Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 86-87. szám

706 jöket ugy magok a vallomást tevők, mint szintén az állitolagos bűntársakra vonatkozólag tökéletesen elvesztették. A második jogelv, melyet a tek. államügyészség a subjectiv tényálladék bizonyításának megkönnyítésére fölállított, de melynek nyomát minden keresés dacára a bprdt. szabályai közt föl nem találtam, az ngynevezhető negyedrészes bizonyíték összetapasztása. Azt mondja ugyan is az államügyészség, hogy a vádlott beismerése a subjectiv tényálladékra törvényes..biznnyitékul szolgál, ha az a bprdt. 264. §. a, b, c, d, és e, pontjai alatt elősorolt kellékekkel ellátva van, de ha a vádlott előbb törvényes alakban tett vallomását visszavonja, még azért a beismerés bizonyító erejét nem veszti el, csak hogy tökéletes)bizonyitéknak nem tekintethetik ; — tehát egy oly beismerés, mely törvénytelen eszközök használata mellett vétetik ki, visszavonás által előbbi probaerejét egészen szintén nem vesztheti el, csak hogy a bizonylat helyreállítására kétannyi tökéletlen bizonyíték kivántatik, mint mennyi a bűnösség igazolására különben szükséges ; tehát egy tövénytelenül eszközlött, utóbb visszavont vallomás negyed próba erőre olvad le. Meg lehet, hogy a tekintetes államügyész úr körülményezését e tekintetben nem fogtam föl, de a vádlottak vallomásainak fölhasználásából a fölállított jogelvet másképen értenem nem lehetett; egyébiránt a közelebbi meghatározást bármint tette , az alkalmazásban egyes vádlottak ellen tett indítványai igazolják, hogy negyed részes erejű bizonyítékokat állított föl. — Már tekintetes Törvényszék ezen bizonyítási mód a bprdt. 1. §-val homlokegyenest ellentétben áll, mert ezen §-ban határozottan megvan írva, miszerint senki különben meg nem büntettethetik valamely bűntény miatt, mintha ellene a büntető px-dtartásban körűiirt bizonyítási módok útján a bűnösség törvényesen, és tökéletesen bebizonyittatik ; — a fölállitott jogelv után tehát azon kérdés merül föl, hogy a negyedrészes bizonylat a bprdt. melyik szakaszában foglaltatik? én megvallom, hogy ilyetén bizonyítékot ki nem böngészhettem, mig ellenben a bprdt. 267. §-ban azt találom, hogy csak azon beismerés, mely elébb a bprdt. 264.§. minden kellékeivel ellátva volt, de később visszavonatott, a visszavonás kellő okadatolása nélkül nem veszti el bizony erejét, azonban , ha a visszavonás indokoltathatik, bizonyító erejét még az ilyképen tett beismerés is elveszti. Összevetve a 267. §. betűszerénti értelmét a 269. §-ban kijelölt kellékekkel, kitűnik, hogy vádlottaknak vallomása a bebizonyított törvénytelen erőszak után a 266. §. szerint egy általában semmi bizonyító erővel sem bir; mert a most idézett §. szerint a visszavonás törvényesen okadatoltatván, mint beismerés, már magok a vádlottak ellen bizonyító erejét tökéletesen elvesztette, tehát mint ilyen a bizonyítékok alkalmazásánál tekintetbe nem jöhet, mert a visszavonás alapja köztudomásilag igazolva van. Tekintetbe véve most már, hogy ezen beismerés már kezdetben sem volt próba erejű, mert törvénytelen módon vétetett ki, — hogymint beismerés a bprdt. 264, 266 §$. kellékeivel nem bir, mert azon fölül, hogy törvénytelen erőszak által csikartatott ki: a visszavont vallomásokat tartalmazó jegyzőkönyvekben foglalt kérdések igazolják azt is, hogy a kérdésekben már az egész felelet tartalma ben foglaltatott, shogy a későbbi vizsgáló biró előtt a beismerés nem ismertetett el: nem szenved semmi kétséget, hogy annvi erőszak, s oly kényszeritési módok alkalmazása mellett kivett vallomás, s e vallomásban tett beismerési elvállalás a valló ellen bizonyítékul nem szolgálhat. — De, ha a 267. §. határozott értelme után kétségtelen , hogy a beismerés visszavonásának oka adatván, tökéletesen megszűnik a bűnösség kérdésében bizonyítékul szolgálni; vitatkozás tárgya sem lehet, hogy törvénytelenül kivett, s így a bprdt. 269. §-val homlokegyenest! ellentétben álló vallomások más vádlottak ellenében bizonyítékul szolgálhatnának ; mert a mi magában törvénytelen: az törvényes bizonylatoknak sem lehet kútforrása: — ezt igazolja az is, hogy a tisztelt államügyész úr a bizonyítékok összeállítása tekintetéből kénytelennek érezte magát oly jogelvek fölállítását kísérteni meg. melyek azon kívül, hogy világos, és bebizonyított törvénytelenség törvényszerűsitésére vonatkoznak: ugyan azon törvényekkel is , melyekkel támogattatnak, homlokegyenest ellentétben állanak. Miután tehát a bprdt. hivatkozott 266. §-nak a 267. §. záradékávali Összeillesztéséből kiderül, hogy a beismerés, mely keletkezésekor törvénytelen volt, a beismerő ellen visszavonás következtében létezni megszűnt, s így semminemű bizonyíték belőle nem következtethetik; — miután továbbá a 269. §. szerint a törvénytelen erőszak által kicsikart vallomások már magokban véve törvénytelenek, törvénytelen cselekvények pedig a bizonyítás tekintetében még akkor sem birnak jogkövetkezményekkel, ha a vallomások csakugyan oly körülményeket tartalmaznának, melyek a vizsgáló biró előtt tudva nem lehettek, mit a vallomási jegyzőköny-