Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1938 / 9-10. szám - A zsidójavaslat - A sajtó a deresen
sagostm liberális. Szomorú jelenségek játszódtok le huszonötévvel ezelőtt a magyar politikai közéletben ezzel a javaslattal kapcsolatbn, Hatalmas tüntetések, fővárosi ostromállapot stb. Mégis törném] lett belőle es az elmúlt idő megemésztette, k önnyűvé tette, amit akkor annak minősítettek, hogy megöli a sajtószabadságol. Mindezt az akkori tudósításokból vesszők. Hála Istennek, nem ölte meg a sjtószabadságot, sőt annyira nem, hogy Mikeez Ödön dr. igazságügyminiszter úr kijelentette, hogy ma már hihetetlen sajtóinflációval állunk szemben, amin leltétlenni változtatni kell. A helyzet csak annyibon változott, hogy a mái javaslatok nem váltanak ki olyan hatalmas megmozdulásokat sem a társadalomban, sem az érdekeltek körében, mint egy negyedszázaddal ezelőtt, sőt ellenkezőleg, a magyar napisajtó menydörög a zugsajtó ellen és hozsannákat zengedez az új javaslat érkezése elé. Hát ez sehogyan sem tetszik nekünk, mert nem látunk benne semmi őszinteséget. Hogyan lehetséges ez? Hát nincsenek tisztában azok az urak, akik a sajtó hivatott mívelöi, olyan alapfogalmakkal, hogy mi is tulajdonképen a sajtár.' Jegyezzék meg maguknak, hogy a sajtó nem intézmény^ hanem társadalmi jelenség és ennek folytán minden társadalomnak olyan sajtója van, mint amilyent megérdemel. Valamint azt is tudniok kell, hogy nincs tulajdonképen zugsajló, hiszen a zugsajtó, az igazi zugsajtó ellen nem lehet törvényeket hozni, mert azt valóban a ,,zug"-ban állítják elő és ez ellen nem lehet védekezni, példa erre éppen az utóbbi hetek röpcédula-inflációja. Vájjon ezt ki lehet küszöbölni új sajtótörvénnyel.' Aligha. Hiszen éppen Biró Lajos, a régi idők liberális újságírója hozott fel erre gyönyörű példát a francia történelemből — azért idézünk liberális hírlapírótól, mert az egyik liberális napilap vezetőhelyen zengett hozsannát az új javaslatnak! — amikor azt írta, hogy álltak még a bitófák Párizsban, a hatalom százezer szuromjra támaszkodott és mégis nap-nap után jelenlek meg királytócsárló röpiratok, arisztokratavért követelő napilapok és a hatalom tehetetlen volt ezekkel szemben. Tehetetlen azért, mert nem lehetett megakadályozni már tovább azt a nagy közelgő társadalmi átalakulást, az 1789-ikit, amelynek e sajtótermékek az előhírnökei, társadalmi jelenségei voltak. Hát Ők nem tudják, hogy nem a sajtót kell megrendszabályozni, hanem a társadalmi problémákat kell megoldani? Mármint a sajtó hivatott mívelöi. Ami pedig a sajtó-inflációt illeti, erre bátorkodunk néhány igen érdekes statisztikai adatot felhozni, így például Csonka-Magyarországon — ezt már a múltkor is leírtuk itt — az 1936-os adatok szerint a négyzet kilométerenkénti népsűrűség elérte a 96.4%-os arányszámot, ugyanakkor a 25—30 év előtti 64.2%-al szemben, tehát itt is van egy kis „infláció", szerencsénkre honpolgári „infláció" A sajtónál magánál pedig a következő érdekes számadatokat közölhetjük. 1930-ban 1230 újság jelent meg nálunk, hat évvel később, 1936-ban pedig 1334 — ni. kir. posta adatai szerint ennyit adtak postára, tehát ez a legjobban közelíti meg a helyes számol, miután szélküldésre kerül akár engedélyezett, akár nem engedélyezett újság. Ebből politikai volt 23.01%, szépirodalmi 9.8%, tudo70 mányos és szaklapok 66.7' , és végül élclapok 0.4%. Ebből azt láthatjuk, hogy a politikai lapok nem foglalnak el nagy teret, legfeljebb a tudományos és szaklapok közé sorolt „közgazdasági" irányzatúak. Tehát az igazságügyminiszter úr által említett 1200 szám unióban fennáll, sőt annál több van, vagy volt 1936ban. De nézzük az érem másik oldalát is. Van Európában egy kis ország, úgy hívják, hogy: Dánia. Sem nagy az egész, összlakossága 3,600.000. S ebben a kis országban 1930-ban 21W újság jelent meg. amikoi nálunk 1230, s amikor a mi összlakosságunk 8,800.000 volt. De a fejkvóta mégjobban megmutatja a helyzetet, mert Dániában minden 1640 lélekre, nálunk pedig 7060 lélekre esik egy sajtótermék. íme, milyen hatalmas infláció van, illetve volt akkor Dániában. Reméljük, hogy ez fennáll még ma is ott. De ha már ittartunk, akkor nézzük meg hirtelen a könyvtermelést is, mégpedig a legfrissebb (idatok szerint, 1936-ből. Amíg Dániában 3243 könyv jelent meg, addig nálunk ugyanekkor 3246. A fejkvóta arány pedig: Dánia 8.7, Magyarország 3.6! Azonban megnyugtatjuk azt a liberális napilapot, hogy van olyan ország is a világon, ahol jobb az arány, mint nálunk, ahol nincs infláció, hanem hatalmas defláció. S ez a napilapok szempontjából valóban mennyei helyzet Kínában van, a Mennyei Birodalomban, ahol 1930-baan 1080 újság jelent meg és minden V24.074 kínaira esett egy újság, ideális állapot lehet ott! Azt ajánlhatjuk annak a liberális déli napilapnak, hogy helyezze át működése terét oda, mert olt még óriási lehetőségei vannak . . . 1882 október 11-én két interpellációt intéztek Tisza Kálmán miniszterelnökhöz a zsidókérdésben. Egyiket Simonyi Iván mondotta el a pozsonymegyei statárium — amit Tisza rendelt el az antiszemiták által fellázított tömegek garázdálkodása miatt — másikat pedig Cssrnátony Lajos mondotta el az antiszemita bujtogatások ellen. Tisza Kálmán egyszerre válaszolt a kei képviselőnek és többek között a következőket mondotta: „Csotíá'kozom, hogy éppen azon oldalról halljuk ezen megtámadásokat, halljuk az egész fajt és felekezetei gyanúsító nyilatkozatokat, amely oldal másfelől Magyarország függetlenségének, önállóság gának, az 1848—49-iki eszméknek zászlóvivőjeként szerepe!. (Ugyanis az antiszemita vezérek a baloldali függetlenségiek voltak akkor!) Csodálkozom, hogy azt mondják, hogy Magyarország függetlenségének veszélyeztetése ezen fajban és felekezetben van. Há't elfelejtették Önök, hogy abban az időben, a szabadságharc uAáin, mik történtek? Vájjon a magyarság, a magyar független állam iránti ellenszenv miatt rótta-e azon borzasztó bírságot Haynau a zsidókra, mely alatt nyögtek? ... És méltassa figyelmére a t. Ház, hogy igen, első percben ez zsidó-ügy, de méltóztassanak elhinni, hogy ha a ze'ső lépést e mogzalom megtette, jön utána a második lépés, mely aztán a vagyontalanok ügye a vagyonosak ellen, mely többé azután nem zsidó ügy ..."