Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 23-24. szám - Közép-Európa gazdasági helyzete Csehszlovákia felosztása után

Közép-Európa gazdasági helyzete Csehszlovákia felosztása után Csehszlovákia feldarabolása következtében Középeurópa államainak gazdasági kapcsolatai egy féléven belül másodízben mennek át mélyreható változásokon. Míg azonban Ausztriának a német birodalomhoz való csatlakozása alapjában érintette a középeurópai kereskedelempalitikai statusquót, Csehország nemzetiségi területeinek leszakadása távolról sem fog ilyen mérvű változásokhoz vezetni. A hatalmi erők eltolódásainak gazdasági következményeit persze nehéz lemérni és mérlegelni. A német gazdasági befolyás valószínű növekedése ellenére is azonban — számok és tények alapján megítélve —, az eltolódások csak szűkebb keretek között fognak mozogni. Ausztria ugyanis a legélénkebb kereskedelmpolitikai kapcsolatokat tartott fenn szomszédaival és a többi dunai állammal, külkereskedelmi forgalmának 60%-a ezekbe az államokba irányult. Amikor tehát helyébe mint gazdasági partner Németország lépett, Németország gazgdasági fölénye valamennyi dunai államban nyilvánvaló lett. Ezzel szemben Csehszlovákia, igen fejlett ipara és kereskedelme ellenére, aránylag laza kapcsolatot tartott fenn szomszédaival és az agrárjellegű dunai államokkal. 1937-ben például Magyarország 1.5%-kal részesedett Csehszlovákia behozatalában és 1.9%-kai kivitelében; Lengyelország részesedése 2.5%, illetve 1.9%; de nem sokkal jelentősebb a kisantant államaival való kapcsolata sem. Románia részesedése például a csehszlovák behozatalban 4.8%, a kivitelben 5.5%, Jugoszláviáé pedig mindössze 3.7%, illetve 5.0%. Pedig Csehszlovákia igen nagyarányú külkereskedelmi forgalmat bonyolított le. 1937. évben, amely a nagy válság utáni rekordévet jelentette, a csehszlovák külkereskedelemi forgalom értéke kereken 23 milliárd cseh koronát ért el. Vagyis a 15 és félmilliós Csehszlovákia kereskedelmi forgalma közel négyszer akkora volt, mint a 9 milliós Magyarországé. Csehszlovákia adós ország lévén, fizetési mérlegében a külkerereskedelmi forgalom képezi a főtételt, kb. 85%-ot. Idegenforgalma a világhírű fürdői ellenére sem játszott túlzottan nagy szerepet. Az 1937. rekordévben ebből származó bevételei 660 millió Kc.-t tettek ki, vagyis az exportbevételnek alig több, mint 5%-a. Csehszlovákia külkereskedelmi aktívumából fizette meg jórészt külföldi adósságainak szolgálatát. Csehszlovákia kivitele 1937-ben kb. 12 milliárd Kc. tett ki. Ebből körülbelül kétharmadrész esett készáruk kivitelére, a többi nyersanyagra és élelmiszer kivitelére. Csehszlovákiának külkereskedelmi forgalma nemcsak igen jelentős öszegre rúgott, hanem országonkénit megoszlása is igen kedvező volt. E tekintetben 1929 óta mélyreható és Csehszlovákiára igen előnyös változások mentek végbe, exportrádiusza kiszélesedett és a szabaddevizájú országokkal és a tengerentúli államokkal való kapcsolata jelentősen megélénkült. Itt szerezte be nyersanyagjai jórészét ipari késztermékeiért. Míg Magyarország külkereskedelmi forgalmának közel 70%-a teljesen kötött, 10%-a részben kötött és csupán kb. 20%-a bonylódik le szabadforgalmú országokkal, Csehszlovákia 1937. évi forgalmának csupán kb. 40%-a irányult kötött forgalmú országokba, több mint 30% szabadforgalmú európai országokba és kb. egynegyede tengerentúli országokba. Külkereskedelmi forgalmában a vezető helyet ugyan Németország tölti be, amelyre a forgalom egyötöde esik. A második helyen azonban az Egyesült Államok állanak a kivitelben 9.5%, a behozatalban 8.7%-os rászedéssel, harmadik Anglia 8.7%, illetve 6.4% részesedéssel. Igen élénk kereskedelmi forgalma volt azonkívül úgyszólván valamennyi demokráciával, így főleg Franciaországgal, Hollandiával, Svájccal, Svédországgal és Belgiummal (az öt országgal együtt kb. 18%). Csehszlovákiát érő veszteségek a csehszlovák külkereskedelmi forgalom szempontjából katasztrofálisak. Csehszlovákia ezek ellenére is jelentős iparral és nyersanyagforrással fog rendelkezni. A megmaradt Csehország nyersanyagforrásainak feldolgozó telepei azonban jórészt német kézre jutottak. Valószínűbb, hogy új- és óriási befektetést igénylő tömeges gyárépítések helyett a Németországgal való szoros kereskedelempolitikai kapcsolatot fogja keresni. Ez külöben Németországnak is eminens érdeke; hiszen a szudétavidék ipara nyersanyagok tekintetében viszont Csehszlovákiára van utalva. Csehszlovákia agrár jellege — különösen az agrárjellegű magyar részek bizonyosra vehető leszakadása után — nem lesz olyan kiemelkedő, mint általában hiszik. Agrárfölöslege — amennyiben adódik —, Németországban biztos piacot fog találni. Viszont innen szerezheti be hiányzó készáruit. Tehát Németország részesedése az új cseh külkereskedelmi forgalomban döntő jelentőségű lesz. Külkereskedelmi forgalma természetesen erősen össze fog zsugorodni. Kivitele — a már felsorolt veszteségek folytán — legalább egy harmadával fog csökkenni. A behozatal oldalán erősen csökkenni fog az ipari nyersanyagok behozatala és valószínűleg az élelmiszerek behozatala is, ezzel szemben nőni fog a készárúbehozatal. Az exportiparok elszakítása folytán a szabaddevizájú országokba és a tengeren túlra irányuló export erősen vissza fog menni és az új Csehszlovákiának meg kell küzdenie a külkereskedelmi mérleg hiánya, a devizaszerzés ismert nehézségeivel. Igen nagy gazdasági előnyökhöz jutott Lengyelország a tescheni vidék átcsatolásával. Az eddigi Csehszilézia magas fejlettségű iparvidék, dúsgazdag kőszén- és ércelőfordulásokkal és részben feldolgozó telepekkel. Csupán a nagy Berghütte-konszern termelése — amely különben a vidék iparának 80%-át kezében tartja és francia érdekeltség tulajdona — kőszénben 1937-ben 4.1 millió tonna volt, szemben a lengyel össztermelés 36 millió tonnájával, nyersvasban 485 ezer tonna, szemben a lengyel össztermelés 724 ezer tonnájával, vagyis annyi, mint a lengyel össztermelés 75%-a. Ez a két fontos, nagy értékű és 174