevés bűnösségét és fogalmát, a feltett kérdésre a legfelsőbb törvényszék kimondotta, hogy bármily alapos és nagy is azon valószínűség, hogy a kitett gyermek észre fog vétetni s igy meg ís mentetni, az még sem semmisiti még a tettes részéről azon tudatot, hogy őgyermeke megmentését a véletlennek tette ki, tehát a 109. §. szerint szükségelt gonosz szándékot sem törli el; hanem csak 151. §. szerint büntetés enyhítést vonhat maga után. (1858. jan. 12. 260. sz. a. legfels. törv. döntvény.) Midőn azonban a törvény és gyakorlat ily értelemben nyilatkozott, természetszerűleg fejlődött ki azon kérdés is, hogy az ily véletlennek határai meddig terjednek, hogy meddig van azzal az illetőkre nézve felelőség összekapcsolva ? Nevezetesen midőn bizonyos vádlott a gyermekét oly helyre tette ki, mely szoros közelében létezett azoknak lakhelyéhez, kikről hivé, hogy a kitett gyermek életfentartására kötelezvék, és pedig oda oly körülmények között tétette ki, melyek azon alapos hiedelemre jogosíthatták, minélfogva azon személyek a gyermeknek lételéről azonnal tudomást fognak nyerni; természetszerűleg azon kérdés állt elő, hogy ezen és hasonló esetekben is van-e helye a véletlennek, tehát a megmentés bizonytalanságának s igy a kitevő büntetti felelőségének ? Miután eziránt az alattas bíróságok különböző véleményt nyilvánítottak, a legfelsőbb törvényszék — ellenkezőleg az előbbi számban közlött döntvénnyel, azt mondotta ki, hogy oly esetben, midőn a gyermek a fentartására kötelezett személyek lakhelyének közelébe p. o. a lakhelyiek mellett létező kertbe akkép tétetett ki, hogy az illetőknek azonnal tudomást kellé nyerniük a gyermek ottani lételéről — a törvény által igényelt szándokosságnak s igy a kitevési bűntettnek is helye nincsen. (1858. oct. 5. 11,096. sz. a. döntvény.) És ez teljesen igazoltnak mutatkozik. Mert a szándokosság e bűntettnél csak abban áll, hogy a gyermekkitevő azt a véletlenre, tehát hiánytalan sorsára bizza, melyhez épen ugy van kapcsolva a megmentésnek, mint az elveszésnek lehetősége. Már pedig ily véletlenre az emiitett esetben feltételezni nem lehet. Nem lehet ugy mint bizonytalan sorsnak tekinteni, ha a gyermek akkép tétetik kí, hogy azt azoknak okvetlenül tudomásul kell tenniük, kik annak fentartására kötelezve is vannak. Mert ily esetben alaposan lehet feltételezni, hogy a kitett gyermeknek megmentésére az illetők mindent el fognak követni, hogy fentartásáról — már maga az emberiség tekintetéből is kellően fognak gondoskodni. Azért ily esetekben a gonosz szándék nem feltételezhető, az t. i. mely a gyermek megmentését a bizonytalan véletlenre bizza. Törvénytár— F. é. april 16-án adatott ki s küldetett szét a budai cs. kir. egyetemi nyomdából a magyar orsz. kormánylap első osztályának Vll-ik és a m á s o d i k osztálynak Vl-ik darabja, mind a német egyes, mind az összes kettős kiadásokban. A VH-dik darab tartalma : 36. sz. A vallás- és oktatásügyi minisztériumnak 1859. febr. 21-kén kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére, a tanitáspénznek a es. k. jogakademiákoni fizetése iránt. 37. sz. A hadsereg főparancsnokságának 1859. febr. 20-án kelt körrendelete, a főtisztek havi fizetéseire , a kapitánytól lefelé , magán-adósságok miatt intézendő birói tilalom s végrehajtás megengedhetősége iránt. 38. sz. A bel- és igazságügyi minisztériumoknak 1859. febr. 24-kén kelt rendelete, kiható Erdélyországra, mely által az erdélyi nagyfejedelemségben a földbirtok tagositását s a határ úrbéri szabályozását tárgyazó kérvények benyújtására szabott határidő 1862. évi június végéig hosszabbittatik meg. 39. sz. A pénzügyi minisztériumnak 1859. mártius 2-kán kelt rendelete, kiható Erdélyországra, mely által a kapniki és abrudbányai bányabiztosságok megszüntetnek, s az udvarhelyi bányabiztosság hatásköre kiterjesztik. 40. sz. A pénzügyi minisztériumnak s a hadsereg főpancsnokságának 1859. mártius 5-kén kelt rendelete, kiható a katonai határőrségre, az 1850 aug. 2-kán kelt törvénynek (birod. törv. lap 329. sz.) a katonai határőrségbeni házközösségekre alkalmazása iránt. 41. sz. A pénzügyi minisztériumnak 1858. mártius 8-kán kelt kibocsátványa, a cilii II. osztályú fővámhivatal elnevezése iránt. A II. osztályból a Vl-ik darab tartalma : 12. sz. Hirdetés a cs. kir. helytartóság soproni osztályától 1859-diki febr. 20-káróI, a soproni közigazgatásbani Duna-folyamszakaszon kijelölt azon kikötőhelyek iránt, melyeken hajók és talpaknak kikötni s arukat be- vágy kirakni megengedtetik. Hivatalos tudnivalók. Csődök. P. L a d á y i szbirós. néhai Borbély Dániel h.-szoboszlói lakos hagyatéka ellen perii, Lengyel József és Tóth Lajos. Bej. jun. 6. vál. jun. 10. — Kapuvári szbirós. Nagy Zsigmond vadasfalvi lakos hagyatéka el. perü. Bosnyák Imre és Somogyi Antal. Bej. jun. 27. vál. jul. 4. — Eperjesi mtszéknél Bogsch Sámuel földbirtokos el. perü. Papp Jenő és Roskoványi Ambrus. Bej. jun. 30. vál. jul. 7. —Gyulai mtszéknél T i 11 János füszerkeresk. el. perü. Endrefy Károly és Nagy Gábor. Bej. jun. 30. vál. jul. 2-án Pályázatok. Aradi mtszéknél hiv.tiszt 525 fttal 14 nap alatt. — Békés-Csanádi úrbéri tszéknél bírósági segéd 725 fttal 4 hét alatt. — Szatmári úrbéri tszéknél segéd 735 fttal 4 hét alatt. — S z i g e t v á r i szolgabirós. tollnok 420 fttal máj. 24-ig. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztési szállás: Belváros, aldunasor 9. sz. 2-dik emelet 6. Ide küldendők mind a levelek, mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1859. Nyomatott B e im e 1 J. és Kozma Vazulnál.