Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 101. szám - A kegyúri kötelességek terjedelme s átháramlása

819 krba került, mely a kegyúr által megtérítendő mert az n—i egyháznak saját tökepénze, mely az építésre lett volna forditható — nincs, és az 1805. maj. 22-kiésjun. 27-ki legfelsőbb rendeletek értelmében ezen épitési költségek a kegyurat, jelen esetben a csődtömeget terhelik, még pedig minden jelzálogos hitelezőt előzőleg, a mennyiben a kegyúri jog a Tract. de jur. in corporalibus, Tit. 1. 20. §. szerént a birtok járulékát képezi s az ebből folyó kötelességek törvényes terheknek tekintendők. — Az ellenbeszédben kétségbe bevonatott, hogy az n—i uradalmat kegyúri kötelességek terhelnék, mert : a csődtömegről felvett leltárban ily teher elő nem fordul, s dologi jognak , s igy a jelzálogos hitelezők elé tehetőnek már annál fogva sem tekinthető mert a polg. tk. rendelete szerint a nyilvánkönyvbe be nem jegyeztetett, továbbá az 1795-ki adásvételi szerződés nem bizonyít, a mennyiben kegyúri jogok már azért mert a szerződésbe vonattak, valóban s jogszerüleg létezettekül nem vehetők, — továbbá az 1795-ki eladást követte eladásoknál kötött szerződésekben a kegyúri jogok seholsem érintetnek, sőt az azon birtokátadási végzésban sem említetik, melyhez képest Kn. A a bukott, az n—i birtokot örökségkép átvette, átalában 50 év óta a birtokátruházásoknál , a kegyúri jogokról hallgattak: mert átlátták, hogy az az n—i uradalomhoz nem tartozik; végre meg abból, hogy az iskolatanitó és a lelkész a birtokos ajánlására neveztettek ki, nem következik, hogy a birtokos egyszersmind kegyúr volt, erre bizonyitni kellene, hogy a Tractatus de juribus in corporalibns 12 — 16 §§-ban elszámlált minden kegyúri jogot gyakorolt; végre a kegyúr a templomépítés költségeit csak anyiban tartozik fedezni, a mennyiben az egyházi vagyon feleslegéből ki nem telnék, jelen esetben pedig a kormánytól nyert előleget az egyház már letörlesztette, s különben is a kegyúr csak a mesteremberek dijainak fizetésére kötelezhető, a követelésbe tett összegben pedig a szállításokra s napszámosokra tett kiadások is benfoglaltatnak. — A válaszban előadatott, hogy a kegyúrjog, bizonyos jogok és kötelességek egymástól elválaszthatatlan összegét képezi. A Tract. de jur. incorp. I. Tit. 1. §. szerént a kegyurjog, mely bemutatási jognak is neveztetik nem egyéb mint, hogy a kegyúr egy megürült lelkészi állomásra a püspöknek bizonyos egyént ajánlhat és ajánlani köteles, az 1787. febr. 11 ki legmagasb rendelet szerint pedig az egyházi kegyúr egyszersmind kegyúraaz iskolának is. Továbbá a Tract de jur. incorp. I. Tit. 17. 18. § és az 1849. jun. 10-ki miniszteri rendelet értelme szerént a kegyúri jog szerezhető : alapitvány . szerződés , elévülés, és új egyházaknál a birtokos részérőli Önkéntes elvállalás s gyakorlás által, a kérdéses egyházi lelkészet pedig 1783-ban jővén létre, az úgynevezett újak közzé számítandó ; végre annak bizonyításába bocsátkozott felperes rész, hogy a kővetelésbeli Öszszeg ács és kőműves munkára fordíttatott, és hogy az előlegezvényt az egyházi község törlesztette ugyan de önmegerőtetéssel és nem az egyházi vagyon feleslegéből. — A víszonválaszban semmi új sem hozatott fel. — Ezek folytában az elsőbiró.-ág fennebbi mindkét kérésnek helyt adott, és pedig az elsőnek azért mert a Tract. de jur. in corp. I. Tit. 1. § szerint a jus praesentandi, másként úgynevezett jus patroni nem egyéb mint egy megürült lelkészeti állomásra valakit ajánlani, a következő §-okban elszámlált kegyúri jogok is mint másodrendűek ebből származnak, s a kegyúri jog az egyházzal összekötött iskolára is kiterjed ; továbbá a kegyúri jog nemcsak alapitvány. azaz egyházépités s felszerelés utján szereztetethik, hanem az 1849. jun. 10-ki miniszteri rendelet szerént egy új egyháznál a kegyúri jogok gyakorlatába önkénytes lépés. s a kegyúri kötelességek ez általi elfogadása is elegendő, s ámbár a kegyúri jogokkal összekötött kötelességek valóságos terhet képeznek, még sem szükséges. hogy a kegyúri jog a nyilványkönyvekbe bejegyeztessék , mert a kegyúrjog csak járuléka az ingatlan vagyonnak, s jogokat különben sem szokás nyilvánkönyvekbe bejegyeztetni. A második kérésnek pedig hely adatott azért, mert a felsőbb helyről nyert előlegezés az egyháznak nem vagyonfeleslegébŐl törlesztetik, s a bizonyiték helyreállíttatott arra nézve, hogy a követelésbe tett összeg mesteremberek fizetésére fordíttatott s igy a polg. tk 1402. §. szerint annak az egyház javára leendő megtérittetése oda Ítélendő volt, a keresetindítás napjától számitott 4% kamatokkal együtt a pr. 1333. és 995. §§. alapján. — A csődtömeg részéről az ügy felebbeztetvén, a bécsi cs. kir. orsz. főtörvszék. 1856. apr. 12-ki 17456. sz. a. ítéletével az elsőbirósági Ítéletet azon módosítással hagyta helybe, hogy a követelésbe tett összegből csak a költsön útján fedezett 3650 ftot tartotta megítélendőnek, mert a kiadás többi része az egyháznak saját erejéből fedeztetett. Egyébiránt a főtörvényszéki Ítélet indokok gyanánt az elsőbiróság indokait szinte elfogadván, még kiemelte, hogy miután az egyház építése idejébeni földes űrönként belépett a kegy-