Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 3-4. szám - A mi diplomáciánk - Goga és kisebbségek - Állampolgárságok revíziója

polgárok és ott a szokásos vendéglátási terminust meghaladna ottfelejtkeztek, hogy ezekéi egész egyszerűen kiutasítják, kizsuppolják oda, ahova állampolgárilag illetékesek. Hiszen ha csak erről volna szó. akkor nem is lenne valami nagy dolog, utóvégre minden államnak szuverén joga felmondani a vendéglátást a területén tartózkodó idegen állampolgároknak. Ilyenkor szépen hazautazik az illető abba az országba, amelybe való, amelynek elismert és igazolt állampolgára. Eddig rendben is volna a dolog. Van azonban ennek egy másik hajtása is, ami csak az utóbbi időben kezd kialakulni. Nem tudjuk, hogy mi lett a sorsa azoknak például, akikről a nálunk eddig megtartott idegenellenőrző razziák során megállapították, hogy nem magyar állampolgár. Ha nem magyarok, akkor kell. hogy más államhoz tartozzanak. Azonban biztosan sokan vannak köztük olyanok, akik nem rendelkeznek más ország állampolgársági igazolásával sem, egyrészt, mert azt hitték magukról, hogy magyar állampolgárok, másrészt, mert nem is volt szükségük eddig arra, hogy más országnak legyenek az igazolt állampolgárai. Vagy úgy lopakodtak be, hogy nem volt megfelelő az ellenőrzés, vagy közülük sokan még itt is születtek, vagy az elszakított területeken, de nem optálták magukat sem ide, sem oda. Mi a helyzet ezekkel? Hiszen hiába zsuppoljuk ki őket, ha sehova sem engedik be. A mi zsuppolási illetékességünk csak a határig szól. ott lerakjuk őket és aztán a szomszéd állam — nem engedi be őket. Szóval mi történik ezekkel? Mi történik ezekkel, akiket mi kiutasítottunk vagy ki fogunk még utasítani és nincs nekik más államtól érvényes útlevelük és vízumuk? Hiszen ezek nem jutnak tovább, mint a határ és onnan? És aztán? Ez arról jut eszünkbe, hogy nagyon helyesen a mi belügyminiszterünk erélyes intézkedést foganatosított a most megindult romániai állampolgársági revízió alkalmából és szigorú határzárt rendelt el, végeredményben igen helyesen és érthetően. Mert, ha például most Románia, 60.000 emberről állapítja meg, hogy nem román állampolgárok, akkor mégis elképzelhetetlen az, hogy ide hozzánk azok bejöhessenek. Mint ahogy értesülünk, nemcsak mi, hanem a többi Romániával határos államok megtették az összes intézkedést arra. hogy az ő határaikon ne mehessenek be ezek- a kiutasítottak. Ez a szigorú határzár nem játék, ez szószerint értendő, hiszen ez hamar megy és keresztülvihető. Mit fog cselekedni tehát Románia, ha nem tudják ezek a kiutasítottak elhagyni országukat? Mert. eltekintve talán egy-két lényegtelen szivárgási esettől és lehetőségtől, kizártnak tartjuk, hogy tömegesen meg tudjanak szabadulni azoktól, akiktől szeretnének. Kíváncsiak vagyunk, mi fog történni, úgy tudjuk, hogy itt valami nincs rendben ... A közölt cikkek minden esetben szerzőik felfogását tükrözik vissza és a leközlés ténye még nem jelenti a lap irányát, különben is a lap semmiféle irányzat szolgálatában már hivatásánál fogva sem állhat. A szerkesztésben a parlamentárizmus egyik alapvető, — az „audiatur et altéra pars" elvét — valamint a programmunkban lefektetett célkitűzéseket követjük. óvatos Á láthatatlan tanácsnokok Szendy polgármester sikere — Nem szanálás, hanem deficit eltüntetés — A főváros és az állam — Vájjon a kékceruza eltörli a „láthatatlan tanácsnok"-! állásokat ? Úgy véljük, hogy kevés helyen jelent meg eddig olyan éles kritika Szendy Károly polgármester eddigi működéséről, mint éppen e hasábokon a múlt év tavaszi és nyári hónapjaiban. Lehet, hogy túlsötét színben festettük meg annakidején portré, ját, a zsufnalizmus legjobban elérhető objektivitását igyekeztünk alkalmazni, s annak megítélése, hogy ez milyen mértékben sikerült, már nem tartozik reánk. Tény az, hogy olvasóink közül volt olyan, aki helyeselt és volt olyan is, aki nem adott nekünk igazat. Mindezt csak azért kellett előrebocsátanunk, mert ezúttal dicsérni akarjuk Szendu Károlyt, ami talán furcsán hangzik így első szóra azonban éppen a fentebb hangoztatott tárgyilagos ság szabályai diktálják nekünk, hogy ne csak a szerintünk való rosszat, hanem a jót is észrevegyük és regisztráljuk. Mert azt kevesen fogják talán kétségbevonni, hogy az utóbbi hetek fővárosi pénzügypolitikájánál Szendy Károly sikereket ért el. Azzal a ténnyel, hogy a mutatkozó hatalmas deficitet sikerült eltüntetni, ma már számolni kell és számolni kell azzal is, hogy ezt nem a felügyeleti hatóság tüntette el, hanem a főváros autonómiája. A siker azonban nem ebben van, habár ez is már valami — t.i. az, hogy most nem imperatív módon a belügyminiszter végezte el a mérlegkozmetikát, mint annakelőtte, egv-két tollvonással —, hanem mi abban látjuk Szendy Károly sikerét, hogy sikerült neki az államtól bizonyos engedményeket, adóvisszatérítésekel kicsikarni, ami számszerűleg is kb. három és félmillió pengőt tesz ki. De talán még ebben sem állapítható meg első látszatra a teljes siker, hiszen a főváros költségvetési mérlege köztudomásúlag roppant elasztikus valami, nem titok ez a felügyeleti hatóságok előtt sem, sőt ellenkezőleg, ott tudják a legjobban. Ugyanis az ilyen kimutatott deficit, még ha milliókról is van szó, nem mindig jelenti valóban azt, hogy deficit van. Ugyanis a kamerális könyvelési rendszer ebben a vonatkozásban nem valami reális és ideális találmány, mert amíg pl. a kettős könyvelési rendszer, valamint a magángazdálkodásnál előbb van meg a pénz és csak azután adják ki, addig a komunális rendszernél előbb vannak a kiadások és csak azután jönnek a bevételek. Ennek megfelelően aztán más és más a prognózis. így egész természetes, hogy a fővárosnál, amely a háború utáni folyamán hihetetlen anyagi megalapozottságot és vagyonszaporulatot ért el, az egyes költségvetési mérleg-kimutatásokban szerepeltetett deficitek je18