Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 82. szám - Nézetek a maradvány-földek váltságának kiszabásáról

670 Természetes, hogy az ily községelőjáróságok szintén határoznak azon elősegélési kihágások fölött (l. §. 2. az.) , melyek a hatáskörük alá tartozó kihágások ügyében követtettek el. Rendőrkerület (Polizeirayon) alatt érti a törvény azon egész járást vagy területet, hova a rendőrhatóság mnnkássága kihat, tehát nemcsak a fővárost magát , hol a központi rendőrigazgatóság székel, hanem annak külvárosait, sőt azon helységeket is, hol külön járásbiztosságok — mint ama központi hatóság expositúrái — gyakorolják minden irányban a végrehajtó rendészetet s a közvetlen föl ügyeleti kötelességet. így értelmezik ezt a rendészetet szabályozó f. évi april 13-diki legmagasb határozvány 7. és 18 §§ ai is ; — jóllehet ugyanezen legmagasb határozvány szerint, az, vájjon ki kell-e és mennyire a rendőrhatóság munkásságának azon hely környékén kivűl, hol az székel, — terjeszkedni : majd későbbi rendelet által nyerendi szabályozását. E fönebbi értelmezés alapján tehát s mint a már többször említett 1854. május 11. cs. rendelet 3. §-ban is nyilván áll — önként következik, hogy nem csupán a központi rendőrigazgatóságok által gyakorolható az említett kihágások fölötti büntető hatalom , hanem még az ezekhez tartozó azon járásrendőr-biztosságok által is, melyek a központi hatóság székvárosán kivűl eső más helységekben léteznek : péld. a budapesti kerületben nem csak Pesten , hanem Budán, sőt még Újpesten és Szegeden is. — Folytatjuk. — Törvénykezési csarnok. Rögtönitélő-birósági tárgyalás a zalamegyei cs.k.törvényszék előtt, Zala-Apátiban. — 1858. június 9—11. napjain — A bűnügyi gyakorlatnak talán sehol sem nyílik oly nagy tere, mint Zala megyében, hol a legkülönneműbb bűntények változatos esetei még mostis aggályt gerjesztőleg szaporodnak. A zala-egerszegi cs. kir. megyetörvényszék, mint rögtönitélő biróság előtt Zala-Apátiban f. é. juniushó 9-dik 10-dik és 11-dik napján is oly bűntény tárgyaltatott, mely a messze környéken mindenkit méltó borzalommal töltött el. F. é. május 17-kén ugyanis korareggel Bárándi pusztabeli cseléd érkezett az esztergali biróhoz azon jelentéssel, hogy a Bárándi pusztán alól agyonvert ember tetemei találtattak. A biró néhány esküdtjével azonnal a tett színhelyére sietvén : útközben találkozott a bárándi erdőszszel, ki egy más emberrel, súlyosan megsértett, egészen véres embert vezetett, kiről azt mondá , hogy azt nem messze a hullától fekve találta, és valószínű, hogy ez a most meghalva talált egyént megrabolni akarván : a köztök támadt tusa közben nyerte sérelmeit. A biró tehát a súlyosan megsértett egyént, ki kérdéseire összefüggőleg felelni képes nem volt, megkutatván, miután azt tapasztalta, hogy annak nyakában levő tarisznyája is leszakasztatott és nála semmi pénz nem találtatott, átlátta , hogy ezen egyén, a megholttal együtt más rablók által támadtatott meg. Ezt, és az országúton borzasztóan összetagolva s minden pénzétől megfosztva talált másik egyén hulláját szekérre tevén , a biró beviteté őket Esztergályba, hol is több odatóduló lakosok, s különösen T. J. esküdt és L. J. kisbiró által azon sümegh-mihályfai marhakereskedőknek ismertettek föl, kik előtte való nap, azaz f. é. május 16-kán délután, a helység korcsmájában mulattak. Kiderült ekkor, hogy ezen két egyén, az előadott esetet megelőző napon délután 4 óra tájban már jó kedvűén és bortól hevűlten Esztergályba érkezvén, minthogy ott zenét hallottak, betértek, s bort rendelvén „magokat muzsikáltatni" és a körülöttök levő vendékeket itatni kezdették. Ez utóbbiak közöl különösen két fiatal legény, H. vagy G. vagy Sz. János és 0. vagy G.József csatlakozott hozzájok , kik , midőn megtudták, hosy azon egyének Sümegh-Mihályfáról jővén, a másnap Kanizsán tartandó vásárra ügyekeznek marhavétel végett, őket azon ürügy alatt, hogy H. vagy G. vagy Sz. János két jó csikaján őket egy óra alatt Galambokig elviendi, mind tovább s tovább tartóztatták , velők mind több és több bort hozattak, s őket addig mulattaták, mig esti 8 óra felé mindketten tökéletesen megborosodtak. Ekkor, az egyik marhakereskedőnek a korcsmárossal történt civakodására, T. J. esküdt és L. J. kis-biró a korcsmába jővén : amaz fölvilágositá őket, hogy H. vagy G. vagy Sz. János csak bolonddá tartja őket, mert ő szegény szolga, kinek „még egy bogara sincsen, nem hogy lovai volnának" ; mire azon kétsümeg-mihályfai ember — bár T. J. által ottmaradásra intettek — gyalog Galambok felé mintegy esti 8 — 9 óra közt eltávozott. Nemsokára ezután H. vagy G. vagy Sz. János és 0. vagy G. József is eltűnt a korcsmából, 3 eS7 gyermek azt állitá, hogy ő azon időben látta