Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 92. szám

T49 fejtik, hogy tavasz kezdetén ép a felölvadások ide­jekor a posványos helyiségbe dobott, igen nehéz súlylyal biró márványdarab két lábnvinál lejebb is sülyedhetett, annéikül, hogy elásatuia kellett volna; hogy egyébiránt fölötte más réteg is találtatott, okvetlen következése-e ez szándékos eltemetésé­nek ? hiszen, hogy a kérdéses helyiség elébb mészgödörnek használtatott, az a vizsgálat folytán számtalanszor felmerült, a nélkül: hogy valaki­nek eszébe jutott volna tagadni. — nem termé­szetes-e tehát, hogy a mint a nehéz márványkö a sárba lesüppedt, a súlya alatt megnyílt anyagok, a kő leszállása után ismét utánna temetődtek. mi­vel a meszes részek létele a gödör előbbi rendel­tetésénél fogva lehetetlen nem volt, a kőfölébe ju­tottak. — Úgyszintén, a pincébeni vízállás a desz­kának a sárba keveredhetését a természet tör­vényei szerint igazolni látszik a nélkül, hogy ennek kiszámitott munka utján kellett volna tör­ténnie, — egyébiránt ha a kő csakugyan temetve volt, nem lehet mondani, hogy azt Zs*-nek kellett tenni, mert ha kivallotta a kinek pincébe ledobá­sát, bevallotta volna az eltemetést is. tebát taga­dása ellen e körülményt, midőn az eltemetés más által is történhetett, rá erőszakolni nem lehet. De történt e kőnek eltemetése természetes sülyedés , vagy szándékos elásás útját, miután e kőről azt, hogy bankóhamisitvány készítésére szol­gáló eszköz lett volna, nem igazolható, midőn ma­ga a bécsi bank műértő küldöttei kinyilatkoztaták. hogy nem képesek kijelölni a célt, mire ezen kő használtatott volna; — a törvény ellenben oly vi­lágos, hogv azt, mi a bűnjelekről szól, igénytelen kövekre kiterjeszteni az igazság kigúnvolása nél­kül nem lehet: megvagyok győződve, hogy a tekin­tetes törvényszék ezen a bprdt. 138. §-nak 11 pontja alapján okadatolm szándékolt közelebbi gyanúokot, mint a hivatkozott törvénynyel meg­nem egyezőt a bűnösség megitélésénél vádlott ter­hére alkalmazni nem fogja. A dolgok ily állásában az V. formájú lemez­nek elrejtése , a prés ki nem szolgáltatása, meg a veres márvánvnak elsülyesztéséből azután egy jö­vő hamisitásra következtetni már azért is lehetet­len, mert az V. formájú bankjegyek az akkor már forgalomba tett VI. formájúak által beváltás alatt voltak, az V. formájú lemezt pedig átváltoztatni lehetetlen, mig a márványkö a hamisítási eszközök­hez maga a bank küldöttjeinek nvilatkozata sze­rint sem tartozván: jövendő hamisítás tekintetéből el nem rejtethetett. További gyanúok , miból az államügyészég Zs* János bűntársaságát következteti, az. hogy ő többször volt a pincében, s így a sajtót és bankó csinálást látnia kellett, mit B* gyúrói bíró, s má­sok vallomásából következtet. — Hogy B* vádlot­tat a pincébe menni többször látta, azt meg en­gedem, de hogy a pincébe menetelből következzék, miszerint vádlottnak a bankókészitést és prést lát­nia kellett volna, azt tagadom, mint szintén taga­dom azt is, hogy B* határozottan azt vallotta vol­na, miszerint Zs* Jánost a hamisítás ideje alatt lát­ta volna többször a pincébe még pedig a hamisítás helységéül szolgált pincébe s ennek azon részébe menni, melyben a hatais jegyek gyártattak. — >Azok a mások" kikre hivatkozás történt, meg ne­vezve nem levén : sem cáfolat, sem bizonylat tár­gyai nem lehetnek. — Folytatjuk- — Vegyes. Olarkovics Antal kanonok rab­lógyilkosai) B. Katalin és M. János a Kalo­csán f. é. sept. 14. hozott rögtönbirósági Ítélet folytán kötél áttal kivégeztettek. A tárgyalás jog­gyakorlati különösebb érdekkel nem igen bírván, annak részleteit mellőzzük, a borzasztó eseményt azonban, az elitéltek bevallása szerint röviden kö­zöljük. — B. Katalin már két év előtt volt néhány hónapig az emiitett kanonok úr szolgálatában s ennélfogva ismerte annak házi viszonyait. Egy év előtt ismeretségbe esett M. Jánossal, kivel házas­ságon kivüli viszonyba ereszkedett. F. é. aug 2-kán mindketten Kalocsára jöttek és bizonyos Weber nevűhez szálltak. A gyilkossági tervre nézve már azelőtt összbeszéltek s a nevezett napon midőn egyedül voltak, szintén beszéltek róla. de mások előtt azt mondá Katalin, hogy egy zsidó­hoz megy a mosásnál segíteni. M. hó 3-kán látá a kanonok ur vádlottnőt, s minthogy előbbi szol­gálóját elbocsátotta, s a szakácsné is fájós kezén szenvedett, ennélfogva fölszólitá B. Katalint, hogy néhány napig lássa el nála a szolgálatot. Követ­kező nap megint beszélt M. Jánossal, s harmadik nap aug. 5. d. u. 4 órakor a kanonok úr távollété­ben beereszté kedvesét a házba, melvben ő egye­dül volt. 31. János a földszinten levő cselédszobá­ba húzódott, hol a kályha mögött elrejtőzködve, tartózkodott. A kanonok úr visszatértéig vádlottnö kedvesével a bűntény végrehajtásáról értekezett. 3Iidőn a kanonok úr hazatért, sejtelme sem volt M. János jelenlétéről, azt mondá szolgálójának, hogy 8 órakor ismét eltávozik, de csak rövid ideig

Next

/
Thumbnails
Contents