Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 97. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 5. r.

r87 ban Í3. A theresianum ureariuni rendesen minden helységben a községbiró örizete alatt állott. Lgyanazonosítások. az 1836. XI. t. r-ikk szellemében szerkesztett összeirásck. úrbéri egvességek. rendszerint annyi példányban készítettek . hogy a megyei levéltárba teendőn kívül, egy még az úrbéri közönségnek is jusson. A dicalis összeírások pedig micden évben a megyei levéltarba tétettek. Tapasztaltatik. hogv a dicalis Összeírások helyett. az adófizetés igazolására tanúk használtatnak. Az ilv bizonvitás szerintem próbának nem tekinthető, mert a tanúk tisztán soha sem tudják: melyik telek foglaltatott valóban azon rovatos öszszeirásban, melv a szolgabíró által minden évben, az illetők jelenlétében s meghallgatása után szerkesztetett, csak annyit, hogy a kiről szó lehet, adót fizetett. Midőn ezt bírálgatjuk, ismernünk kell az 1843. év előtti adókörüli eljárásokat. Ugvanis a szolgabíró minden évben az adó alapot ö-szeirta. jelesen az úrbéri telkeket, földeket. minden adózó családnál az adó alá tartozó személveket, s az általok birt marhaneműeket. sat. Ezen összeírás után az adó egvegv községre kivettetvén, egv sommában közöltetett megvehatósági úton a községgel, mikor rendesen a bírák, jegvzők az egész adót domesticai úton. és nem a dicalis összeírás alapján osztották ki, ekként igen sokszor a majorsági és nem úrbéri telken lakó adózónak, haszonélvezetileg tartott földeit is adó alá vonták . holott az ily adózók által birt földek adótárgvául nem szolgálhattak. Az adófizetés igazolására kihallgatott tanúk e szerint csak eme domesticai. és nem a rovatos összeírás alapján szerkesztett adókivetéstől tanúskodhatnak. miből tudni nem lehet, ha vájjon ez vagy amaz telek dicalis összeirás tárgya volt-e? pedig épen ez lenne igazolandó. Hy körülmények közt tehát. miután a tanú vallomás teljes próba nem lehet, valamely birtoknak adó alatti létezése egyedül dicalis összeírással, vagv az 1836. Xí. t. cikk szellemében szerkesztett táblázattal igazolható. M. J. ügvvéd. Szcniehi végrehajtás ellátatlan gyermekekkel bíró izvegy ellen. Polg. pr. 51S. §-hoz. Adósság miatti személyi végrehajtás oly özvegy ellen is intéztethetik, kinek ellátatlan gyermekei vannak, mert midőn a törvény tilrja mindkét házastárs elleni személyi végrehajtás vezetését oly esetben, midőn ellátatlan gyermekek vannak, ezen kivételes rendelkezés nem mentesíti a házastársak egyikét vagy másikát a személyi végrehajtástól, hanem csupán fölfüggeszti azt az egyikre nézve addig, mig a másik házastárs ellen foganatba vétetik, következőleg a törvénv ezen kivételes kedvezése oly esetre, hol csak az egyik házastárs van életben, nem alkalmazható. Cs. kir. Legfőbb törvényszéki határozat. 1858. September 9. 9498. szám alatt. Lapunk egyik föföladatául tekintvén figyelemmel kisérni a vitás kérdéseknek bírói ítéletek, és határzatok általi eldöntését. emlékeztetni kell olvasóinkat azon igen érdekes cikkre, mely lapunk mart. 20-diki 49. számában a fennebbi kérdésre vonatkozólag megjelenvén . a törvény szelleméből azon iogi véleménvt igvekezett indokolni, hogv az özvegy ellen, ha ellátatlan gyermekek vannak, kik szülői gondoskodást igénylenek — személyi végrehajtást intézni nem lehet, mert a polg. pr. 548. §-a nem a házastársak valamelvikének akart kedvezményt nyújtani, hanem az ellátatlan gyermekek érdekét tartotta szem előtt, s ha ezen érdeknél fogva a szülők egyikét a szülői kötelességek és gondok tekintetéből óvni kívánta a személvi fogság ellen, ugy ezt szintén a szülői gondok és kötelességek tekintete b.l értem l:ell az c'zvegvre nézve, i^ ha e'.látatlan gyermekek vannak. Egv jogeset merült föl épen e kérdésre vonatkozólag, melvet közleni kívánunk. Egy hitelező fölperes részére egy adós özvegvnó ellen a—i kereskedelmi törvénvszék által váltójogi végrehajtásnál fogva személyi fogság rendeltetvén el, mielőtt ez foganatosíttatott volna, a végrehajtást szenvedő nő folyamodást nyújtott be az eljáró bírósághoz azon kérelemmel, hogv miután ó özvegv s ellátatlan gyermekei vannak, az elrendelt váltófogság ellene ne vétessék foganatba, s tevé ezt a pprt. 548. $. alapján. Erre az eljáró bíróság a fölperes fél meghallgatása folytán, ennek tagadó nyilatkozata dacára, a kérelemnek engedve: a már elrendelt váltóíogságot a fönnebbi bebizonyított körülmények nvomán megszünteté. Ezen végzés ellen felperes fölebbezési folyamodással élt, melynek folytán a cs. k pesti főtörvényszék f. évi június 7-én 5760. szám alatti birói határozatával a folyamodó nőt kérelmétől elütötte, s az ellene már kinyert váltófegsági végzés sikeresitését elrendelte. ^íost már az elutasított alperesnő élt ezen íőtörvényszéki határozat ellen fölülvizsgálati