Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 81. szám - Vinculatio

660 ségében : hanem oly hitelezők javára történt ott rendelkezés, kik kármentesítési papírokkal leendő kielégittetésöket önmagok szorgalmazták, s a tárgyaláskor, a fölmerült akadályok miatt, célt nem érhetvén; más kielégítési fundus nemléte esetében, kénytelenek valának várakozni addig: mig a jószág tulajdonára támasztott igények el nem intéztetnek: sőt oly hitelezők is értetnek ott, kik zálogváltási joggal bírnak, s kiknek és az adósnak kívánatára fogna annak idejében — t. i. a zálogosper kedvező bevégeztetése után — az utólagos kirendelési tárgyalás megnyittatni. Ezen állítás, és az abból vont következtetés alapos voltára mutat a 71. §-ban olvasható azon intézkedés is, melyben az 1852. november 29-kén kelt császári nyiltparancs IX. cikke által fenntartott moratóriumnak azon naptól fogva, melyre a 26. §. szerint kibocsátandó hirdetvényben a tárgyalási határidő rendeltetett, a hirdetvényben elősorolt javakra megszüntetése — kimondatik. Ezen rendelet sokkal tisztábban és világosabban van formulázva, hogy sem az csak percnyit is engedne kétkedhetni aziránt, hogy lehessen oly eset, melyben a hitelező a tárgyalási határidőn túli várakozásra akaratán kivül is kényszeríttethetnék; oly általános intézkedés ez. melyet senki kedveért megváltoztatni, avagy attól kivételt tenni nem lehet: s ha a jogosított fél, mint adós, oly természetű úrbéri kármentesítési követeléseket mutatott ki hitelezői kielégítésére fundusúl . melyekhez valamely, e végre a cs. nyiltparancs rendelete által szintén világosan jogosított harmadik személy támasztott igényt, a kérdés pedig annyira bonyolodottá vált, hogy annak a 40.§-ban megrendelt tüsténti elitélése meg nem történhetett : ez csak ajogosított félnek, mint adósnak árthat, de nem hitelezőinek, kiknek azonnal leendő kielégittetéséta cs. pátens teljes mértékben biztosította, ezek tehát jogosítva vannak készpénzzel történendő kielégittetésök szorgalmazására. Különös figyelmet érdemel itt a kamatok iránti követelés is. A hitelező ugyanis lakhelyén jövedelmiadó alapjául jelentvén be az adós által fizetni kötelezett kamatokat is, az ezektől járó kincstári és községi adót — noha a kamatokhoz az utalási jogi lépés alkalmazása következtében, már több év óta nem juthatott — pontosan fizeti : ellenben az adós, mint a kármentesített jószág jövedelmeinek húzására jogosított fél — az idézett cs. nyiltparancs 39. 40. 41. és 42. §§-ban reá ruházott jognál fogva — a kincstárból a kamatokat, a nélkül, hogy ezektől megadóztatnék, készpénzben pontosan kiszedi és nyugodtan elkölti; mert tudja, hogy ha terve sükeríílne . a fizetni elmulasztott kamatok is kármentesítési papírokkal lennének kielégitendők, melyek valódi értéköknél 20 %-tólival állanak alább : — igy tehát a hitelezők a kamatok ötödrészét elveszítenék, a jogosított- és adósfél pedig ugyanazon kamatokat névszerinti egész értékökben veszi ki a kincstárból( 1). Ily eljárás azonban az idézett cs.nyüiparancs tartalmával, az igazsággal. méltányossággal és az aristocratai lovagiassággal annál kevésbbé egyeztethető össze, mivel az urodalmak birtokosainak — a szerencsés születés következtében reájok szállott vagyoni íélsőbbség tekintetében — nem kellett annyi nélkülözéssel és kitüréssel küzdeniök, mint azon hitelezők nagy részének, kik csupán fáradságos munka és szorgalom í1) Magában értetik, hogy a t. értekező úr jelen egész fejtégetésében a jólelkű hitelezőket érti csak ; mert hiszen sok hitelező van, ki mindezen lehető veszteség pótlásról már jóeleve gondoskodott. SZERK.