Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 88. szám

717 zat. annál kevésbbé az udvart. De ha csakugyan nem tévedek a következtetésben, hogy a francia, kinek szózatát hallották a tanúk, valamely máltai hajónak matróza: még sem hiszem, hogy evvel vizsgálataim valószinü siikerét veszélyeztettem. Ha véleményem helytelen , akkor Ö azt gondolandja, hogy a körülmények vezettek tévútra, melyekhez aztán semmi köze neki. E pillanatban lépteket hallánk a lépcsőzet felől. — Készen tartsa ön magát pisztolyaival. mondáDupin: azonban mindaddig ne használja ön azokat, mig arra önnek jelt nem adok. Dupin szántszándékkal hagyá tárvanvitva a külső ajtót, s a jövevény a tornácra lépett, nem rántva meg a csengetyűszárat. A lépcsőnek több fokán hallók őt fölhaladni, azután késedelmeskedék, s a legközelebbi pillanatban megint lefelé tartott. Dupin már utána akart menni, midőn még egyszer fölfelé hallók őt lépdelni. Ezúttal több elszántságot tanúsita : hevesen lépdele a lépcsőzeten és bekopogtata ajtónkon. Dupin hangos és barátságos szavakkal szólitá őt a belépésre. Karcsú termetű, izmos matróz jelent meg a szoba küszöbén, kinek kissé kihivó. bátor arcvonalai épen nem tevének rám kellemetlen hatást. Xapégette arcát félig bozontos szakái fődé. Erös cserfa fütykös volt az egyetlen fegvver, melvet előttünk fitogtatott. Ügyetlen magameghajtás után jónapot kivánt nekünk oly hangejtéssel, mely előttünk a párizsit elárulá. — Üljön le. barátom, mondá Dupin, üljön le; — ön alkalmasint az orangoutáng miatt jön? Valóban szinte irigylem öntől azon állatot — keveset láttam annál szebb és értékesebb példányt. Milyen idős lehet? A matróz nagyot lélegzett, mintha nyomasztó tehertől érzette volna megszabadítva magát, és bizodalmas hangon feleié. — Bizonyosan nem tudom, uram ; de gondolom , hogy négy vagy öt esztendős. Itt van önnél az állat? — Nincs, nehezen is volna itt hely őrzésére, istállóban van a Dubourg-utcában, ép a szomszédban , s holnap reggel elviheti őt. Ön alkalmasint hű leírását adhatja az állatnak. — Igen, uram. — Xem örömest válok meg ezen állattól, monda Dupin. — Semmi esetre sem kivánom, hogy ön hiába tette légyen fáradozását, viszonzá a matróz; ellenkezőleg kész vagyok megfelelő jutalmazást fizetni orangoutángom elfogatásaért — csak szóljon ön. mennyivel tartozom. — Xo viszonzá Dupin, ezt illendőnek nevezem : várjon csak ön — mennyi legven a jutalom ? Ahá! megvan — az állat elfogatásának jutalmául kivánom, hogy közöljön velem ön mindent, a mit a Morgue-utcában történt kettős gvilkosságról tud ön. Dupin legnagyobb nyugodtsággal, de egész szilárdsággal is ejté ki e szavakat. Alig végzé beszédét, ép oly nyugodtan járula az ajtó felé. bezárá azt és kulcsát zsebébe dugta. Aztán pisztolyt vőn elő kebléből s felhúzott sárkánvával az asztalra fekteté maga elé, mi közben újra helyére ült. A forró vér arcába tódult a matróznak, mintha az megakarta volna őt fulasztani. Egyszerre felszökkent és fütykösét ragadá: de már a legközelebbi pillanatban visszahanyatlék , sápadtan mint a halál, reszketve minden tagjában. Xyelve megtagadá tőle szolgálatát és ő oly nyomorultan nézett ki. hogv szívem mélyéből szánakozám rajta. — Xe nvugtalankodjék ön barátom, mondá Dupin; mi javát akarjuk önnek — becsületszavamat adom. hogy semmi rosz szándékkal nem vagyunk ön iránt. Én egész bizonyossággal tudom, hogy ön nem részes közvetlen a Morgue-utcában elkövetett gyilkosságokban: de ép oly bizonyosan tudom azt is. hogy önnek pontos tudomása van ezen esemény részleteiről. Innen látja tehát, barátom , hogv tagadása irányomban épen hasztalan volna. A dolog igv áll. Ön semmit sem tett, a mit kikerülhetett volna — semmit, a miért büntethető volna. Ön még nem is orzott ott. hol azt veszély nélkül tehette volna. Azértis önnek semmi eltitkolni valója nincsen, mert ép az ily eltitkolás semmi további védelmet nem nyújt önnek. Másrészről pedig becsületbeli dolog önre nézve, hogy a teljes, tiszta igazságot mondja el; mert egy ártatlanul vádolt börtönben sanyarog most azon bűntett miatt, melynek tettesét, elkövetőjét ön képes nekünk bejelenteni. — Veee a jövő számban. — Pár szó t. munkatársainkhoz Midőn legközelebb e lapok szerkesztését átvettük . a jelen számban folytatott közlemények már szedői kézben . s nagyrészt kiszedve voltak. Már e tartalom , összevetve a lap egész folyamával, mutatja, hogy a bűnvádi ügyek e lapoknál kedvezésben részesültek a polgárjogi ügyek rovására, mit azon körülmény is igazol, hogy az átvett