Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1938 / 9-10. szám - A Magyar Lovaregylet és a lóversenyügy
lelet kapni, más tekintetben is nagy a „zártkörűség", ít/y többek között, hogy mikép folyik a jelenlegi egyesületi szervezetben az anyagi ügyeknek a kezelése és ellenőrzése, kap-e ez elég nagy nyilvánosságot afíbz, hogy a nagy közvélemény is ellenőrizhesse, hiszen közérdekű intézményről van szó, nempedig zártkörűről, így például, ha valaki kíváncsi volna arra, hogy az 1937. évi 4,436.900.— pengő bevételből kiadott 4,434.400,— pengő mire fordíttatott, ami nem kis összeg,, mert a lakonikus szövegű nyilvánosságra hozott jelenléshői nem tűnik ki semmi. Legfeljebb az, hogy 1039, 1940, 1941. évekre a vezetőség felhatalmazási kapott arra, hogy az évi klasszikus versenyeket 4NS.S00.— pengő összrlíjazással kiírhassa. Amikor tehát évente átlagban négy millió pengő bevételük van. akkor ebből csak félmillió kerülhet díjazásra 3 éven át? Holott egész természetes, hogy a versenyistálló fenntartására és ennek előmozdítására csakis a díjak megfelelő szaporítása és emelése lehet jótékony hatással. Ez az, amit nem értünk és amire felelelet várunk — többek között. Vagy pedig arra. hogy mikén! fordulhattak elő olyan, valóban száz évvel ezelőtt érthető ügyek, mint volt többek között a Magyar Lovaregylet fenhátósága alá tartozó fiatalságnak a levente-ügye, ahol fontos honvédelmi érdekeket akartak alárendelni száz év előtti grófi felfogásnak? Hát még ilyesmi is előfordulhat nálunk? (Folytatójuk.) Nagy viharokat kelteti a t. Házban az ú. n. tapolcai kérvény tárgyalása is, amely nem volt más, mint indítvány arra, hogy az országgyűlés helyezze hatályon kívül az 1867-iki emancipációs törvényt a zsidókra vonatkozólag. A kormánypárt részéről Berzeviczy Albert terjesztette elő elutasító indítványát, az antiszemitáik részéről pedig Istóczy Győző terjesztett elő indítványt. S ekkor történt az. amire alig volt még példa a t. Ház történetében: hogy a kérdést ideiére elintézhessék, a t. Ház 1883 január 27-én, vasárnap is ülést tartott! Ezen az ülésen Tisza Kálmán főleg Simonyi Ivánnal polemizált, miután ez utóbbi felszólalásában kijelentette, hogy Tisza Kálmán tulajdonképpen antiszemita, mert azzal, hogy üldözi az antiszemitizmust, azzal csak előmozdítja azt. Tisza Kálmánl többek között így válaszolt: „A képviselő úr azt állította, hogy én antiszemita vagyok. Biztosíthatom a képviselő urat, ha az[ őneki örömére szo'gál, hogyha azért vagyok antiszemita, mert minden kezemben lévő eszközzel! igyekeztem a fai- és hitfelekezetek elleni gyűlölség! szítását éppúgy, mint annak kihágássá és rablássá! fajult kinövéseit megakadályozni: ez értelemben! ezentúl is antiszemita leszek és biztosítom, hogyha* ezzel hiszi propagá'ni nézeteit, akkor én igenis^ segíteni fogom ..." Az indítványhoz felszólaltak Mocsáry Lajos, Irányi Dániel, Jókai Mór, Hermann Ottó, Ugrón Gábor ellene, mel'ette azantiszemitá.k részéről Istóczy Győző, Simonyi Iván, Verhovay Gyula és Onódy Géza. Végül cask négyen szavaztak mellette, a többség elene és így megbukott az 1867. évi emancipál ciós törvény revíziója ... Á MÁV megszerzi a többséget a MATEOSz-nál? Mint értesülünk, a MÁV—MATEOSz-helyzetben a közeljövőben nagyo!)l) változás fog beállani, amikor is a MÁV 200 teherautót akar saját "kezelésében iizembehelyezni, ezzel a MATEOSz keretében megszerzi a többséget is és így annak egész irányításába is egészségesen fog befolyni. Tudjuk, hogy ez nagy áldozatokkal fog járni,, hiszen Teleki János gróf és a többi érdekelteknek jó szerződésük vau, körülbelül olyan a helyzet, mint volt évekkel ezelőtt az Ibusznál is. ahol a tisztogatás sok pénzébe került a MÁVnak, de azóta már példás, értékes szervezetet csinált belőle. Sajnos, mi már évek óta hangoztatjuk, hogy milyen furcsa ez a MATEOSz konstrukció, milyen lehetetlen volt az a szerződés, amelyet a MÁV-val kötött annakidején, amikor ezt az értékes koncessziót a MÁV kiadta kezéből. Semmi jobban nem jellemzi ezt a helyzetet, mint az a számtalan sajtóper, amelyet a MATEOSz kénytelen volt eddig megindítani és amit folytatott a mult évek alatt is olyan lapok ellen, amelyekben éles kritika jelent meg az üzem viteléről. Ugylátszik, hogy már a MÁV-nál is belátták, hogy ezen a helyzeten változtatni kell és már hónapok óta folynak a tárgyalások, milyen megoldás volna arra a legalkalmasabb, hogy ezt a szövetkezetet a mai formájában megszüntessek illetve olyan irányba alakítsák át, hogy a kisfuvarozók se szenvedjenk kárt ipari műköclásükben, de viszont a MÁV nagyobb befolyást nyerjen az egész ügyvitelbe és irányításba. Csak jellemzésül hozzuk fel azt, hogy a MATEOSz-nál a legutóbi háromév mérlegének milyen furcsa számadatai voltak. így például 1935-ben üzemi és egyéb bevételek címén 39.9fio.29 pengőt, 1936-ban 66.787.43-at mutattak ki, míg már az 1937-iki mérlegükben ugyanezen címen 217.760.22 pengőt szerepeltetnek. Honnan van ez a nagy emelkedés? Nincs tulajdohkép nagy eltérés a többi évekétől, csak most beállították a mérlegbe mindazokat az összegeket is, amelyeket előző években „elfelejtetlek"" kimutatni a mérlegvalódiság elvei szerint. Csak idézni akarjuk az errevonalkozóan a bpesti kir. Törvényszék (3P 39.813/1936. sz.) egyik ítéletét, amelyben a MATEOSz 1936. évi mérlegét megsemmisítette. Ebben a kir. Törvényszék megállapította azt, hogy a MATEOSz mérlegkészítése nem felelt meg a KT 1199. §-ának, a mérlegvalódiság követelményeinek, mert bizonyos befolyt összegeket nem mutatott ki, hanem azoklól „intern'" tartalékol létesített. Azonban ezeket az összegeket tulajdonképen elvonta a közgyűlés hatáskörétől, kiIvelle annak határozathozatali lehetősége alól, aminek az lokai és következményei egészen világosak. lény az is, hogy pL a MATEOSz 1935-ben a MÁV-tól adminisztrációs hozzájárulás címén 76.792.34 pengőt ka. pott. Ugyanebben az évben pedig „biztosítási, gumigyártási, benzin és kocsibeszerzési jutalék " címén 64.966.29 pengő bevétele volt a szövetkezetnek. Akkor miért kellett még a deficittel küzdő MÁV-tól is beinkasszálni a 76 ezer pengőt? Hol van ilt a MAV érdeke „előmozdítva?!" Hál ennek a gazdálkodásnak meg kell sürgősen szűnni és nagyon helyes,hogy a MÁV teszi rá a kezét az egészre, de minél előbb. 68