Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 27. szám

109 addig mig semmi tárgyalás sem létezik, a csődtömeg elitélésébe bocsátkozni nem lehet; igy a megszüntetés már a fülebbező kérelmében fekszik; az Ítéletnek többi része érintetlenül maradván (1856. 2,132. sz. alatt). Ez ítélet következtében az ügy az első biróságu törvényszékhez visszakerülvén, az, miután kellő tárgyalás után a szóbeli eljárás ujolag befejeztetett, mellőzve az első Ítéletnek azon részét, mely az 1,500 frt váltó keresetre vonatkozik, s mely már jogerőre is emelkedett, ujolag következő ítéletet hozott I Felperes azon kérelmével, miszerint 185 .. . jul. 10. kelt váltó erejénél fogva 1,000 pfrt váltó öszveg 6% kamataival, és a költségeivel együtt neki felszámitassék, elutasitatik, és a perügyelő munkadija 10 frtban megalapitatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntetetvén. Indokai. A polg. perrend 323. §. értelmében jelen ítéletnek csupán a felperes által fölebbezett ítélet tárgyábani határozatra kell szorítkoznia; minthogy az első Ítéletnek azon része, mely nem fölebbeztetett, valamint egy később keletkezett rendelvényben foglalt elutasító határozat a panaszlott azon kérelme felett, hogy a polgárjogi eljárás felfüggesztessék, már rég jogerőre emelkedett, és így ujabb tárgyalásnak tái-gyát nem képezheti. A mi már az 1,000 frtnyi öszvegnek kért felszámitolását illeti; a kérdéses váltó viszkereset útján pereltetett be, és azonfelül az mint telepitett váltó Bécsben N-nél volt kifizetendő, a nélkül azonban, hogy felperes részéről óvás tétetett volna. Annálfogva felperes a váltó rend. 41. s 43. §§. alapján el volt kérelmével utasítandó, minthogy keresetét csupán a váltójogra alapította. De e követelést a közönséges törvény szempontjából sem lehetett világosnak elfogadni, minthogy a polg. perrend 18. §. szerint a kereset jogalapjának megváltoztatása nincsen megengedve; és oly váltó, melynek váltójogi ereje megszűnt, az átal. polg. törv. 1001. §. a polg. perr. 119. s 127. §§. értelmében csak közadós levélnek tekinthető : és az ily váltó adós csak a váltó törvény 83. §nak korlátolása mellett felelős; és végre felperes köztörvényi tekintetből is az igényelt követeléshez valamely jogczimet sem a keresetben, sem a tárgyalásban ki nem mutatott, valamint az idézett 83. §. értelmében sem állt elő e kérelemmel. A perköltségnek megszüntetése és a perügyelői munkadíj megalapítása a polg. perrend 98. §-nak alapján nyugszik. Afőtörvényszék az első biróságu törvényszéknek ezen ítéletét, mely panaszos S-nek a H. csődtömeg ellen támasztott 1,000 frtnyi váltó követelését elutasította, a közbevetett fölebbezés folytán helybenhagyandónak találta. Indokok. Miután felperes a kérdéses 1,000 pfrtnyi váltókövetelésének felszámitolását viszkereseti úton igényelte, és keresetét csupán a váltójogra alapította; az érdeklett váltó azonban a vált. rend. 41. és 43. §§-nak értelmében a telepvényesnek fizetés végett be nem mutattatott, és a fizetés hiányából a szükségelt óvás kivétele elmulasztatott; a kereset jogalapjának változtatása pedig a polg. perr. 18. §. folytán meg nem engedtetik; következéskép a fölebbezett első bírósági ítélet megerősitetett. (1856. okt. 29. 8,212. sz. a. főtörv. itélet.) Döntvénytár *). A bünt. törv. 140. §-hoz*> Mi kívántatik az emberölésnél szükségelt szándékossághoz? Kétséget nem szenved , mikép az emberölésnél is, melyről a bűntető codex 140. §. rendelkezik, szükségeltetik a szándékosság, mert azon §. azt bűntetté alakította, melynek fogalmához mint lényeges kellék tartozik a szándékosság. — Nem szenved továbbá kétséget az sem, hogy ezen emberölési szándékosságnak mégis lényegesen különbözőnek kell lenni agyilkosság szándékosságától. Mert e két büntet között, melyek lényegesen különböző beszámitás alá jönnek, ámbár egyformán mindkettő halált idéz elő, épen abban áll a különbség, hogy a 134. §. szerint a gyilkosságnál az, ki valakit megöl, egyenesen azon eltökélésben van , hogy valakit megöljön, mig emberölésnél 140. §. szerint a tettes megölést nem czélozva, csupán ellenséges czélból cselekedett. Ezen ellenséges indulatnak tehát nem volt szabad valaki életének elvételére irányozva lenni; de mint több legfelsőbb döntvények magyarázzák az sem szükséges, hogy bűntetti beszámítás alá eshető sérelemben álljon; elég levén bármily ellenséges czél s akarat is. Az azonban, hogy ily ellenséges indulat és egy olyan között, mely egyenesen halált czéloz, hol legyen a határ s válasz fal, a gyakorlati életben elhatározni rendkívüli nehézségekkel jár; és pedig annál inkább, minthogy a 134. §. szerint a gyilkosság tényére elég, ha a halál csupán a sértettnek személyi minőségéből vagy pusztán azon véletlen körülményeknél fogva, melyek kőzött elkövettetett, avagy csak a véletlenül hozzájárult közbejövő okok miatt állott is be, a mennyiben utóbbiak maga a cselekvény által okoztattak. A tudomány s gyakorlat által e válaszfal jellege abban találtatik fel, miszerint a mellett, hogy emberölésnél mind az egyenes (direct) mind a közvetett (indirect) ölési, életvételi szándéknak ki kell zárva lenni, mégis elkerülhetlen szükséges, hogy az ellenséges czélu cselekvény és a következményéül előállt halál között oly öszszefüggés létezzék, hogy a cselekvő előtt a halál beállta, mint egészen merő lehetetlenség ne állt légyen elő, hanem hogy előtte lebeghetett vagy előfordulhatott lehetősége annak, mikép halál is eredhetne belőle. Azért egy ujabb mult évi legfelsőbb törvényszéki döntvény kimondotta: hogy az emberöléshez szükségelt szán dékosság nem létezik, ha a véletlenül hozzájárult közbejövő okok, melyek folytán állt elő a halál, a bűntettes által ellenséges czélból elkövetett cselekvényből származtak ugyan, azonban e tettes közfelfogás szerint előre nem láthatta, hogy csele k vén y ének a halál okaiként működő azon körülmények következményei lehessenek, — (Legfels. dönt. 1858. jan. 47-ről 471. sz. alatt). Hason szellemű döntvények már előbb is keletkeztek e szándékosság jellemének meghatározása körül. Mint nevezetesen 1855ben jut 4-ről, melyben szinte az emberölési d o 1 u s nem lette mondatott ki, midőn a vádeset abban állt, hogy egy 14 éves ÍIu egy hasonkorut pofon ütött, és utóbbi a pofonütés folytán meghalt; s mely esetben a legfőbb törvényszék csak a sértett egészségére való beszámithatását, tehát csak a bünt. törv. 335. §-nak esetét, mint vétséget látta létezni. Mert nemcsak a közélet szerint alig lehet an') Nyilatkozatokat vettünk több részről aziránt, hogy ezen még előbbi években kelt döntvényeket, melyeket a bécsi Gerichts Zeitung f. évi 4. 5. stb. szamaiban összeállítva közöl, gyorsabban adjuk, E kívánatnak azonban alig fogunk eleget tehetni , miután az eredeti értekezések és szinte eredeti hiteles — máshol meg nem jelenő döntvények, melyeket rendesen lapjainknak minden számában adunk — nagyon elfoglalják lapjainkat, s ritkán engednek tért az érintett közlésekre, főkép minthogy ezeket mi nem akarjuk adni egyszerűen a Ger. Zeit. után ; hanem rendesen minden esetet összehasonlítunk előbbi hason természetű esetekkel s döntvényekkel; m i a t ö rvénykezésbeni jog egység 8 öszhangzat kitüntetésének szempontjából is hasznosnak s érdekesnek mutatkozik. 2) Lásd e lapok 10.12. g 24. számát.