Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 86-87. szám

701 eredményeit sem lehet a számításból kifelej­tenünk, hogy ezáltal vagy lanyhább ügyvé­di védelemre szoríttatnak, vagy erélyesb vé­delmüket biztositandók : a jutalom iránt1 tilos egyezkedés karjaiba taszíttatnak. Nehogy azonban tiszteletben álló ügy­védeink legnagyobb részét igaztalanul meg­sértsem , nem általánosságban, hanem csak kivételkép állitom föl ezen nézeteket. — Mert bár sok érdemes ügyvéd urat ismerek, kik úrbéri perekben számos községeket vé­delmeznek, s költségeik felszámítását s azoknak — ha ugy kívántatnék — bíró­ság útján leendő megállapítását is az úr­béri rendező pernek egyesség vagy bírói ítélet által leendő bevégzésére tartották fenn; mégis a meggyőződés hitével hiszem—jól­lehet bíróság előtt kellőleg igazolni nem tud­nám,— hogy tehetősb községeinkközől olya­nok is vaunak, melyek úrbéri pereiket folyta~ tó ügyvédeikkel — a per lefolytatása irán­ti jutalomra nézve — egyességre léptek. Azért akarok pár szót ezen egyes­ségekről szólani, melyeknek ép azért, mert tiltvák — nézetem szerint roszak a követ­kezményei. Az ilyen egyezkedést a község el nem árulja, s ha történetesen hivatalos nyomo­zás útján akarna a hatóság nyomára jönni, az eredmény bizonytalansága mellett még az is megtörténhetnék, hogy az érdeklett község lakosai arra a gondolatra jönnének — vagy vitetnének — hogy az ő ügyvéd­jük üldöztetik, még pedig azért üldöztetik, mert az ő ügyöket buzgalommal folytatja. — Annálfogva ugy vagyunk e tárgygyal, mint az uzsorával: — egy egész vidék tudja valakiről, hogy uzsorás, de ezért né­melyikre egész életében se tudják ugy reá bizonyítani, hogy törvényes következmé­nyeit megérezze. Az ügyvéd pedig, ki ilyen egyezkedés útján jutalmat köt ki magának, nagyon körűitekintő: ismeri jól a köznép logicáját: mely szerint, ha az akala felvállalt per egyesség által fejeztetnék be, könnyen azt találnák mondani, hogy minek fizessenek ők azért oly sokat az ügyvédnek, mikor az uraság per nélkül, egyesség útján adta, a mit adott; és mérlegelni kezdenék az ügy­véd fáradságát és munkálatait azt mond­ván : hogy „ökigyelme mit sem dolgozott a perben, pedig per útján, meglehet, többet nyertünk volna; ezért az egyességért tehát egy részecskéjét is elég lesz megfizetni azon üs-zegnek, melyet a per lefolytatásaért Ígé­rünk ellenben azt is igen jól tudja az egyességre lépett ügyvéd, hogy, ha a köz­ség bizodalmána megtelel : nem lehet az az eset, hogy n r a per foly, azalatt elá­rulják a véle köt tt egyességet,? mikor vé­ge lesz a pernek, titokban is összeszedik egymásközt a jutalmakat és kifizetik. Ezek előrebocsátása mellett , legyen nékem szabad azon véleményemet kifejezni, hogy mindenütt, a hol a község és annak úrbéri rendező perét folytató ügyvéde közt a jutalmazás iránt tiltott egyesség van: az úrbéri pernek egyesség általi bevégezteté­sét az ilyen ügyvéd önérdekéből ellenzi. — Ellenzi pedig azért, mert tudja, hogy ha egyességgel végzi be a pert: akikötött ju­talmakat meg nem kapja(1). per útján pe­dig mint tilos egyezkedés erédményet be nem hajthatja. Valóban tanulságos az ily ügyvéd vi­selete: mennyire szivén látszik hordozni az egyességet, a községi lakosok pedig min­den mozdulatára vigyáznak, s mentől túl­zóbbak kívánságai : annál nagyobb meg­bízói előtt hitele. Ilyenkor aztán ugy nyi­latkozik, hogy ő a lakosokat capacitálni nem bírja, hogy oly túlzó követelésekkel ne álljanak elő; de már meg is unta őket, letesz a perökről, sat. sat. (') S hát nem egyezhetett-e meg azon esetre is , ha a pert egyességgel fejezné be . bizonyos összegben ?... Ily esetben aztán csakugyan nem volna oka az egyes­séget ellenzeni. SZERK. 86*

Next

/
Thumbnails
Contents