Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 21-22. szám - Összeül a t. Ház - Cseh-Szlovákia felosztása

hanem azért is, mert Benes mindent mentő politikája révén ez a mesterséges államalkulás most már évek óta a Szovjet előretolt állása lett és ennekfolytán ve­szélyezteti állandóan vörös rémével Középeurópát. Hiszen már most azt látjuk, hogy mint nálunk annak­idején, mikor a Vyx-féle jegyzék átnyujtatott az or­szág felosztására, akkor egy gyáva és a vörösektől már aláaknázott uralom átadta helyét a vörösöknek, most ez a folyamat indult el Csehországban is és el lehetünk készülve arra, hogy kitör ebben az ország­ban a kommunista terror. De ez lenne az utolsó fel­vonás, utána jön a beteljesedés, az, amit megérdemel­nek és amit a történelmi igazság diktál most már megállíthatatlanul. . . összeül a t. Ház A külpolitikai krízis szerencsés belső hangulatot teremtett, mert egy szempillantás alatt erősen össze­kovácsolta az egész nemzeti közvélemény egységét, mintha elhalkult volna a széthúzás, marakodás lár­mája. Az egész nemzet egy testként áll Imrédy minisz­terelnök mögött és vár türelmesen a megoldásra, kész minden áldozatra, ha a magyar jövőről van szó. Nem tudjuk, hogy nem jön-e közbe olyan külpolitikai ese­mény, ami esetleg megváltoztatja azt a tervet, hogy e hó 11-én összeül a Ház és megkezdi nagy munká­ját. Mert nagy munka vár rá, hónapok óta dolgozik a kormány a legfontosabb, legnagyobb jelentőségű refiomokon, kezdve az általános védkötelezettségtől a földbirtokdeformon keresztül egészen a legmodernebb szociálpolitikai reformokig. Minden minisztérium ké­szen áll a javaslatok egész sorával, hogy szünet nél­kül munkát adjon a törvényhozásnak. Ha mégis összeül a kimondott határidőre, akkor eléggé szerencsés légkör fog kialakulni arra, hogy a javaslatok simán keresztülmenjenek és belpolitika nem fog sok vihart látni ezekben az időkben éfpen a külpolitika erős aktualitása folytán. Legfeljebb egy ponton lesz veléményeltérés, lesznek, akik talán nem olyan türelmesek, mint mások és gyorsabb tempót fognak sürgetni, vagy megfordítva. A prognózis azt mutatja, hoyg a t. Ház csendes ülésszakot kezd most meg, de amely termékenyebb lesz, mint az eddigiek voltak. Ha pedig a t. Ház atmoszférája kellemes lesz, úgy ez át fog terjedni az egész közvéleményre is, ami a legfontosabb éppen a törvényhozás eredményes munkájához. Ha pedig közben a külpolitikai helyzet a ja­vunkra megváltozik, akkor a belpolitikai atmoszféra javulásával általános gazdasági javulás is áll be, ami termékenyebbé teszi az egész közéletet, s viszi a jobb jövő felé az országot. Rég nem várták olyan érdeklődéssel a parla­menti munkát, mint most. S minden okunk meg van rá ... . Cseh-Szlovákia felosztása A vesztett háború szülte szégyenletes és lealázó Trianon közel húszéves szenvedései után mintha köze­ledni érezné a magyarság a mindig megváltó igazság beteljesedését. Az utóbbi hónapokban mérföldes csiz­mában közeledik felénk az igazi jóvátétel reménysu­gara és a mai idők óráinak megnőtt árnyai növeli ön­bizalmunkat, a már szinte fásultsággá merevedett meg­szokás feloldódik és percről-percre újraéled a nemzet vágya: visszakapni elrablott nemzettestrészeinket. Montesquieu mondja valahol, hogy az a nép bol­dog, amelynek a történelme unalmas, ez lehet, mert a magyar nemzet boldogtalansága tíz évszázad élet-halál harcaiból fakadt, márpedig ezeréves harcok, életküz­delmek folyamatára sehogyan sem lehet ráhúzni az unalom jelzőjét. Az egész világ közvéleménye előtt eb­ben az évben emeltük magasra első szent királyunk szellemének immár kilencszáz éve világító fáklyáját, újra és újra bebizonyítva, hogy ez a nép itt a Duna­medencében nemcsak államalkotó, kultúrát teremtő magasabbrendü nemzet, hanem ugyanakkor hivatást betöltő álladalom is, amelynek sorsdöntő hivatása van egész Európára. Miként volt a történelem folyamán oly sokszor, ugy most is erre a nemzetre vár egy újabb, világrészt uraló történelmi alakulásnak védbástya-sze­repe — a kommunizmus ellen. * Az a folyamat, amelynek izgalmas napjait most éljük, a világháborút követő elaléltság évei után, 1929—31. évek gazdasági válságainál indult el tulaj­donképpen erősebb tempóban. A győztes nagyhatal­mak ezekben az években jöttek rá visszavonhatatlanul arra az igazságra, hogy nemcsak a legyőzöttek, hanem ők is vesztesei a nagy világégésnek és hogy el kell kö­vetkezni egy olyan periódusnak is, amikor ez az igaz­ság maradéktalanul érvényesülni fog az európai sta­tusquóban. Törvényszerű, hogy ez a folyamat a gaz­dasági életben induljon meg előbb és aztán ennek ter­mészetes következményein, a kül- és belpolitikai fej­lemények hullámain érjen el a teljesülésig. A külpolitika fejlődési folyamatát a számtalan nemzetközi béke-egyezmények papírosai mutatják, kü­lönféle nemzetek mindenféle, főleg csendes és eddig ismeretlen kis városairól elnevezett tárgyalásai és megállapodásai, míg ugyanakkor a belpolitikában a különféle „világnézetek" váltakozásai, harcai és győ­zelmei. Kevés volna a hely itt arra, hogy részletesen foglalkozzunk ezekkel a belpolitikai változásokkal az egyes nemzeteknél, hogy leírjuk azt, hol, melyik irány­zat, miként került hatalomra. Nem is lényeges ez az egésznek megértése szempontjából. Ezeknek a külön­féle belpolitikai áramlatoknak azonban volt egy olyan jellegzetessége, újszerűsége, amelyet nem nagyon is­mer a háború előtti kor történelme ilyen éles, kiala­kult formájában. S ez nem más, mint a belpolitikai irányzatok centrifugális jellege, a határokon túlterjedő aktivitása. Mert ha volt is példa arra, hogy a világ­háborút megelőző évtizedekben valamilyen politikai mozgalom törekedett a nemzetköziségre, akkor annak mozgató rúgói inkább társadalompolitikai jellegűek voltak, mint csak politikaiak. 156

Next

/
Thumbnails
Contents