Törvénykezési lapok, 1857 (1. évfolyam 26. szám)

1857 / 26. szám

222 mí sokkal inkább tiszteljük az ő akaratukat , mint hogy t. neveiket csupa kérkedésből, hiú fitogtatásés nagyobb pártolási vágyból fölfedezni akarnók. Ezt nagyrészt adott szavunk férfias beváltása, s a bennünk helyzett nagybecsű bizalomnak jövőre is megőrzése egykép tilalmazza: megnyugtatásunkra szolgálván azon szives biztosításuk, hogy — idejök engedvén — közremunkálásukat tőlünk megvonni jövőre sem fogják. A mig tehát igy egyfelől a szellemi részvét iránt megnyugtatva, továbbfolytatjuk pályánkat: azon édes reménynyel nézünk másfelől a jövő elé, hogy a „Törvénykezési Lapok'' mindinkább nyerni fognak tartalmasságban , használhatóságban : mit leginkább, sőt egyedül csak a velünk igy szövetkező erők adhatnak meg azoknak. A mi engem illet, készséggel fogom ezentúl is idomét, tehetségemet, minden figyelmemet azok szerkesztésére szentelni, mindaddig: mig ezen nélkülözhetetlen vállvetése t. pályatársaimnak gyámolitni fog. Ha az lankadna, egyszersmind az anyagi részvét is csökkenne vagy ép megszűnne: természetesen, vissza kellene lépnem a megkezdett ösvényről; mert elérhetetlenné válnék a cél, mely felé haladni feladatúi tüzém, s mert kénytelen lennék meggyőződni arról, hogy vagy szükségtelen a munkásság e téren, vagy legalább az enyém nem az , mely a közvárakozásnak megfelelni birna. Azonban jól esik remélnem, hogy e kényszerű visszalépésem nem fog egyhamar bekövetkezni, s pedig annál kevésbbé, mert — nem miattam, hanem — a vállalat tekintetében nem volna dicséretes dolog, ha birodalmi pályatársaink ujjal mutathatnának ránk, mondván: „Nézzétek, a jogászat széles hazájában nem bir megállani ily magyar jogirodalmi vállalat!" S azért bárminő szenvvel viseltessenek is némelyek csekély személyem iránt, s bármit tartsanak is gyönge tehetségeimről, arra kérem őket: fordítsákfigyelmöket a tárgyra; s a nemzeti becsület és tudományosság szempontjából szíveskedjenek közrehatásukkal elősegítni magát a vállalatot, emelni annak belbecsét — s mellőzve az én tehetségeim mérlegelését, győződjenek meg arról: hogy, ha erőm gyönge is, de erős, törhetetlen tiszta hazafiúi szándékom és (igyekezetem: sem időt, sem fáradságot nem kímélni a szerkesztés körűi, hogy folyvást közelebb vigyem e lapokat rendeltetésök céljához. Azt pedig épen nem kellene felednünk, hogy a magyar journalistának általában, s nekünk különösen , sajátságos állásunk van. A mí olvasó közönségünk az európai műveltség színvonalán állva, annyit kiván tőlünk: mennyit a legjobb akarattal is alig teljesíthetünk. Oka egyszerű: mert az irodalmi téren egyrészt nem mozoghatunk kellő kényelemmel, s másrészt nem rendelkezhetünk még oly és annyi segélyerŐvel, mint a nyugatiak; de valljuk meg őszintén, az anyagi részvét sem áll — s talán nem is állhat — nálunk arányban azzal, mely ama rokontartalmú és irányú vállalatok iránt nyilatkozik ; holott mégis, a mennyire tapasztalhatám , a német s olasz jogirodalmi napisajtó, például, sem változatosság, sem tartalma különbeni mivoltára nézve nem nyújt valami rendkívülit! Pedig hol állhatnának azok —• hozzánk képest? ! Ezt csak azért hozám föl, hogy t. olvasóim méltányosságát vegyem igénybe azon esetre, ha talán a várakozásnak mindenkép megfelelni legbuzgóbb törekvésem mellett sem bírnék. Mindenkinek tetszeni, mindenkinek eleget tenni — emberileg lehetetlen, s ezt utolérni akarni — dőreséggel határos elbizakodottság leendne; hanem azon lenni, hogy a jóindulatú belátás, a méltányos igények s hazafiúi óhajtás kielégítessenek, mindig szent kötelességül álland előttem. Azon gyakorlatiság, mely után e hat hónapi kezdetben törekedtem, talán némileg gyümölcsözővé is tehetendi működésemet; s ép e hitben fogom folytatni jövőre is ez irányban szerkesztésemet. Meghagyva az elméletnek (miután a törvényhozásba befolyásunk ugy sincs) a maga szűkebb határkörét: főleg érdekes jogesetek, vitatkozások, elvhatározó Ítéletek és bűnfenyítési tárgyalások, vád- és védbeszédek C1) közlésére, mint leggyakorlatibb tárgyakra, forditandom figyelmemet. A „hirdetmények"' — az életbelépő bélyegadó miatt — megszűnvén : a pályázatok, csődök, könyv- s egyéb jelentések, rövid, de a tudnivalót kimerítő kivonatban, a „kinevezések" után fognak állani magában a lapban — mint ezt egyik olasz pályatársam által C2) eddig is gyakorolva láttam. Több felől nyilvánult e félév lefolyta alatt azon óhajtás: vajha a „Törvénykezési Lapok" többször jelennének meg , mint csak egyszer, hetenkint. En örömest kisértem meg ezen óhajtás teljesítését; bár nem csekély áldozatába kerül az (') Itt kell, hogy újra és különösen fölkérjem t. pályatársaim ügyszeretetét és hazafiúi buzgó részvétét: szíveskedjenek rólunk alkalmilag e részben is megemlékezni , s az érdekesb eseteknél tartandótt ily szónoklatokat velünk közölni. CS. (?) A Milanóban megjelenő (,Gazzetta dei Tribunali."