Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 25. szám - Nacionalizálni kell a Rimamurányit!

Nacionalizálni kell a Rimamurányit! A Rimánál történt devizaügy nem zsidókérdés. — A kis bűnösöket lecsukják, a nagyokat futni engedik. — Példát kell statitólni! Az utóbbi napok nagy feltűnést keltő gazdasági eseménye a Rimamurányinál történt deviza-ügy volt. Eltekintve attól, hogy a szélsőjobboldali sajtó politikai szempontból élezte ki ezt az eseményt, mégsem lehet felette napirendre térni az ügyesen megfogalmazott és a sajtóban pénzért közzétett kommünikékkel. Mi egészen más szempontokból vizsgáljuk és ítéljük meg ezt az ügyet és nem tudunk napirendre térni felette. Tételünk igen egyszerű és világos: ha történt valami — és az eddigi jelek szerint kétség sem férhet ahhoz, hogy történt devizarendelkezésekkel ellentétben bizonyos visszaélés akkor ennek le kell vonni az egész vonalon a konzekvenciáit, tekintet nélkül személyekre és nem politikai síkra terelni az ügyet, hanem úgy kell kezelni, mint a többi devizavisszaéléseket. Sőt sokkalta súlyosabb megítélés alá vonni éppen azért, mert az ország legnagyobb vasmüvéről van szó. Nem lehet a Nemzeti Bank tekintettel arra, hogy ki a részvénytöbbség tulajdonosa és nem elégedhetik meg azzal, hogy egy-két alárendelt személyiséget, vállalati igazgatót felelősségre von és bizonyos kártérítés ellenében visszavonja a vádat. Ha ez valamilyen kis üzemnél történik, akkor érthető, hogy a Nemzeti Banknak joga van az okozott károk megtérítésével eltekinteni a további büntetésnél, azonban ez az eset a Rimamurányinál nem történetik meg, akármilyen kis összegről lettlégyen is szó és akármennyire is megtérülnek a károk. Egy ilyen nagy vállalat, amely olyan fontos szerepet tölt be a magyar gazdasági életben — hadászati szempontból különösen fontos! — annak nem lehet többé magánjogi szabadsága, mihelyt a legkisebb olyan momentum merül fel, hogy nem tartják be a törvényes rendelkezéseket, bármire is vonatkozzanak azok. Egy olyan vállalat, mint a Rimamurányi, amely különleges és favorizált helyzete folytán kincsesbányája volt a kereseti lehetőségeknek, koronázatlan ura a vaskartelek összes ágazatainak, állami szállításoknál milliókat keresett áHandóan, annak egyetlen fillér értékű szabálytalanságot sem szabad elkövetnie sem akarva, sem akaratlan, mely utóbbiban természetesen egy pillanatig sem hiszünk. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a vállalat évek óta élvezi mindazokat az előnyöket, amelyeket elsősorban is az elavult részvényjognak, másodsorban a könyvelési technikának, harmadsorban pedig annak köszönhet, hogy fontos bányászati termékeket a magáénak mondhat. Hiszen ha csak az utolsó évi mérlegét nézzük, amikor 76.5 millió évi forgalom mellett kb. 16 millió pengő bruttó nyereséget mutatott ki, akkor kétségtelenül igazolt az az álláspontunk, hogy az ország gazdasági életének ilyen fontos bázisa nem élvezheti többé mindezeket a magánjogi előnyöket és teljesen indokolt az a felfogásunk, hogy azonnal meg kell tenni a lépéseket a vállalat nacionalizálása felé. Nem tudjuk elérni sohasem azt a célt, hogy gazdasági életünkben is érvényesüljenek azok az etikai elemek, amelyekre szükségünk van, ha azt a látszatot keltjük, -hogy a kis bűnösöket súlyosan megbüntetjük, a nagyokat pedig igen kis áldozatokkal futni engedjük. Nem arra van szükség ebben az esetben, hogy az okozott kár megtérüljön, hanem arra, hogy példát statuáljunk. Ez nem zsidókérdés, hanem a gazdasági fegyelem kérdése, amelyre éppe nolyan szükségünk van, mint a katonai fegyelemre- Márpedig nem lehetünk tekintettel arra, hogy a gazdasági életben működő egyén szegény zsidó, vagy pedig gazdag. Ha ezt tesszük, akkor csak lovat adunk a szélsőséges izgatás alá és egész természetessé válik az általánosítás. Nem lehet páholyban ülni a képviselői mandátum segítségével és aztán Amsterdamból lemondani róla. Sürgősen be kell nyújtani a Háznak egy külön törvényjavaslatot, amely szerint a kormányzat megtehesse a lépéseket abban az irányban, hogy a Rimamurányi részvényeinek az 5i%-át az állam vegye át megfelelő likvidációs árfolyamon és ennek alapján az állam, mint a majoritás tulajdonosa, üljön be a vállalatba és vigye tovább az ügyeket. Itt nincs más megoldás! Az olyan vállalatok, amelyek összeütközésbe kerülnek a törvényes rendelkezésekkel, azok nem élvezhetik a gazdasági autonómiát. Ez az egyetlen és helyes megoldási módja egyben a zsidókérdésnek is. Sok a márka és cseh-korona követelésünk A klíringben ismét magasra emelkedett úgy a márka, mint a cseh korona követelésünk. A márka-követelésünk összege eléri a 60 millió márkát, ami elég nagy gond, mert nehéz ma olyan import Németországból, ami fedné a mi szükségleteinket. Legújabban fokozottabb mértékben irányul a magyar ipar figyelme a vegyitermékek felé, különösen az olyanokról van szó, amelyeket az itteni ipari gyártáshoz tudunk felhasználni. Ez a nagy szaldó azonban még így is azzal fenyeget, hogy át kell vinnünk nagyrészét a jövő évre, mert képtelenség, hogy ezév végéig mind felhasználhassuk. A cseh koronánáj az utóbbi idők zavarai okozták a felgyülemlést és még mindig nem állt helyre a megfelelő forgalom, különben is újabb megállapodásokat kell majd kötni, de erre sem érkezett még el az idő. Mindez kedvezőtlenül fogja alakítani külkereskedelmi forgalmunk képletét, de majd találunk megfelelő megoldást ezekre is. Talán az új évben sikerül más piacok felkutatásával kedvezőbb helyzetet teremteni külkereskedelmi forgalmunkban. 190