Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 35. szám

140 ugy mindegyike azoknak megszüntetését követelheti. 15. Valamely házasság érvénytelennek nyilváníttatván, ez által a házasulási egyezvények is megszüntetnek s a vétlen társ kártalanításra igényt nyer. (1265. §.) 16. A házasságnak egyetértőleg történt felbontása által a házasulási egyezvények megszüntetnek. Ha a házasság fölbontása itéletileg eszközöltetik a vétlen félnek teljes elégtételen fölül, jogában áll mindent a mi halál esetére ki volt kötve, valamint a közös jószágnak fölosztását igényelni, az örök szerződésből származó joga sértetlen maradván. A törvényes örökösödésrei igény azonban megszűnik. (1266. §.) A szerződésekhez hasonló jogviszony ered a kártételből, miért is a rómaiak példáját követve a kártérítést szabályzó törvényes határozatok a dologhozi jogokhoz szoktak soroztatni. A régi valamint az ujabbkori törvénykönyvek a kártéritésrei kötelezettséget a vétkesség fogalmára fektetik, hova a gonosz szándék s hiba tartozik; az utóbbira nézve nagyobb vagy kisebb hibát különböztetvén a viszonyok s ügyletek különbsége szerint, hol az egyiket, hol a másikat a vétéshez számítják. A nagyobb s csekélyebb hiba között elméletileg pontos határt vonni bajos lévén, a kérdés megítélése rendszerint a bíró okszerű s méltányos belátásától függ. A ptk. (II. r. 30. fej.) a kártérítés iránt következő alapelveket állított föl : 1. Mindenki jogosítva van a kártevőtől azon kármegtéritését követelni, melyet az neki vétke által azaz szándékosan vagy bűnös hiba által közvetlenül vagy közvetve, okozott. — 2. Másra kiható cselekedetek alkalmával vétkesség terhel mindenkit, ki eszével élhetvén a forgalom azon fokát elhanyagolja, mely közönséges tehetségek által alkalmaztathatik vagy melyre a vétkes állapotánál, szerződés vagy azon körülménynél fogva kötelezte magát. 3. A körülményekrei tekintettel oly személy is, ki eszének használatával nem bir, kárpótlásra köteleztethetik. — 4. Több részes a közösen és szándékosan elkövetett kárért, a mennyiben ez felosztható, aránylagosan kezeskednek. Ha fel nem osztható egyetemlegesen kezeskednek egymásiránti visszkeresetük fennmaradván. 5. Az eset azt éri, kinek vagyonában vagy személyében a kár történt. (Ez öt főelv az 1293—1322. §§-ban foglaltatik.) 6. Gonosz szándékkal vagy szertelen gondatlanság által okozott kárért teljes elégtétel, különben csak kártalanítás jár, különbség nélkül akár a test, a személyes szabadság, a becsület vagy a vagyonban történt a károsodás (1323 —1337. §§.) 7. A kártalanitásrai jog a törvényszegés minősége szerint a felsőbb vagy alsóbb polgári bírónál, a büntető bíróságnál vagy végre a politikai hatóságoknál érvényesítendő. (1338 — 1341. §§.) L,egfelssőlblb-törvényszéki döntvény. A polg. tkhözi bevezető nyiltparancs XI. czikkéhez s a polg. tk. 970 és 967. §§-aihoz. K. László a pesti Teréz- és Józsefvárosi cs. kir. kiküldött járásbíróság előtt a H-féle testvérek mint szállítók ellen, egy még 1854-iki június havában átvett szállítmányon szenvedett 67 ft 27 kr. ppnyi kár megtérítése érdemében perre kelvén, felperes nevezett járásbíróság által 1857-ki május 7-ről 14261. szám alatt költ ítélettel keresetétől elüttetett s a perköltségekben elmarasztaltatott,az okból : „minthogy a kérdéses szállítás 1854-ki júniusban történt, s ennélfogva iránta a polg. tk. szerint határozandó, mely pedig a 970. §-ában a szállítót letéteményesnek rendeli tekintendőnek s az ilyen elleni követelés a 967. §. szerint 30 nap alatt, a visszaszolgáltatástól (szállítmány átadásától) fogva számítva, támasztandó. Itt tehát azon nem csekély fontosságú kérdés merült fel, váljon ily esetekben a támasztott kármentesítési igények eshetnek-e elévülés alá vagy sem. Ha az átal. polg. törvénykönyvet vesszük alapul, és kiindulási pontul, akkor igen is az elévülés kifogása érvényesíthető, mert a 967. §. szerint az bizonyos idő lefolytával előáll. Mig ellenben ha a régi magyar törvényeket vesszük alapul, elévülésnek helye nem lehet, mert az ily esetekre alkalmazandó 1840 : XX. törv. czikkelyei elévülést alapító határidőt nem állítottak fel. Melyek folytán a lényeges kérdés az, hogy itt alkalmazható-e, tehát érvényben létezőnek tekinthető-e az 1840-ki törvény, vagy sem? Utóbbi — az érvényben nem léttel mellett az hozatván fel, hogy az a polg. törvkönyv bevezetési parancsának I. cz. által meg lett szüntetve. A cs. k. fő tö r vé n y s z é k , hová felperes fölebbezé az ügyet — azonban 1858-ki marczius 15-kén 205. szám alatt költ ítéletével az első nézet — tehát az 1840 : XX. t.cz. érvényben létele mellett nyilatkozott, — a felperes igényének 35 pftig helyt adván, és a perköltségeket mindkét részéről megszüntetvén; mert, úgymond, az 1851-ki birodalmi törvénylap VI. darabjának 50. számú rendelvénye folytán még mindig érvényben levő 1840-ki XX-ik t. cz. nem szab ki határozott időszakot, mely alatt az, eme törvény 9. §-ában emiitett viszkereset támasztandó; de miután a kereskedelmi ügyletek a polg. tk-hözi bevezető nyiltparancs XI. czikke szerint az érvényben levő különös törvény alá esnek; ennélfogva a szóbanforgó kereset elévültnek nem is tekinthető. Az pedig bebizonyítva levén, hogy azon láda, mely szállítás végett alperes által átvétetett s melyben különbféle szerek foglaltattak, a szállítási hanyagság s gondtalanság által, sérülést szenvedett, s a bentfoglalt szerek részint széttöredeztek, részint a benyomult vizesség által megrongáltattak ; valamint bebizonyulván — részben maga a panaszlott beismerése által az is, hogy azon károsítás magát az alperest terheli, ki tehát azért felelősnek is tekintendő. Ellenben a legfelsőbb törvényszék — alperes felülvizsgálati panasza folytán 1858-ki september 22-én 9135 szám alatt költ ítéletével az első bíróság határozatát hagyta helyben. Indokul kimondván : h o g y a szállító a polg. tk. 970. §-a folytán letéteményesnek tekintendő, s az ilyennek kötelezettségenem a különös kereskedelmi törvény, hanem a polg. tvk. szerint Ítélendő meg, miután pedig ez utóbbi a 967. §-ban a letéteményes elleni kereseteket 30 napnyi elévülésnek veti alája s jelen esetben a károsult ezen határidőt elmulasztotta; ennélfogva a felperes, a neki helyesen ellenszegezett elévülési kifogás folytán keresetétől el vala ütendő. Egyszersmind ezek folytán kimondotta : hogy a szállítási ügyletekre az átal. polg. törv. bevezetési par. XI. czikkje nem alkalmazható; tehát hogy azok egyedül csak az átal. polg. törv. szabályai szerint megítélhetők. (Legfels. törv. döntvény 1858. september 22-én 9135. szám alatt.)