Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 32. szám

129 hal, fel sem tevén, arról nem is rendelkezett, hanem rendelkezett csupán egyik fia halála esetére, nem pedig testvér szerző társának maradékát illetőleg, ki jogát a szabályozó szerzési oklevél záradékában állapítja. 4. A B. alatti osztálylevélből kitetszik, hogy a keresetbeli részjószágnak, az özvegy édes anya halála után alperes gondnokoltja van birtokában, mely birtokhoz pedig, miután saját hajadoni joga a férjhez menetel által megszűnt, és miután a 3. szám alatti végrendelettől azon osztálylevélben G. Mihály örökösei önmagok is elállottak, semmi alapos jogczimet kimutatni nem tud. III. A keresetbe vett birtokrész szerzési ára 20,000 rh. forint felerészének megtérítésére felperest kötelezni kelletett, mert felperesnek joga Gr. Mihály fiága kihalta után reá háromlott birtokrészhez csak az A. alatti vételár hasonfelének, melyet Gr. Mihály fizetett le, és melynek lefizetését önmaga is önként ajánlotta, alperes gondnokoltja, mint Gr. Mihály leánya részére leendő megtérítése mellett volt csak igazságosan megállapítható ; ezen összeg azonban az 1811. évben kiadott legfelsőbb nyiltparancs értelmében valódi értékére levonandó volt. IV. Alperes özv. Gr. Mihályné halálával fölvett haszonvételeknek felperes által követelt megtérítése terhealól föloldozandó, és a perköltség költsönösen kiegyenlítendő volt. 1) Mert felperes régibb törvényeink értelmében jogai érvényesítése tekintetéből ezen jog létezéséről mindaddig, mig csak keresvényét be nem nyújtotta, a birtokot jó hiszeműleg használt alperest türvényszabta módon értesíteni mulasztotta, de egyébiránt is a per kimeneteléig alperes jóhiszeműleg használván örökösödési osztályrészét, őtet a per eldöntéséig jogtalan haszonélvezőnek tekinteni nem lehetett; aunyival is inkább, mivel mindaddig, mig a közigazság elvénél fogva is megtérítendő vételári összeget le nem teszi, felperesnek a haszonvételekhezi jogát, kivált midőn a nyilt törvényeken alapuló gyakorlathoz képest a vételárrali megintés megkísértve nem volt, megnyíltnak tekinteni nem lehetett. 2) Mert felperes részben nyertes, részben pervesztetté lőn, de egyébiránt hasonló perekben régibb törvényeink értelmében megtérítendők nem levén a perköltségek, a polg. perr. 386. §. értelmében költsönösen megszüntetendők voltak (1856. jul. 15. 1107. sz. a.). Az illetékes fő törvényszék, hová alperes vesztet ügyét fölebbezé az első bíróság ítéletét mindenben megerősítette, s ugyanazon indokokat tette magáévá. E két egyenlő ítélet ellen alperes rendkívüli fölülvizsgálattal élt: A legfelsőbb törvényszék a két alsó bíróság öszhangzó ítéletei ellenében használt rendkívüli fölülvizsgálati kérelemnek helyt adott, és a két első ítélet megváltoztatásával felperest keresetétől elmozdította. Indokok. Az ősiségi pátens 10. §. szerint a leányág kirekesztését követelő per többé nem inditathatik; mi pedig egészben véve épen az, mi ezen örökjogi per kezdése által czéloztatik. És e törvény irányával az átalában ellentétben állna., ha oly javaknál, melyekben az örökösödést a kir. adomány csupán a fiágra erősítette meg, a leány ágnak az elnyert birtokból való kirekesztése e 10. §. alapján megtagadtathatnék, ellenben azon esetben, midőn a jószág csak örökbevallás által szereztetett a nélkül, hogy királyi helybenhagyás által megerősitetett volna, a birtokból, mely még az atyjának mint szerzőnek végintézkedésén is alapszik, a kirekesztés megengedhető lenne. De erre való tekintet nélkül sem illeti felperest kereseti jog, mert az örök adás-vevési szerződés csak annyit bizonyít, hogy T. Tamás a jószágát a G-. fivéreknek, és ezek fi utódainak eladta volt; míg azon adás-vevési szerződésben szó sincsen oly rendelkezésről, mely közös és kétoldalú örösödést alapított volna meg, mint azt a főtörvényszék hibásan és periratokkal ellentétesen hozta föl. Csak is egy testvér t i. Mihály volt jelen ugy, a mint a másik fivérnek meghatalmazottja; következéskép az A. alatti örök adás-vevési szerződés T. Tamással köttetett, és magok a két testvérek között tovább semmi szerződés sem fordul elő, és épen ezen Mihály, mint első szerző tett egy végintézetet is, melynek tartalma szerint azon esetben, ha csak fiainak egyike kihalna is, az örökösödést a kérdéses T-féle szerzeményben is kiterjesztette leányaira, következéskép ez által világosan kifejezte akaratja iránt, hogy ő az örök adás-vevési szerződést mikép kívánta értelmeztetni. Az állítólagos jogközösség és mutua successio az I. rész 47. cz. értelmében s több más régibb magyar törvények szerint jelen esetben nem létezik; minthogy két testvér között, kiknek mindenike a vételárnak reá eső részét kifizette, és saját részét mindenik azonnal át is vette, és igy maga és saját fi maradékai számára tőn szerzeményt, semmi collaleralis successio sem létezik azon feltételek szerint, melyeket a fentebbi törvény igényel,mint nem létezik semmi mutua successio sem, hacsak az világosan ki nem köttetett; miért a szerzőnek szabadságában kellett állni, hogy a felett gyermekei számára szabadon rendelkezhessék, mint jelen esetben az első szerző Gr. Mihály csakugyan rendelkezett is (3. alatti végintézetében). És ezen a szerző végintézete irányában 1810. óta, ámbár reá nemsokára a fiuk is elhalnak, ellenmondás soha sem használtatott következőkép ezen első szerzőtől tett végintézet érvénytelenítés hiányában félre nem tétethetik; az érvénytelenítés pedig az özvegy birtoklása alatt is megtörténhetett volna, jelenleg azonban, miután 1810. óta, midőn a leányág végintézeti örökjoga keletkezett, 32 év már rég lefolyt, a kérdéses végintézetnek érvénytelenítése az ősiségi pátens 9. §. szerint többé meg nem engedhető és felperes ezen okokból volt elutasítandó. (Legfels. törv. döntvény 1857. nov. 25. 9008. sz. a.). Külföldi f örvény hozás Február-Martiusi szemle. (Folytatás). Különösen ki kell emelnünk azt, hogy a polgári törvénykezési jog reformja körül igen tevékeny s buzgó törekvések nyilvánultak a lefolyt két hó alatt is. Ez igen nagyon megérdemli figyelmünket, mert épen ez az, mi minket is legközelebbről érdekel, mert a jogélet te rén nálunk is a törvénykezési rendszer az, mi leggyorsabb s leggyökeresb átalakítást igényelne. Ez a közvélemény mindazon államokban is, melyekben a törvénykezési rend, még a régi elavult elvekre fektetve a jelen kor igényeinek megfelelő igazszolgáltatást többé nem képes nyújtani. E szükség kielégítésére szolgálnak azon új polgári perrendtartások, melyek ez évben 01denburgban, Schwartzburgban léptettek életbe. Erre szolgálnak az ujabb reform mozgalmak s intézkedések is. így nevezetesen K a ss e 1 b e n a kormány új törvénykezési törvényt készit, mely legközelebb nyilvánitatni fog. SchweiczbanBern törvényhozó testülete elismerve azon váltó eljárási törvény czélszerűségét, mely 1856-ban tiz cauton által fogadtatott el s léptettetett életbe, szinte elhatározá (1859. mart. 2 ), hogy az Bernbe is bevitessék. — Kiváló figyelmet érdemelnek azonban azon törekvések, melyek e