Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 25. szám - Hogyan oldjuk meg a zsidókérdést?

Hogyan oldjuk meg a zsidókérdést? fc Legaktuálisabb problémáink közé tartozik immár közel egy év óta a zsidókérdés és annak megoldása. Nem akarunk vitába szállni senkivel, egyik felfogással sem, ebben a vonatkozásban, hanem egy kis vizsgálattal tisztázni szeretnénk néhány fogalmat, tárgyilagosan rámutatni olyan logikus származékaira ennek a problémának, amelyeket úgysem tudunk figyelmen kívül hagyni, ha komolyan foglalkozunk vele, mint problémával. Most még csak azt sem vitatjuk, hogy kiknek van igazuk, azoknak-e, akik elfogultságukban azt állítják, hogy ez a probléma nincs, vagy a másik oldalnak, ahol határozottan állítják ennek a problémának a létezését. Nem vitatkozunk azért, mert ez dialektika kérdése végeredményben és mindezeken túlmenően abban a pillanatban, amidőn ez a kérdés kormányzati programmá vált, sőt már egyszer kodifikáltatott is, túlhaladott dolog volna úgy beszélni róla, mintha nem lenne probléma. El kell ismernünk és tiszteletben kell tartanunk az ország többségi hangulatát, amelyszerint, (a képviselőházi többséget véve alapul), igenis van zsidóproblémánk és az megoldásra vár. Az pedig, hogy a legutóbb hozott 1938:XV. t.-c. jó-e, vagy nem jó megoldás, lényegtelen a vizsgálódásaink szempontjából. Mi csak egyetlen alapját szeretnénk tisztázni ennek a kérdésnek, mégpedig a faji részét. Ezt sem a fajtudomány alapján, miután ebben a tudományágban 90% a fantázia és csak 10% a valóság, az exaktum. Nálunk egyáltalán nagyon hamar végezhetünk a faji részével a dolognak, mégpedig két szempontból: 1. mert a mai 10 %-os faji tudomány szerint sem beszélhetünk magyar fajról és 2. mert katolikus állam vagyunk, ahol a faji kérdésről tulajdonképen beszélni sem szabad. (Ezt az utóbbit különben az 1938. évi XV. t.-c. egész megjelenése is bizonyította.) De mielőtt tovább beszélnénk erről, előbb próbáljunk körülnézni a tengelyállamokban a zsidóproblémát illetően és abból meríteni egy kis tanulságot. II. Elsősorban vizsgálnunk kell a Harmadik Birodalom zsidóproblémáját. Nem tévedünk, ha leszögezzük itt mindjárt azt, hogy a nagy német állam, ahol annyira akadály nélkül sikerült a zsidókérdést tisztán és világosan „megoldani", nem volt semmi néven nevezendő „Hámmung", sem alkotmányjogilag, se mvallásilag és mégis azt kell megállapítanunk, hogy (objektíven vizsgálva az ottani folyamatot, tehát Hitler uralomrajutásától, 1933-tól számítva, mindmainapig), a zsidókérdést még most sem oldották meg. Tehát az elmúlt öt év nem volt erre elegendő- Nem akarjuk itt most felsorolni azt a töméntelen rendeletet, vagyis törvényt, amit ebben a vonatkozásban ott kiadtak. Mert azt csak nem nevezhető megoldásnak, ha öt év után, olyan szigorú törvények után, még a közelmúltban is 8—10 rendelkezés jelent meg. Akkor sem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a zsidóság jelenlegi helyzete a Harmadik Birodalomban teljesen elérte a középkori állapotot és most már csak a teljes testi megsemmisítés jöhetne. Nem merünk összehasonlítást tenni a nagy német nemzet és a mi zsidóproblémánk között sem számbelileg, sem erőbehleg, mert ebben az esetben minden a mi „javunkra" üt ki. Ugyanis számbelileg ott az arány kb. 0.65%, míg nálunk kb. 7%, ami óriási különbség, ha figyelembevesszük, hogy ott egy közel 100 milliós kompakt, abszolút homogén tömeg áll szemben a 0.65%-kal, míg nálunk egy teljesen heterogén 10 milliós kis nemzet áll a hatalmas 7%-os arányszámmal szemben. S ekkor még nem beszéltünk arról, hogy Németországban sem a gazdasági, sem pedig a szeilemi életben a zsidóság soíiasem volt „uralkodó" elem, mig ellenben nálunk — ha a szellemi részt nem is akceptáljuk — de a gazdasági részben kereken 50%-os uralmi helyzetet töltött be az utóbbi öt évtizedben, mégpedig a fontosabb, a mobilgazdasági téren, vagyis az iparban és kereskedelemben. Ennek alapján a mi 7%,-os arányszámunk rettenetes súlyt jelent a probléma szempontjából és nagy veszélyt is. Kár volna áltatnunk önmagunkat, köztudomású, hogy már csak az éveleji bejelentése a zsidótörvénynek, erős visszaesést jelentett adóstatisztikánkban az előző évhez képest. Csak forgalmi adóban mintegy 3 millió pengő hiányt mutattak ki, a továbbiakról még nincs adat, de nem hinnők, hogy javulás állott volna be. így tehát látnia kell mindenkinek, hogy a zsidókérdés nálunk nagyon is súlyos és nehezen megoldható probléma és ha már kimondottuk, hogy a Harmadik Birodalom sem tudta öt év alatt teljesen megoldani, akkor nem mondunk hihetetlen dolgot azzal, ha nálunk kétszer öt év is kevés lesz hozzá. j Ha társadalomtudományi és politikai szempontból vizsgáljuk a németországi zsidóproblémát, akkor rá kell jönnünk arra, hogy más okból vetődött fel ott künn és más okból itt benn nálunk a zsidóprobléma. Érthetővé próbáljuk tenni ezt azzal, hogy Hitlernek és politikai irányzatának, a nemzeti szocializmusnak, szüksége volt és van a zsidókérdésre, mint dinamikai segédeszközre mozgalmának fejlesztésénél. Különösen fontos volt ez a bolsevizmus ellen vívott küzdelemnél, miután a bolsevista mozgalom szellemi arisztokráciája zsidókból került ki náluk is, éppen úgy, mint nálunk. A másik jellemzést a dinamikai alkalmazásra legjellemzőbben Mussolini egyik szellemes megállapításával tudjuk érzékeltetni. Amikor 1932-ben Emil Ludwig beszélgetést folytatott a Duce-vaA, akkor arra a kérdésre, hogy nem hiba-e egy diktaturás berendezkedésnél az elfojtott ellenzék titkos gyűlölködése, erre így válaszolt: „Minden társadalomnak szüksége van a polgárság egy részére, amelyet gyűlölni kell. Ebben a tekintetben persze hasonlítunk az oroszokhoz- De maga Jaures, ez a par excellence szocialista írta egyik könyvében: a forradalmat még akkor is védelmezni kell, mikor már tartja magát..." Ez a hat év előtti megállapítás sokat megmagyarázhat nekünk vizsgálódásainknál, mert tisztán és világosan mutatja állításunk helyességét: a mozgalom dinamikájához tartozik, úgy az állandó gyűlölség ébrentartása, mint a forradalom védelme szempontjából, mert azt a mai német állam vezetői soha egy pillanatig sem tagadják, hogy náluk még ma is forradalom van, a nemzeti szocialista átalakulás forradalma. Most még egy igen fontos jelenségre kell rámutat181