Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 23-24. szám - Szent István országa - Szolgaság vagy barátság

Szent István országa Az utóbbi évek politikai mozgalmaiból, annak jelenségeiből arra kell következtetnünk, hogy müvetői, hívei és követői nagyrészében nem alakult ki még az az igazi magyar nemzeti öntudat, amelyre pedig igazán nagy szüksége van minden embernek, aki magát magyarnak vallja. Sajnálattal kellett látnunk, hogy teljesen érzéketlenül mennek el olyan fontos és hatalmas erkölcsi értéket jelentő kincsünk mellett, mint amit például jelent számunkra a magyar szent korona eszméje. Nincs érzékük sem ehhez, sem a szentistváni gondolat gyönyörű államépítő és fenntartó szelleméhez. Mindezek nélkül akarnak politikát csinálni. Balgaság. Nem tudják, hogy mindezek a szellemi örökletes kincsek, ha testileg meg nem foghatók, mégis hihetetlen nagy energiát jelentenek, aktív energiát, amely itt él és működik, ebben az egész nemzetben. Lehet, hogy ideig-óráig a szunnyadás jelensége mutatkozik, de ha kissé felrázzuk, akkor ez az energia felszabadul, működésbe lép és jaj annak, aki ennek az útjában áll. Mert ez a rejtelmes erő, ez a legyőzhetetlen erő nem mai keletű, ez már ezeréves. Ezer éven keresztül szállt nemzedékről-nemzedékre és nem fogyott, nem gyengült, hanem igenis erősödött. Hiába volt itt a kunbélák, károlyimihályok alpári uralma csak a közelmúltban, avagy a törökök kétévszázados testi igája a régebbi időkben, ezt az energiát nem tudta kiölni ebből a nemzetből. Ne azt vegyük elő példának, hogy kik és mikor, milyen uralmat akartak e népen, e nemzeten megülni, hanem csak tekintsünk széjjel a nagy világban a többi nemzetek között és rövid hat hónap alatt óriási két példa áll előttünk arranézve, mit jelent egy nép, egy nemzet ily energiák nélkül. Hol van ma Ausztria'/ Hol van „Csehország"? Mint a játszi pelyhet, úgy fújta el az idők vasfoga közül keletkezett kicsi kis szellő. Mert az nem számít, hogy egy 75 milliós nemzet állott velük szemben fizikailag, miután a nemzeti géniuszt letörni, megölni sok-sok milliós népek sem tudják. De egy olyan nép vagy nemzet, mint amilyen volt az osztrák és a cseh, amelyek a történelem folyamán nem éltek ezer éven keresztül nemzeti szuverénitásukban, vagy annak tudatában, azoknál lehet változtam az állami formájukat, hovatartozandóságukat. Nem faji kérdés ez, hanem nemzeti. Mert hiába keressük mi biológiailag a magyar fajt, mindig csak nemzetet találunk, magyar nemzetet. Itt, a Duna-medencében nem a magyar faj állja az idők viharát ma, miként állotta ezer éven keresztül, hanem a magyar nemzet és jaj annak, aki hozzá akar nyúlni, ahhoz, ami ezt a nemzetet megteremtette, érték és időállóvá tette: a szentistváni gondolathoz és a magyar szent korona eszméjéhez. Ez nem faji kérdés, üzenjük azoknak a balgáknak, akik felbuzdulva és elszédülve egy idegen nagy ország előttünk lejátszódó történelmi röneszánszán, hajlandók lennének híven leutánozni nálunk is azt a folyamatot, félrelökve a mi saját nemzetalkotó erőinket, amelyek nem propaganda, nem drill és Stichschritt, hanem: magyar nemzeti géniusz. Mert amikor világbirodalom voltunk a Földközi tengertől az Északi tengerig, akkor sem a faj tette naggyá ezt a nemzetet, hanem a szentistváni hit, szellem és örökség, első királyunktól reánkmaradt szent korona államalkotó varázsa, ereje és hivatása. Vegyék tudomásul, hogy amíg lesz e világon angol, francia, német stb. nemzet, addig mindig lesz magyar nemzet is, ellentétben az osztrákkal és a csehekkel, vagy más olyan népekkel, amelyek sohasem élték a maguk nemzeti szuverénitásukat, mint mi ezer éven keresztül, sokszor megfogyva, de megtörve sohasem.... Szolgaság vagy barátság Mintahogy nem tudtak újkori modern, külföldi példát lemásoló konjunktúra politikusaink disztingválni a két fogalom között sem: szolgaság és barátság. Nagyon értékes, úgyszólván nélkülözhetetlen számunkra a nagy német nemzet barátsága, hiszen ennek is sok százados múltja van, azonban ez nem haladhatja túl azt a határt, amit nekünk ez a két kincsünk: Szent István szelleme és a Szent Korona eszméje szab elénk. Lehetnek sebeink, miként vannak is, a nemzet kebelén belül, a társadalomszervezésben az idők diktálta hiányosságok, nem zárkózhatik el egyetlen nemzete sem a világnak a koreszmék elől, a civilizáció halad és ezzel lépést kell tartani, de mindezeket a problémákat meg tudjuk és meg is fogjuk oldani nemzeti szuverénitásunk teljes épségben tartása mellett és annak szentistváni szellemtől átitatott keretében. Problémáink megoldási szükségessége sem diktálja nekünk azt, hogy átlépjük a barátság határát és szolgaságba süllyedjünk. Amikor az 1848-ik szabadságharcunkat az osztrák császárság idegen segítséggel leverte és megszállott bennünket az idegen szoldateszka, akkor nem játszódott le nálunk az a folyamat, mint aminek éppen ma vagyunk tanúi Csehszlovákia részéről. Nem kell itt leírnunk azt, ami 1849 október 6-tól kezdve ebben az országban történt 1867 június 8-ig. Nem tanultak tőlünk, mert nem is tanulhattak nemzeti géniuszt azok, akik bennünket megszállottak akkor: a csehek. Mert ma azt látjuk, hogy annak a nemzetnek csókolnak kezet, amelyik leverte őket és nem állunk messze talán attól az időtől, amikor a csehek híven alkalmazkodva az adott konjunktúrához, államuk Németország hűbéres gyarmata lesz. Hát lehet ilyen népnek joga az önállósághoz? Hiszen ezen az alapon 1849 után mi is feladhattuk volna nemzeti önállóságunkat és talán voltak is akkor közöttünk olyan rövidlátó, tudatlan konjunktúra politikusok, akik belementek volna ebbe is, de megakadályozta őket: Szent István hagyománya és a Szent Korona. Bethlen István gróf a következőket mondotta ezév február 9-én a választójogi bizottság tárgyalásán: „ . . . Nekem senki sem vetheti szememre, hogy Németországnak nem vagyok barátja, mert miniszterelnökségem alatt és azóta is a németbarát politikának 167