Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 7-8. szám - A 3. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam

Az eredményességre nézve pedig meg keli jegyezni, hogyha a közönség eredményt vár. akkor sajtónak, társaebi lomnak és mindenekelőtt a tisztviselőknek támogatniok kell az átszervező munkát, mert különben nem méltányos dolog egyfelől eredménytelenséggel vádolni a minisztert, másrészt pedig minden egészséges és jóhiszemű, lelkiismeretes megfontolással előkészített munkájál elgáncsolni. A szociális igazgatás intézményeinek teljes feltárása és megismertetése érdekében, valamint ebben a keretben a köztisztviselői és pedig mind ;t kormányzati, mind az igazgatási köztisztviselői munka rendkívüli szerepének kidomborítása érdekében, n jövő. 1939. évi IV. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam központi gondolatául az Új magyar szociális Igazgatást kívánom tenni. Ilyen értelmű előterjesztést teszek majd annakidején a minisztertanácsnak. A móst meginduló tanfolyam tárgya a városi és az üzemi igazgatás. ,Nem kívánok ez iinnepélyes alkalommai részletekkel Foglalkozni, ezeket és általában minden szükséges felvilágosítási a tanfolyam résztvevői számára a ma délutáni első összejövetelen a tanfolyami vezetője fogja megadni. Különös figyelemmel voltam a gyakorlati vonatkozásokra, ezért a tanfolyam túlnyomó részét az üzemi és egyeli helyszíni bemutatások foglalják el. Egyébként a tanfolyamnak már bevált módszere változatlanul maradt. Minden tárgyra olyan előadói kértünk fel. aki annak országos vonatkozásban is elsőrendű szakembere, előadandó témájával kormányzatilag, igazgaásilag, vagy elméletileg foglalkozik. Mit jelent a városi igazgatás.' Talán nem lesz felesleges az egyébként közismert adatokat megismél elni. Jelenti Budapestet 1,000.000 10 thj. várost, összesen 673.000 45 megyei várost 1,227.000 lakossal. A városi igazgatás tehát összefogja. ('sonkamagvarország lakosainak éppen egyharmadát, körülbelül 3 millió lelket (33.4o/o). Ha ezt a számottevő arányszámot nézzük és figyelemmel vagyunk arra a nagy fontosságra, amelyet a városi lakosság az ország vagyoni és kulturális lendítő ereje, a haladás, a magasabb életformák szempontjából képvisel, előttünk áll a kormányzat felelőssége, a városok igazgatásává 1 szemben. De igyekszik is minden tényező ezeknek a szempontoknak megfelelni. Hiszen ezért kutatott elsősorban a kormány ;if főváros számára is új formák után, ezért alkotta meg az elinalt évben a városrendezésről és az építésről szcjló 1937: VI. törvénycikket, ezért államosította a városi számvevőségi szolgálatot^ (1938: II. törvénycikk) és fogja államosítani a városi gyámügyet. A legfrissebb törvényhozási alkotásokról, bármilven csábító volna is számomra, nem kívánok nviíatkozni. átéri már testet öltött, gondolatot képviselnek, másrészt mert éppen ez'*k a godolatok fogják alkotni a tanfolyam tárgyát is. De adósnak érzem magamat a közvéleménynyel széniben, egy másik gondolat bővebb fejtegetésével, amelyet én vetettem fel s amely szorosan beillik a magyar városi gondolat körébe, sőt annak éppen korszerű kibővítését jelenti. Egy új magyar várostípusnak: a mezővárosi intézménynek a megalkotására célzok. Már 1937. évi május hó '25-én a képviselőházban tartott költségvetési beszédemben kijelentettem, hogy a község hatóságának bővítését kívánatosnak tartom. A Községi Közlöny* 1938. évi j ubiláris 1. számában pedig egy magasabb' községi szervezet, az ú. n. mezőváros létesítésének tervét vetettem fel. A Közigazgatás-racionalizálási bizottság véleménye szerint a községek hatóságának bővítését legcélszerűbben a fejlett nagyközségek szervezetének fejlesztésével lehetne elérni, miután a nagyközségi szervezet általában véve nem képes kielégíteni az 5—8000 lélekszámnál népesebb községek fokozott közigazgatási szükségletét külö,nösen pedig nem tudja a modern igényeknek megfelelő arányban előmozdítani a községek fejlesztését. Már a háború előtt, a közigazgatás általános rendezésére vonatkozó javaslatok keretében, készült tervezet egy egyszerűbb városi kategória felállításáról, amelyet a torvezet ^polgármesteri város«-nak nevezett, a rendezett tanácsú várossal szemben. Ez a községkategória, mely legcélszerűbben régi magyar néven »mezőváros <-nak volna nevezhető, kivétetnék a főszolgabíró hatásköréből és közvetlenül a vármegye központi hatósága alá volna rendelve, ugyanúgy, mint a megyei város. A mezővárosi szervezet kiképzésére két megoldás kínálkozik: 1. Az egyik megoldás abból indul ki, hogy a városi szervezet csak heterogén — rendszerint különböző foglalkozású — és egy bizonyos lélekszámú lakosság igazgatására való, de nem alkalmas olyan nagy népsűrűségű, mezőgazdasági jellegű községek és városok igazgatására, amelyekben a földmíves lakosság van túlnyomó, legalább 50 o/o számban. Ezek a községek (városok) elsőfokú közigazgatási és rendőri hatósággal éií korlátozott gyámhatósági hatáskörrel ruháztatnának fel. Általában megtartanák a nagyközségi szervezetet, de a mezőváros élén a községi bíró helyett a városbíró állana, aki a közigazgatási és rendőri hatóságot és az önkormányzatban az elnöki és a felügyeleti jogokat gyakorolná, míg az önkormányzati ügyeket a többi elöljárókkal együtt továbbra is a főjegyző végezné. A városbírói állást a főispán töltené be, alkalmas szolgabíró, vagy vármegyei aljegyző áthelyezése útján. A heterogén népességű és előváros; jellegű nagyközségek pedig bizonyos lélekszámon felül megyei városokká lennének fejleszthetők, míg a. lélekszámbatár alatt levő városok és azok a nagynépességű nagyközségek, amelyek a várásj szervezetet nem akarják, átmenetileg szintén mezővárosi szervezetet kapnának. 54