Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 85. szám - Szemeriai id. Szász Károly nagy-enyedi jogtanár és magyar tudós társasági rendes tag. 1853. october 25. Életrajz. 3. r.

G92 „gait oly elragadólags kristálytisztaságban „szólotta hozzátok; egy hatalmasabb tanitó, „a halál letörülte öt azon nagy tábláról, „melyre a legfelsőbb kéz irta volt " Porai a maros-vásárhelyi ev. ref. köztemetőben nyugosznak, özvegye és gyermekei által emelt egyszerű emlékkő jegyzi sírját, melyen a zöldséget és virágot a gyászoló özvegy és a látogatására menő árvák évenkint megújítják. * * * A mondottakban — ugy vélem — bennfoglal vák azon alapvonások, melyek Szász Károlyt, mint közpálya emberét és irót jellemzik ; a következők szolgáljanak részint magán életének ismertetésére, részint képének részletesb színezésére és teljesb kialakítására. 0 családos ember s családja körében a legszeretőbb és boldogabb férj és apa volt neje, Miinstermann Franciska, egyike kora legderekabb asszonyainak, kivel 1824-ben lépett házas szövetségre, s kitől hat gyermeke született: Juliána, Károly,Róbert, Gyula, Domokos és Béla. Azt a szeretetet, melyIvel ő övéihez viseltetett, kimondani nem •i 7 lehet. Az az öröm és boldogsági érzés, mely a fél komoly, félvidám arcon kifejezve volt, midőn dolgaitól szabadulva nejével és gyermekeivel lehetett, midőn kisdedeit rendre térdére véve taníthatta, szóval ki nem fejezhető, le nem irható. A római atyákhoz hasonlított ő, s a pátriárkákéhoz ily jelenetekkor az ő családi élete. Családa után szeretetében osztoztak barátai, kikhez nagy ragaszkodással volt. Társalogni inkább férfiakkal szeretett a hazai tudományos és politikai események felől; arra ugy látszott mindig figyelemmel volt , hogy beszéde tárgyai érdekeljenek, valamint az őt nem érdeklő vagy eszme nélküli szóváltást ő is hamar megszakadni engedte. Az olvasás különös gyönyörűséget szerzett: egy látott könyvet sem hagyott bele pillantás nélkül, kedvenc olvasmányait azonban az ujabb klassikai irodalom szakmáját tárgyazó művei tették — az ó klassikai irodalmat már tanuló korában alaposan ismerte s nagyrészét köny vnélkül tudta. A hirlapolvasást is szerette, s ebben valódi mesternek kell őt mondanunk. A kik Enyeden éltek az ő korában, ismerni fogják azon öreg urat, aki egész héten át bújta, olvasta, magozta a hírlapokat: Szász Károly délutánonként egy-egy órát töltött lapolvasással, s a hazai és európai eseményeket és közkérdések stádiumait olyan jól tudta, hogy órákig beszélte egynek másnak, kik közt néha az öreg úr is volt, és a ki nem egyszer fejezte ki álmélkodását, hogyan tud Szász mindent oly jól, oly futó olvasásra; néha pedig panaszolta, hogy ő ezt meg ezt nem látta, s kérte Sz—t, mutassa meg, melyik lapban van. Kedélye rendesen derűit volt; csak a forradalom után ült napokig szótlanul, gondba búba merülve, úgyszólván az egy tanításban találván vigaszát, az vidámítván meg végkép elkomorult lelkét. Senkit bántani nem szeretett, de a bántalmat elviselni sem volt szokva, a ki hozzá valami nemű viszonyban volt, azt kész volt becsületi és más ügyekben a legerélyesben védelmezni; egyébiránt pedig igen tudta magát mérsékelni. Egyik lelki barátja azt jegyzi meg nálam levő levele során, hogy vele 1819-ben utolsó lehelletéig soha komolyabban még össze sem szólalkozott. Felfogása éles és sebes volt, ismerete roppant, emlékező tehetsége eleven és hű, szavaiban erélyes, Ítéletében megfontoló : dolgait szerette halogatni, de aztán a mikor — a mint mondják — körmére égett a gyertya, azonnal készen volt bármivel: mert ő az ugy tetsző halasztgatás ideje alatt feldolgozandó tárgya minden oldalát meghányta vetette, s a szükséges eszmék és vázlat elméjében már a gondolkodás és előkészülés ideje alatt megállapítva voltak;