Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 91. szám - Nézetek az ügyvéd felelőségét illetőleg az átvett okiratokra nézve

740 resztül menve a kérdéses ügyet nem vitte, a szavatosságot tehát el nem vállalja. — Ily kényes és kétértelmű állásra szorítva: körülményesebb nyomozást voltam kénytelen tenni, melynek eredménye folytán S. F.-et meggyőztem, hogy a téritvényben előforduló M* József az ő peres fele volt. Együtt kutattuk a fogalmazási könyveket, név leltárakat és ügyvéd foglalkozásánál szokásos útmutatókat, mig végre sikerült megtalálni a nyomot és megtalálni M* Ignácnak 1841. év augusztus és december hónapokról szóló eredeti nyugtáit, melyek szerint a kérdéses követelést S. F.-től behajtva fölvette. Nevezetes körülmény, hogy M* József, kinek nevére a téritvény szól, apja — M* Ignác idősb és Manó ifjabb két fiának. M* Ignác kezelte atyja ügyeit és nyugtatta a S. F. által behajtott követelést. M* Manó , Ignác bátyjának, kereskedési társa. Atyjok meghalván, s irományai közt a téritvény megtaláltatván: M* Manó léptettetett föl, hogy vagy a váltót, vagy értékét kamatostól követelje, mivel M* Ignác jól tudta, hogy a téritvény érvénytelen, s hogy az abban érintett követelés behajtva, általa vétetett föl és nyugtattatott. Buda város levéltárából kifürkészett a tárgyra vonatkozó törvényszéki irományok- és M* Ignácnak nyugtatványaival ellátva beadtuk én és S. F* a közös ellenbeszédet, melynek folytán M* Manó a keresetet letette; a letéti folyamodásra ellenfél meghallgatása nélkül hozott végzésben 30 pft. költség ítéltetvén részemre, mely összeg a valóságos kiadásokat sem üti meg. Ha nem vagyok szerencsés — mert szerencséről kell szólanom — kinyomozni a fent előadott körülményeket, ha S. F.-el meg nem találjuk a nyugtákat; a kereseti kérelemhez képest valószínűleg elmarasztaltattam volna: miután tudok két hasonló esetet, melynek az lett a következménye. Speciális törvényes intézkedések, az ügyvéd és peres fele közötti, törvényes használat végett átvett irományokból eredő szerződés megbirálására, a magyar törvényekben nem voltak, sem a p. t. könyvben nem léteznek. A p. t. könyvszerint pedig ügyvéd és fele közt csupán letéti szerződési viszony állhat be, és a 964. §. szerint a letéteményes a véletlen esetért nem felelős. Miután elveszett oklevél esetében maga a törvény intézkedik a felek jogairól, megsemmisítés által; a dolog természetéből folyna,hogy ügyvédtől többet kivánni,mint az eltévedt oklevélnek saját költségén leendő megsemmisítését, nem lehet; mert ez által az előbbi állapot vissza van állítva. Ellenben logikai összefüggés nélküli következtetésnek tekinteném ily esetben az ügyvéd marasztalását, mert ahoz, hogy fele kötelezettjének kötelezettsége reá menjen által, jogcselekvény kívántatik, nem okirat véletlen eltévedése. Minek morális szempontból is kell állania, mert ha a fél bizonyítani tudja, hogy ügyvédje pénzét, vagy más értékét fölvette, s a kiszolgáltatást megtagadja, fenyítő úton kártalanittatik és a vétkes megbüntettetik. Kívánatos lenne, hogy a törvény hasonló felelősség eszméjét szorosabb vonalokkal határozta volna meg magát a felelősséget bizonyos számú évekhez kötvén*). De ha ez nem történt, miután őrizet alá adott, vagy letéteményezett dolgok a birtok cím hiánya miatt soha el nem birtokolhatok — az ügyvédre határtalan felelősséget hárítani annyit tenne, mint őt hosszú évek lefolyta vagy holta után családját, szükségtelenül s elegendő ok nélkül volt felei önkényére bízni, ha köztök roszlelkűek találtatnának , kik rendbehozott s befejezett ügyekben félretett vagy feledékenységből elmaradt téritvény alapján jobb tudomások ellenére újra számot kérnek. K. Gy. Barna Ferenc ügyvéd úr védbeszéde, melyet a budai csász. kir. orsz. törvényszéknél mult május hóban bankjegyhamisitási ügyben bevégzett végtárgyalás alkalmával Zs* János mellett mondott. — — Folytatás. — Midőn tehát lehetetlen, hogy a márvány legsilányabb neme, rainőhez az úgynevezett palatáblák tartoznak, finom vésésre vagy általában csak vésésré is alkalmaztatott volna ; midőn bizonyítva van, hogy a kérdésbeli tábla vésésre s igy a hamisítványok készítésére nem csak hogy nem használtatott, de természetes állapotánál fogva, melyben K* és G* tanúk vallomása szerint találtatott, nem is használtathatott: nagyon természetes, hogy a márvány darabra nem bizonyitathatván az, hogy a hamisítványok készítésénél eszközül használtatott, sőt valamint a bank által küldött műértők, és a fennebb hivatkozott tanúk vallomása által az ellenkező bizonyitatván be : sem egyik, sem másik márvány darabot bűnjelnek venni nem lehet; már pedig ha a márványdarabok bűnjelt nem képeztek , mint nem képezhettek, ugy azoknak *) Francia törvénynél fogva az ügyvédnek hivatalos használat végett átvett oklevelekről szóló elismervényei 6 év alatt elévülnek.