Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 86-87. szám

708 nitandó, hogy a rendőrség nem vette észre szélességeiket , vagy legalább nem véve tekintetbe célirányosságukat, mint menekülésre szolgáló eszközökét. Előttem azonban világos volt, hogy az illető ablakhoz legközelebb fekvő ablaktábla két lábnyira ér a menykőfogótól, ha az a fal felé kanyarittatnék, nem titkolhatám el magamban, hogy a közönségesnél nagyobb ügyesség elérhetné az ablakot a tábla segélyével ugy, hogy — — — Megálljon ön, szakasztám félbe szavait; valóban belátom, hogy a gyilkos megkaparithatá a táblát, miután felkúszott a menykőfogón ; de alig látom lehetségesnek, hogy aztán még az ablakot is eléré. — Mi sem volt könnyebb annál, feleié barátom : én föltételezem, hogy ahhoz szokatlan mérvű ügyesség kívántatott — ezt ne feledje ön, mert ez egyik része a rendszernek, melynél fogva kipuhatoltam ezen titkot; — de párosulva ezen ügyességgel, részemről nagyon könnyen kivihetőnek látom azt. A kúszónak csak az ablaktáblába kellett kapaszkodnia , egy lábrugással lódulatot adni a táblának , és igy nemcsak az ablakhoz szökkenhetett, hanem abba be is lódíthatá magát, ha annak idejében nyitva volt az. Ön azt mondandja, hogy rendkivűli ügyesség kívántatott arra, s én nemcsak megengedem ezt: hanem állítom, hogy az csaknem természetfölötti vala. De megint e körülmény az, mely, mig a rendőrség esetlen hypothesiseit feldöntendi: az enyéim megalapítását sokkal inkább könnyíti. Engedjen ön viszszaemlékeznem a szokatlan ügyesség különös öszszetalálkozására a gyilkos szokatlan szózatával, és következtesse abból, miként segített az engem gondolkodásom eredményére, melyek érvényességét megkísérteni talán a legközelebbi órában feladatunk leend. — Térjünk vissza még egyszer azon szobába, hol a gyilkosság elkövettetett A szekrény tolófiókjai , a tauúk vallománya szerint, egy részben me^valának rabolva tartalmoktól, ámbár több értékes tárgy hagyatott hátra még azokban. Azon következtetés , hogy ott lopás történt, csak puszta föltételezés , mit semmi sem bizonyit, és már az is eléggé megcáfol , hogy az egész arany összeg, melyet a meggyilkolt nő csak ép az napon vett át a bankártól, egészen illetetleníil fentergett a padolaton. Ha azonban ennélfogva nem fogadhatjuk el, hogy a gyilkos megrabolta áldozatát : akkor azon föltételezés sem fogadható el, hogy tette elkövetésekor a rablást tűzte volna ki magának célul. — Kapcsoljuk most egybe a pontokat, melyekre ön figyelmét iparkodtam irányozni — t. i. a szokatlan szózatot, a szokatlan ügyességet és az ily szerfölött iszonyatos tettre való indokoknak szokatlan hiányát — és képzeljük magunknak ezen emberöldöklést legiszonyatosabb részleteiben. A leány, megfojtva a gyilkos öklei által, a kürtőbe akasztatott és fejével lefelé fityegve találtaték. Ez nem közönséges gyilkosság — nem a közönséges eljárás, hogy miként rejti el valamely gyilkos áldozata hulláját. Oly rendkivűliség azon eszmében, miszerint valamely hulla a kandallóban tuszakoltassék, hogy azt nem egyeztethetjük meg közönséges emberek cselekvényeivel, habár a legundokabb kéz követte is a tettet. Azonkívül gondolja meg ön, mily iszonyú testi erő kívántatott arra, hogy valamely holttest ily lyukba fölerőszakoltassék ugy, hogy több féríi egyesűit ereje kivántatott arra, miszerint e holttest újra lerángattassék. — A kandalló mellett, folytatá barátom, rövid szünet után, nagyon vastag emberi hajcsomók találtattak, és saját szemeinkkel látók, hogy azok tövestül tépettek ki. Ön jól tudja, mily erőbe kerül csupán húsz-harminc hajszálnak egyszerre való kitépése is, mily herkulesi erőre volna tehát szükség, hogy ezer meg ezer hajszálától fosztassék meg a fejbőr? A gyilkos nem elégedett meg az Öreg hölgy torkának keresztül metszésével, épen nem; ő a fejet egészen elválasztotta a törzsöktől, holott az általa használt műszer mégis csupán beretva kés volt! Ezek állati dühösség és vadság jelei, melyeket szem előtt kell önnek tartania. A Madame l'E s p a n a g e hulláján találtatott egyéb marcangolásokról mit sem akarok mondani. Dumas tanú és érdemes segéde E t i e n n e úr állítják, hogy azok toiapa műszer által idéztetének elő, s ezen uraknak annyiban csakugyan igázok van, hogy e tompa műszer nem volt más, mint az udvar kemény kövezete, melyre az öreg asszonyt a gyilkos dobta , miután őt megölte. Mindezt maga megmondhatta volna magának a rendőrség, ha a hermetice elzárt ablak nem zsibbasztja meg értelmi erejét. Ha most már visszamutatunk a csodálatos ügyességre, emberfölötti erőre, állati vadságra, mely az egészen indok nélkül elkövetett tettben kifejtetett, ha ehhez hozzáadjuk a gyilkos idegenszerű szózatát és egészen ismeretlen nyelvét : mily nézet kerül ki számunkra, mily meggyőződés erőszakolja ránk magát ? — Örjöngőnek kellett lennie, felelém elborzadva , örjöngőnek, ki Őrei kezéből megszökött és paroxismusa közben követé el a tettet.