Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 36. szám

145 kérdésben forgó polg. perek iránt egyességek is jöttek létre, a tanú kihallgatás tehát már ennél fogva meí nem engedhető. A cs. kir. legfőbb törvényszék 1858. évi september 15-kén kelt határozatával tekintetbe vévén miszerint az 1854. febr. 23-kán kelt igazságügyi miniszteri rendelet értelmében, ily esetben az államügyészség a büntető eljárás megindítása végett értesítendő, a hitelező és adós között fenforgó polgári per pedig folytatandó s a tett kifogások tekintetbe vételével elintézendő lehetne, a bíróság részéről ellenben gondoskodandó, hogy a megítélt összeg a mennyiben elkobzás alá eshetnék bíróilag letétessék, — folyamodó rendkívüli felülvizsgálati kérelmének helyt adott sa felülvizsgálni kért határozatot megváltoztatván, elrendelte, miszerint az idézett igazságügyi miniszteri rendelet, értelmében a beadott följelentésről az államügyészség értesitessék, a polgári per ellenben tovább folytattassék s elintéztessék." (1858. sept. 15. 10062. sz. a. döntvény.) Vádak és védelmek. Közli ifj. E. S. cs. k. tvsz. segéd ur. (Folytatás). Az államügyészség, ha visszatekintünk a múltra, nem egészen uj — csak feledésbe ment intézmény, 1849-ben kelt fel halottaiból, hogy a vádakat lángszaVakkal hirdesse ') — első hatáskörét 1850-be kapta 2); ugyanazon évben kapott franczia alakzatot 3), — de a kívánalomnak nem felelvén meg, 1851-be szabályai újból hozattak *); — ennek következtében 1852-be a Greneralprokuraturák felosztattak 3); — hatásköre azon évben újból kiszabatott 6); — mig végre 1853-ba jogai s kötelességei véglegesen kimérettek — ezek szerint külön álló testületet képez a törvényszékeknél; ő szedi el a bíráktól a vizsgálatokat s hozza reá indítványát; 1854. aug. 3-án kijött rendelet 8) bővebben kifejti mi az államügyészség. Ennyi tőlünk annak megismertetésére ki szerepel törvényszékeinknél vádlókép — s mielőtt a védelem történetét előadnánk, áttérünk kezdett példázatinkra. III. K. K. ellen 1857-ben vádul emeltetett, hogy ő azon alkalommal, midőn L. meglátogatta és szobájában a képeket vizsgálta, Ő Felségét ábrázoló képre azt mondotta, ezt nemsokára kilököm s helyébe . . . képit teszem stb.... ez a tette egyéb kimondott szavak hozzájárultával a B.T. K. 63. §. alá eső felségsértés bűntényét tüntetvén elő. . . . K. vizsgálat alá vonatott. A védelem ez ellenében azt mutogatta, hogy a feladó s vádlott között régi ellenségeskedés volt, a felhívott tanuk aggályosak, és K. oly szép előéleti bizonyítványokkal bir, hogy ő róla azon bűntényt sem szándékból, sem maga elfeledésből feltenni nemlehete — mint . . - jegyző huzamosb szolgálata alatt, minden >) Lásd 1849. jan. 14. kelt rend. bir. kmlap 278. sz. — a) L. 1850. jan. 17. k. rend. bir. kmlp 278. sz. — s) L. 1850. jul 10. kelt rend. bir. kmlp 286. sz. — a franczia jogintézvények Európában majdnem átalános utánzásra találván. — 4) 1851. dec. 31. k. rendel, bir. kmlp 1852. sz. — 5) 1852. jan. 21. k. rend. bir. kmlp 24. sz. — e) 1852. jan. 20. bir. kmlp 27, sz. — 7) 1852 jan. 16. bir. kormlap 132. sz. — 8) 1853. jul. 29. bir. kmlp 151. sz. — 1854. aug. 5. bir. kormánylap 201. sz. rendeletnek pontosan megfelelt ... és politikailag fedhetlen. Ezen védelem oly tüzetes volt, hogy nemcsak K. elleni vizsgálat megszüntetését, de a B. T. K. 209. §. alapján a feladónak mint rágalmazónak vizsgálat alá vonatását eredményezte. — Megfordulván a koczka, a vádlónak rögtöni vádállapotbai helyeztetése miatt, ennek volt uj védelemre szüksége, s a védelem, mert nem látta gyanúsnak a fenti esetet, előállt, könyörgött azon székhez, mely segíthet; előadta, hogy K. elleni eredeti feljelentése nem fondor koholmány volt, mely a B. T. K. 1. 209. §. szerint lényeges perczenet, hanem egy a körülmények után nehezített vizsgálat miatt ki nem fejlődhetett eset s legroszabb esetben a feladó, ki feladását hevenyében tette, helytelenül tett vádjában hibás . . . stb. IV. H. F. ellen vádul emeltetett, hogy 1857. sept. 23-án midőn házában egy halotti szertartás vitetett véghez, a jelenlevők bosszúságára, lakása pitvarában oly lármát csapott, hogy az imádkozó pap is abba hagyta szavait s rendet tétetett. Ezen tett a B. T. K. 122. §. b) betűje alá tartozó vallásháboritás bűntényének vétetett. A védelem ezen vád ellenében bemutatta, hogy a lármát H. F. nem azért tette, mert az isteni tiszteletet háborítani szándéka volt, sőt ellenkezőleg a lármát nem is annyira az, de vádlottnak testvére tette, s az sem gonoszságból, hanem nagyot halló éltes idejű anyának egy panaszát adván elő, azért beszélt hangosan, mely az udvarra is kihallatszott, hol az isteni tisztelet tevő sereg egybegyültéről nem tudtak. Ezt tanuk erősitik. így nem csak a fenti szakasz alá eső bűntény, de még a 303. §. alá eső vétség kritériuma sem lévén jelen, eljárásnak helyét nem látja! Ha a biró a vádak és védelmekkel otthonos, maga vezetheti valamint vezeti is az ügyet, ugy legegyszerűbben a jelentést maga fojthatja meg csirájában anélkül, hogy a törvénytől eltérne, valaki személye, élete, becsületére, szenyct vetne, s magát bármily ellenkezésbe tenné. Döntvény i ár. A bünt. törv. 134. s 140. §§-hoz. E §§. értelmében emberölésnek veendő, habár az életvesztés, mi miatt valaki vád alá kerül, a sértett személyi minőségéből vagy a véletlenül hozzájárult közbejövő okok miatt állt is be — hacsak az ellenséges czél létele nem hiányzott légyen. — Hogy mit lehessen a személyi minőség alatt érteni, hogy itt a beszámithatás, mely határig terjedhessen, a nézetek ezerenkint különbözők szoktak lenni. Egy esetben a legfőbb törvényszék azt alapította meg, hogy a személyi minőség alatt, mely a tettesnek a 140. §, szerint beszámítható akkor, midőn a haláleset általa következett be, azon az orvosok által közreműködő halál okul nyilvánított testi állapot is értendő, melyben a sértett maga a tett előtt volt már, és a mely nem a fettes s illetőleg vádlott által okozott lelki felindulás, zavar által idéztetett elő, habár múlékony természetű is, minő p. o. a harag ingerültség által okozott vértódulás az agyvelő felé. Ily eset volt nevezetesen az, midőn bizonyos egyén agyvelő bajban szenvedvén, véletlenül ingerültségbe jött, mely agyvelejébe való vértódulást okozott s ezáltal halálát idézte elő, s mely esetben a tettes, ki az illetőt megütötte s ellökte, emberölésbeni bűntettesnek nyilvánitatott, a halálra közreműködő agyvelő zavar a