Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)
1858 / 92. szám
T49 fejtik, hogy tavasz kezdetén ép a felölvadások idejekor a posványos helyiségbe dobott, igen nehéz súlylyal biró márványdarab két lábnvinál lejebb is sülyedhetett, annéikül, hogy elásatuia kellett volna; hogy egyébiránt fölötte más réteg is találtatott, okvetlen következése-e ez szándékos eltemetésének ? hiszen, hogy a kérdéses helyiség elébb mészgödörnek használtatott, az a vizsgálat folytán számtalanszor felmerült, a nélkül: hogy valakinek eszébe jutott volna tagadni. — nem természetes-e tehát, hogy a mint a nehéz márványkö a sárba lesüppedt, a súlya alatt megnyílt anyagok, a kő leszállása után ismét utánna temetődtek. mivel a meszes részek létele a gödör előbbi rendeltetésénél fogva lehetetlen nem volt, a kőfölébe jutottak. — Úgyszintén, a pincébeni vízállás a deszkának a sárba keveredhetését a természet törvényei szerint igazolni látszik a nélkül, hogy ennek kiszámitott munka utján kellett volna történnie, — egyébiránt ha a kő csakugyan temetve volt, nem lehet mondani, hogy azt Zs*-nek kellett tenni, mert ha kivallotta a kinek pincébe ledobását, bevallotta volna az eltemetést is. tebát tagadása ellen e körülményt, midőn az eltemetés más által is történhetett, rá erőszakolni nem lehet. De történt e kőnek eltemetése természetes sülyedés , vagy szándékos elásás útját, miután e kőről azt, hogy bankóhamisitvány készítésére szolgáló eszköz lett volna, nem igazolható, midőn maga a bécsi bank műértő küldöttei kinyilatkoztaták. hogy nem képesek kijelölni a célt, mire ezen kő használtatott volna; — a törvény ellenben oly világos, hogv azt, mi a bűnjelekről szól, igénytelen kövekre kiterjeszteni az igazság kigúnvolása nélkül nem lehet: megvagyok győződve, hogy a tekintetes törvényszék ezen a bprdt. 138. §-nak 11 pontja alapján okadatolm szándékolt közelebbi gyanúokot, mint a hivatkozott törvénynyel megnem egyezőt a bűnösség megitélésénél vádlott terhére alkalmazni nem fogja. A dolgok ily állásában az V. formájú lemeznek elrejtése , a prés ki nem szolgáltatása, meg a veres márvánvnak elsülyesztéséből azután egy jövő hamisitásra következtetni már azért is lehetetlen, mert az V. formájú bankjegyek az akkor már forgalomba tett VI. formájúak által beváltás alatt voltak, az V. formájú lemezt pedig átváltoztatni lehetetlen, mig a márványkö a hamisítási eszközökhez maga a bank küldöttjeinek nvilatkozata szerint sem tartozván: jövendő hamisítás tekintetéből el nem rejtethetett. További gyanúok , miból az államügyészég Zs* János bűntársaságát következteti, az. hogy ő többször volt a pincében, s így a sajtót és bankó csinálást látnia kellett, mit B* gyúrói bíró, s mások vallomásából következtet. — Hogy B* vádlottat a pincébe menni többször látta, azt meg engedem, de hogy a pincébe menetelből következzék, miszerint vádlottnak a bankókészitést és prést látnia kellett volna, azt tagadom, mint szintén tagadom azt is, hogy B* határozottan azt vallotta volna, miszerint Zs* Jánost a hamisítás ideje alatt látta volna többször a pincébe még pedig a hamisítás helységéül szolgált pincébe s ennek azon részébe menni, melyben a hatais jegyek gyártattak. — >Azok a mások" kikre hivatkozás történt, meg nevezve nem levén : sem cáfolat, sem bizonylat tárgyai nem lehetnek. — Folytatjuk- — Vegyes. Olarkovics Antal kanonok rablógyilkosai) B. Katalin és M. János a Kalocsán f. é. sept. 14. hozott rögtönbirósági Ítélet folytán kötél áttal kivégeztettek. A tárgyalás joggyakorlati különösebb érdekkel nem igen bírván, annak részleteit mellőzzük, a borzasztó eseményt azonban, az elitéltek bevallása szerint röviden közöljük. — B. Katalin már két év előtt volt néhány hónapig az emiitett kanonok úr szolgálatában s ennélfogva ismerte annak házi viszonyait. Egy év előtt ismeretségbe esett M. Jánossal, kivel házasságon kivüli viszonyba ereszkedett. F. é. aug 2-kán mindketten Kalocsára jöttek és bizonyos Weber nevűhez szálltak. A gyilkossági tervre nézve már azelőtt összbeszéltek s a nevezett napon midőn egyedül voltak, szintén beszéltek róla. de mások előtt azt mondá Katalin, hogy egy zsidóhoz megy a mosásnál segíteni. M. hó 3-kán látá a kanonok ur vádlottnőt, s minthogy előbbi szolgálóját elbocsátotta, s a szakácsné is fájós kezén szenvedett, ennélfogva fölszólitá B. Katalint, hogy néhány napig lássa el nála a szolgálatot. Következő nap megint beszélt M. Jánossal, s harmadik nap aug. 5. d. u. 4 órakor a kanonok úr távollétében beereszté kedvesét a házba, melvben ő egyedül volt. 31. János a földszinten levő cselédszobába húzódott, hol a kályha mögött elrejtőzködve, tartózkodott. A kanonok úr visszatértéig vádlottnö kedvesével a bűntény végrehajtásáról értekezett. 3Iidőn a kanonok úr hazatért, sejtelme sem volt M. János jelenlétéről, azt mondá szolgálójának, hogy 8 órakor ismét eltávozik, de csak rövid ideig