Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 33. szám

133 lenn személyes Végrehajtás, ezen kivétel pedig az időleges személyi fogságra ki nem terjed; tehát mar azért sem lehetett D. Vilmosnak szabadon bocsátó kérelmét megtagadni. A hitelezőnek, F. B-nek ezen határozat elleni felébb folyamodása folytán a cs. kir. legfőbb törvényszék a cs. kir. fő törvényszék határozatát helybenhagyta, kijelentvén, hogy az első bíróság által idézett 64-ik és 185-ik §§-ai a csődrendtartásnak az időleges személy i fogságra, s igy ezen esetre nem alkalmazhatók. (1858. sept. 21. 10,698. sz. a. legfőbb törvényszéki döntvény). Külföldi törvényhozás Február-Martiusi szemle. (Vége). Ha a jogélet tökéletesb kifejlődésében, mivel a polgári szabadságnak, a társalmi polgárisodásnak, és közjólétnek legfőbb biztosítékai vannak kapcsolatban, e hónapok folyamában a polgári jog terén is örvendetes reform mozgalmakat tapasztalhattunk ; akkor még számosbak s jelentékenyebbek azon törvényhozási tények, melyeket a büntető jog haladására nézve jegyezhetünk fel ugyanezen időszakból. A haladás kétségtelen s legörvendetesb tényei közé sorolandók mindenekfelett azon reform intézkedések s törekvések, melyek a büntető jog gyakorlatában az e mberiség érdekeinek minél terjedelmesb valósítására irányoztatnak. Ilyen az p. o. Hannovérában, miszerint a büntető jog tárgyalása, alatt a törvényhozás a halál büntetésnek súlyosbításait — egyik maradékát a franczia tör vény-szigornak — elvetette, miután az emberiséggel ellenkezik, hogy azon büntetés, mely az élet elvétele folytán legnagyobb, mit az emberek használhatnak, még azonfelül mással is öregbitessék, mi igy csak szükség feletti kinzás jellemét viselheti. Ilyen az, mikép Spanyolországban a felsőházban azon indítvány tétetett (mart. 4.), hogy politikai bűntettekre halál büntetés ne alkalmaztathassák; — szinte nagy fontosságú emberiségi igény, miután itt rendesen a politikai szenvedé lyek s párt-nézetek határoznak, mi a részrehajlatlan s íüggetlen jog s igazság hatalmát háttérbe szorítja. — Ide sorolható az is, hogy Hannovérában a halál büntetés végrehajtására guillotin fogadtatott el, mi szinte kívánatos , mert legbiztosb kivégzési eszköz s legkevesb kínzással jár. — Az emberiség igényeinek hódol azon törekvés is, mely a sajtó törvényt s illetőleg a sajtó vétségek fenyítését minél szelídebb alapokra kívánja fektetni. Igy nevezetesen Bernben elhatároztatott egy új sajtótörvény bevitele, mely az 1852-kinél sokkal szelídebb leend. Poroszországban a kormány szinte egy ujat készítet, mely hasonlóan a haladás bizonyítékául fog szolgálhatni. — És épen most van Spanyolországban is új sajtó törvény tárgyalás alatt, mely az előbbinél (1857. máj. 16-nál) sokkal jobb és előhaladottabb. Nem lesz talán érdektelen azt, mely különben 297. §-ból áll, legfőbb vonalaiban megismertetnünk. És ezek : Hírlap szerkesztő lehet mindenki, ki 25 évet haladott, polgárjogok élvezetében van, spanyol honpolgár, és politikai vallásos tartalmúnál, ki esküdtszéki képességgel bír. Kiadó csak az lehet, ki Madrid vagy Barcellonában 600 reál egyenes adót fizet, a tartományokban pedig 500-400 -300 reált — A nyomtatványok kiadása előtt egy példány az osztályfőnöknek s másik az ügyészségnek kézbesítendő, hol egy harmadik példányra a hivatalos pecsét ráüttetik, s mihelyt e példány a lapkiadó hivatalában megérkezik, a kihordók azonnal kihordhatják. Az iró felelős műveért, s hol senki sincs aláírva, felelős a szerkesztő, helyette a kiadó, ennek helyében a nyomdász, s végre mindazok, kik a közzétételre közreműködtek. — Esküdtszék bíráskodik minden sajtó vétség felett kivévén, melyek a vallás, fejedelem, kir. család s alkotmány ellen vagy titkos lapokban követetnek el. Sajtó vétségek vannak a vallás, uralkodók, kir. család, alkotmány, társalom, cortesek, állam biztossága, és a közcsend ellen. Ily vétség az is, ha Spanyolországban külfejedelmek vagy képviselőik nevetségesekké tétetnek, vagy alattvalóik lázadásra buzditatnak. A bíráskodó jury tagjai lehetnek a capacitások, bár mennyi adót fizetnek, s mások csak ha Madridban 2,000, s máshol 1,500 vagy 100 r. egyenes adót fizetnek. Azon büntetések, melyek a jury által mondatnak ki, csak pénzbeli bírságok lehetnek, mikből az academia által kitűzött jutalmak szaporitandók.A magánosok elleni, s a jury elébe nem tartozó vétségek a bünt. codex szerint fenyitetnek. Minden tartományi fővárosban sajtó bíróságok állitatnak. Elővizsgálat alá tartoznak azon iratok, melyek a kath. vallásra, dogmákra, sz. irásra s keresztény morálra vonatkoznak, nélküle kiadottak lefoglaltatnak. A büntető törvénykönyvek revisiója is folyvást előhalad az európai törvényhozások kebelében, minek némely egyes jelentékenyebb tényeit szinte meg kell említenünk. Ilyen nevezetesen Belgiumban a most tárgyalás alatt létező codex tervnek IV. szak IX. fejezete, mely a lelkészeknek hivatalos működésük alatt elkövetett vétségekről, s különösen a 295. czikkben azon kihágásokról rendelkezik, midőn a lelkész szószékről a közhatalomnak valamely szabályáról vagy intézkedéséről roszalólag nyilatkozik. Ezen s a vele kapcsolatban levő czikkek a belga kamarában igen heves s több napi vitákra nyújtottak alkalmat. A tárgy fontossága kétségbe vonhatlan. Az európai törvényhozások e kihágásokat rendesen a közönséges, mások által is elkövethető esetek alá szokták sorolni, kivételesen külön vétségeket és szabályokat a lelkészekre nézve ritkán állítván fel. Ily kivétel nevezetesen az új b r au n sc hw e igi és wiirtembergi codex, melyek a különös hivatal kötelességek sérelmének bűntettei között külön megemlítik azt is (449. v/ürt. s 282. §. braun.)- „G-eistliche, welche in öfientlichen Vortrágen die Staatsverfassung, die Staatsregierung, oder ihre Verwaltung verunglimpfen." Ily kivétel a franczia codex is, melynek 201. cz. szinte külön rendelkezik róla, következőleg: „Les ministres des cultes qui prononceront, dans l'exercice de leur ministére et en assemblée publique un discours contenant la eritique, ou censure du G-ouvernement, d'une loi d'un décret impérial ou de tout autre acte de l'autorite publique, seront punis d'un emprissonement de trois mois á deux ans." — A belga kamarában egy része a háznak szinte elégségesnek tartotta volna, ha a lelkészeknek e kihágásaik a közönséges bűntető szabályok s büntetések alá soroltatnának. Hivatkoztak az alkotmánynak azon elvére, mely az állampolgároknak törvény előtti egyenlőségét szentesitette. Minden honpolgárnak — mondatott — meg van azon joga, hogy a kormány intézkedéseit vizsgálat alá vegye, s róla véleményét s Ítéletét nyilváníthassa, minélfogva a lelkészektől sem lehet elvonni azon szabadságot, hogy szószékükön a világi hatalom tetteiről nyilatkozhassanak. A codex tervnek, melyet a kormány terjesztett elő, pár-