Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 3-4. szám - Kisebb mezőgazdasági termékeink és idegenforgalom

Mielőlt a kérdési érdemben vizsgálnám, nem hagyhatom említés nélkül, hogy ma még az idegenforgalomban rejlő ertekeket nem aknázzuk ki teljesen. Nagv propagandatevékenységet folytatunk az idegenek idecsalogatása erdekeben, akiket igyekszünk jól ellátni és szórakoztatni, de nem ismertetjük meg velük minden értékünket, jellegzetességünket. Nem nyújtunk módot például arra, hogy mezőgazdaságunkról alapos tájékozást nyerhessen az idegen és a magyar agrártermékek kitűnő kvalitásairól közelről, első kézből szerezhessen tudomást. Idegenforgalmi politikánk ezideig nagyon gyakran szenvedett ellogultságban és járt téves utakon. Volt idő, amikor megelégedtünk azzal, hogy a fővárost „Budapest, la reine du Danube" s egyéb hasonló értelmű jeligével, mint a világ legszebb városát hirdettük s jóhiszemű, dc hamis lokálpatriotizmusból ezeket a „slogan'-okat nemcsak a külfölddel akartuk elhitetni, hanem határtalan optimizmusunkban magunk is elhittük. Már régen hordoztuk a „Budapest fürdőváros" jeligét körül a világban, amikor még eszünkbe sem jutott gondoskodni arról, hogy a fürdőváros fogalmát valósággá varázsoljuk. De megfeledkeztünk arról is, hogy ilyen s ehhez hasonló módon csak egyszer lehet becsalni a vevőt az üzletbe, másodszor már akkor sem jön vissza, ha valóban igazat hirdetünk. A jelszó, mely nem szimbolizálja, hanem csupán pótolja a valóságot, olyan mint a papírpénz, melynek hiányzik az aranyfedezete. Az elfogultságon és tévedéseken kívül sokszor estünk abba a hibába, hogy a nyugati világvárosokat akartuk felülmúlni és szégyeltük egyéniségünket. Máskor csak jellegzetességeinkkel kívántunk feltűnni s elfelejtettük, hogy a/, idegennek kultúrszükségletei is vannak, amelyekről mégiscsak gondoskodnunk kell. Anélkül, hogy idegenforgalmi politikánkat bővebben fejtegetném, csupán azt emelem ki, hogy a magyarság nyugati kultúráját és egyéni jellegzetességét egyaránt meg kell a külföldnek mutatnunk, tehát azzal is, ami közös bennünk nyugattal, azzal is, amiben eltérünk tőle, fenntartás nélkül elő kell állnunk. Dc mellőznünk kell az egyoldalúságot is. Nemcsak a főváros látnivalóit és a pusztai romantikát kell az idegenek elé tárnunk, hanem sokoldalúnak kell mutatkoznunk, be kell mutatnunk Budapest szépségét, a vidék jellegzetességeit, a Balaton értékeit, de nem hagyhatjuk ki a programúiból mezőgazdasági kultúránkat sem. Az idegenek programm jának összeállításánál indul junk ki abból az általános elvből, hogy mindent meg kell mutatnunk, ami értékes és érdekes, vegyük alapúi azt, hogy az idegen általában kíváncsi — mint ahogy mi is kíváncsiak vagyunk, ha a külföldet járjuk — és sok minden iránt érdeklődik, sőt sok olyat is hajlandó megnézni, aminek a megtekintésére saját hazájában esetleg soha sincs alkalma, vagy ideje. Szívesen megnézi a ménest és a gulyát, sőt hajlandó elmenni még a szüretre is, ha kíváncsiságát leikeltik és odakalauzolják. Tény, hogy az idegen, ha szeretettel fogadják — mint ahogy nálunk e tekintetben nincs ok panaszra — szívesen bízza másra magát s mivel nem ismeri a viszonvokat, könnven irányítható. Az idegen könnyen kielégíthető, ha változatos látnivalókról, élményekről gondoskodunk számára. Épen ezért fér bele sok minden a programm keretébe s nyílik alkalom a mezőgazdaság érdekeinek felkarolására is. De ezen általános alapelv mellett nem tévesztendő szem elöl az a szempont sem hogy a programm összeállításánál különbséget kell tenni az' idegenek között, nemük, koruk, hivatásuk, speciális érdeklődési körük és utazásuk célja, időtartama szerint is továbbá figyelembe kell venni az ezen eltérésekből adódó egyéni kívánalmakat s egyben meg kell ragadni az így kínálkozó lehetőségeket is. Tudniillik idegenforgalmunkat nemcsak a közvetlen gazdasági eredmények szemszögéből kell elbírálni, amely azt tekinti, milyen összeget hagy az idegen nálunk, hanem a momentán jelentkező haszon me lett a későbben mutatkozó azt az előnyt is szamba kell venni amely az idegenek közvetlenül szerzett kedvező tapasztalatai és kellemes benyomásai alapján részint az o ismételt látogatásuk, részint rokonaik, barátaik ismerőseik látogatása révén csak a jövőben fog realizálódni. Az idegenforgalomnak ez utóbbi közvetett eredménye oly mértékben fog növekedni, mint amely mértékben külföldi vendégeinket a magyar kultúra, a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság barátaivá tudjuk tenni. Tehát arra kell törekednünk, hogy az egvszcr nálunk járt idegenek újra visszatérjenek hozzánk és új látogatókat irányítsanak hazánkba. Továbbá azt kell célul kitűznünk hogy akik Magyarországra jönnek, ismerjék meg egyebek közölt mezőgazdasági kultúránkat s annak kiváló termékeit s otthon minél szelesebb körben terjesszék, hirdessék azok előnyei!, ertekéit. így anyagi hasznunk is kétszeresen lesz az idegenforgalomból. Egyrészt annak révén, amit a külföldiek nálunk elfogyasztanak, elköltenek, másrészt azáltal, amit a nálunk járt idegenek által érdekünkben külföldön kifejtett önkéntes propaganda segítségével kivitelünk emelkedésében nyerünk. Természetesen ezt az eredményt csak úgy érhetjük el, ha minden eszközt felhasználunk és egyetlen alkalmat sem mulasztunk el arra, hogy külföldi vendégeinkkel mindazt megismertessük és megkedveltessük, amiben elsők vagyunk és aminek külföldi hírnevére, megbecsülésére szükségünk van. A kedvező személyes tapasztalatnak igen nagy szerepe van a propagandában. A legelső hely illeti meg annak a propagandának az értékét, amelyet azok fejtenek ki akaratlanul erdekünkben, akik nálunk ismerték meg a magyar gyümölcs /.a ma Iái. a magyar bor ízét, a magyar konyha kiválóságát .s spontán dicséretükkel és elismerésükkei azoknak az érdeklődését is felkeltik, akik másulon nem értesülhettek volna minderről. A személyes meggyőződés ereje s a magyarországi tartózkodás sok kellemes benyo* mása együtt, olyan maradandó nyomot hagy az idegenekben, amelynek propaganda-értéke feltétlenül figyelemreméltó. Ennek tudatában' azt kell elérnünk, hogy minél többször adhassunk alkalmat külföldi vendégeinknek mezőgazdasági termékeink megismerésére. Ebből a célból minden nyilvános ünnepség, kiállítás, vásár, kongresszus, verseny és egyéb, idegeneket érdeklő esemény alkalmával, dc minden egyéb alkalmas helyen és időben is be kell mutálni s hozzáférhetővé kell tenni mezőgazdaságunk termékeiI. sőt gondoskodnunk kell arról is, hogy úgy az egyéni, mint a csoportos külföldi utasok minden nagyobb szabású alkalom nélkül is találkozhassanak a magyar gyümölccsel és egyéb cikkeinkkel, amelyeket ma még többnyire szinte féltve rejtünk el kíváncsi szemeik elől. Gyakran előfordul, hogy a leggazdagabban termő gyümölcsfák közvetlen közelében nem lehel gyümölcshöz jutni, hogy pl. Kecskemét vasúti állomásán kajszinbarack érése idején nincs mód ennek a kitűnő gyümölcsnek a megízlelésére, hogy nemcsak azért nem lehel gyümölcsöt kapni, mert hiányzik a vállalkozó, aki az árusítást megszervezze, vagy egyszerűen nincs aki árusítsa, hanem azért sem, mert a gazda, bár gyümölcsfái roskadoznak az érett gyümölcstől, nem hajlandó eladni belőle, ha mindjárt a helyszínen kérik is tőle. Megesik ma már, hogy a vasúti állomásokon árulnak gyümölcsöt, de ebben nincs köszönet, mert a minőség kifogásolható, az ár pedig túl magas. Ha még a gyümölcsnél, az egyik legkönnyebben értékesíthető cikknél is ez a helyzet ma, más termékeinknél, bornál, zöldségfélénél és állati termékeknél még reménytelenebb állapotokkal találkozunk. Külön is említést érdemel, mert csodálatos és meglepő, hogy a Balaton környéke — amelynek felvirágoztatása érdekében idegenforgalmi szempontból még számtalan feladat vár megoldásra — mennyire elhanyagolt e tekintetben. Szinte hihetetlen, pedig valóság, hogy a Balaton nyári vendégforgalmának ellátása a fővárostól függ, hogy a szállodák és pensiók élelniiszerszükségletének egy részét Budapestről, 100 km-nél nagyobb távolságról fedezik (az egyik siófoki nagyszálló teherautója minden nap befut a budapesti vásárcsarnokba áruért), mert a környéken még zöldségfélét sem lehet elegendő mennyiségben beszerezni. A Balaton partján minden évben felbukkanó drágasági hullám, amely méreteiben gyakran vélekszik a vihar által vert hullámokkal, részben e körülményben, részben pedig a tőkehiányban leli magyarázatát, amely utóbbi az ottani vendéglátó üzemeket különösen jellemzi és arra kényszeríti, hogy amit ma kifizetnek beszerzésekre, azt még aznap fel téllenül meg is keressék, amihez még hozzájárul az idény rövidsége is, amely a hosszú holtidény üzlettelenségét ellensúlyozandó, ugyancsak drágításra ösztönöz. S hiába tartanak ankétokat, konferenciákat, amíg a Balatonpart nem tesz szert olyan mezőgazdasági hátvédre, amely a nyaraló és üdülő közönség szükségleteiről szállítási költség nélkül gondoskodni tud, ennek a problémának a megoldására nincs remény. A balatoni vendégforgalom élelmezésének kérdését sokszor feltették már, de még eddig senki nem adott rá kielégítő feleletel. Már a háború elölt létesül'26