Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - Baross Gábor

Maga az írásmű tizenkét fejezel ret^osztva tárgyalja Baross Gábor életét, politikai elindulásától végig hihetetlen munkabírással teljesített igen sokoldalú munkásságát, alkotásainak történetét, hűen lárva fel annak a kornak mozgató erőit. Érdemesnek farijuk felemlíteni e mű alapján azt az érdekes momentumot, amikor a hűes zónatarifa megalkotásánál a külföldre miiven hatást gyakorolt, hiszen ő volt az első, aki ezt meg merte csinálni és ezzel kapcsolatban szinte ijedelem támahl még Franciaországban is az oltani vasúttársaságok körébén. Tehát végeredményben Baross Gábor nemcsak honi vonalhozásban alkotót! nagyol közlekedésügyi miniszter korában, halnem kontinentális vonatkozásban is sálija volt személyének, amit kevesekről mondhatunk el ő utána miniszteri székében. így aztán érthető, hogy miben rejletl az. ő nagysága akkor, amikor nem jelszópolitikus volt, hanem vasenergiájú alkotó zseni. Ez az életrajz már nagyon aktuális volt és sokban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a késő utókor helyes irányítást, megvilágítást kapjon az akkori kor kereskedelempolitikai keresztinél szeléről. Szabadkercskedelem és protekcionizmus. (Éber Antal könyve.) A 130 oldalas kis könyv vádirat a nini gazdasági berendezettségünk ellen, mégpedig olyan érvekkel, olyan megdönthetetlen bizonyítékokkal, hogy szükségtelen e vádirat után mindennemű bírói tárgyalás, mert enélkül is lehel ítéletet hozni. Végeredményben Éber Antal nem ír és nem mond mást most sem e kis könyvében, mint amit eddig mondott hosszú éveken keresztül a fórumon, amit hirdetett kamarai elnöki szék éken is. Ami pedig, mint írásmunkánál, a legélvezetesebb, az a tömör, világos, érthető rövidség, ütemesség, nempedig a homályos, száraz, tudálékos szisztéma, amit sajnos legtöbb közgazdasági munkánál tapasztalhatunk. E művében Éber Antal ugyanaz a fürge debatter, mint képviselőházi felszólalásaiban s ugyanúgy tudja olvasóit magával ragadni, mint beszédeinél a hallgatóit. Vaslogikája megdönthetetlen, hiszen minden egyes tételénél ö maga veszi elő a szokásos ellenérveket is és semmisíti meg mindegyikét tiszta, világos okfejtéssel. Es a vádirat nemcsak a mi berendezettségünk ellen szól, hanem az egész világé ellen is, hiszen ami nálunk történik, az nemcsak a viszonyok diktálta szükségességek miatt jött létre legtöbb vonatkozásban, hanem sokszor re kényelmes utánzás miatt. A protekcionizmus öl a gazdasági életben, tisztán ez csendül ki Éber Antal művéből és igaza van. Ha most hasonlatot akarnánk mondani, akkor Jókai Mór feledhetetlen axiómáját alkalmazhatjuk mai helyzetünkre, ami a protekcionizmust illeti, de azt is megfordítva. Ugyanis ő mondotta, hogy n tudomány az olyan méreg, amiből a sok meggyógyít, de a kevés öl. A protekcionizmusból a sok öl, a kevés pedig néha szükséges. De ha már ennél a hasonlatnál vagyunk, akkor kérdezzük, vájjon ez a sok tudomány, közgazdasági tudomány, amit Éber Antal könyvében találunk, miért nincs ielraktározva azok agyában is, akik hivatott irányítói akarnak lenni gazdasági életünknek? Miért marad ez meg csak azoknál, akik önállóak, függetlenek, maguk emberei? Miért van az, hogy amikor Éber Antalnál a kétszer kettő az négy, s ugyanakkor másoknál ez — öl? Talán azoknak van igazuk, akik ezt úgy magvarázzák, hogy ez az egy többletben „valaki" benne van. Lehet. Máskép nem tudjuk megérteni. Már korábban megírtuk és most csak megismételhetjük: Éber Antal hivatást teljesíi közéleti működésével, pedig ma még nagyon sok ellensége van éppen igazságai miatt, azonban senki sem tagadhatja, hogy ma ő az egyetlen ebben az országban, aki olyan örökséget vett át gazdasági közéletünkben, amely ma talán népszerűtlen, Mallekovits Sándor örökét, de amely a háború előtt hatalmasan fejlesztette ezt az országot. S addig nincs is kilátásunk arra a gazdasági emelkedésre, amíg ismét nem térünk vissza a gazdasági liberalizmus diktálta utakra. Addig csak jelszavas kísérletezésekről lehet szó. minden gazdasági törvényszerűség nélkül, futó sikerek, mélyebb eredmények nélkül és főleg nagy belső nyomorral, visszafejlődéssel. Amíg politikai szenvedélyek uralják a gazdasági életet is. addig nincs emelkedés, nincs kiút ebből a kátyúból, bármilyen szép himnuszokat zengedeznek azok, akik jól járnak mai kötött rendszerű gazdáikadásunkban. Mint ahogy hívei, megdönthetetlen hívei vagyunk es mára dunk az igazi parlamentarizmusnak, a haladd, liszta demokra tikus berendezettségnek, ellenzői bármilyen címen és formában jelentkező totalitásos renszernek, úgy hívei vagyunk a szabadkereskedelmi, a protekcionizmustól mentes gazdasági félfogásnak, mert e kellő együvé tartozik és állítjuk, hogy egymástól szinte elválaszthatatlan. Aminthogy nem érvényesülnek nálunk ma még az igazi parlamentárizmus szabályai, ugyanúgy állunk gazdasági életünkben is a törvényszerűségekkel. Amint nincs emelkedés gazdaságilag szabad kereskedelem nélkül, úgy nincs tiszta közélet igazi parlamentárizmus nélkül. S ha közeledni fogunk ez utóbbihoz, akkor fogjuk lassan elérni azl az utal is. ami visszavezet majd bennünket a szabadkereskedelem útjára. A mai efatizmusban ezt nem találhatjuk meg, ott csak kinevezett kereskedők és iparosok vannak, egykezek és többkezek, fehér és fekete kezek. S e színes kezektől, e fáktól nem látjuk az erdői. Hogy pedig mindez meg meddig mehet, azl nem tudjuk. Lesz még alkalmunk sokszor visszatérni erre a könyvre, amelynek talán nem lesz meg az a nagy közönség-sikere, amire szükség volna a népszerűsítés érdekében, de tudjuk, hogy az energiák nem vesznek kárba a szellemi életben sem. Idegenforgalom közgazdasági jelentősége. (Irta: Heií e (1 ü s Márton.) A magyar idegenforgalom közgazdasági jelentőségét tárgyaló kis könyv igen értékes és érdekes adatokat tartalmaz, áttekinthető statisztikákkal, grafikonokkal. Összefoglaló kis munka, hiánytpótló, hiszen ma már mindenki idegenforgalmi szakértőnek szokta magát mondani, s így igen nagy érdeklődésre is tarthat számot. Ami bennünket, adatszerűen, benne megragadott, az két érdekes tétel, illetve az adatokból leszűrt következtetés: 1. hogy a további szállodaépítkezésekre nincs szükség, miután eddigi idegenforgalmunk szállodáink kapacitásának mintegy a 64 százalákál vette csak igénybe (talán a szerző itt megfeledkezett az u.n. „rohamidőkről", amikor torlódás szokott előállni, akárcsak a villamosokon, s amilyen lesz az a 8 nap az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával!) s 2. az a tétel, hogy mi többet költünk kint külföldön, mint az ideérkező idegenek nálunk. Ez az utóbbi tétel, sajnos fennáll, erről már egyszer értekeztünk és tettünk javaslatot ennek kiküszöbölésére. E két problémát ügyesen fejti ki a szerző könyvében. Szocializmus, 1937 november hó. (Szerkeszti: Mónus Illés.) A novemberi szám első cikke Szakasits Árpád a konjunktúrát tárgyalja a szociális egyensúly nézőpontjából. Liftesei Sándor a fasizmus történelmi kapcsolatairól ír. dr. fíies István pedig a Harmadik Birodalom gazdasági fellendüléséről értekezik, ismerteti Hars E. Priester ..Das Deutsche Wirtschaftsvvunder" című munká'át, kimutatva ennek a konjunktúrának állami mesterséges irányítását. Végül gazdasági és irodalmi figyelőt találunk bő tartalommal. Századunk, 19,37 október hó. (Szerkesztik: Vámbéry Rúsatem és Csécsy Imre.) Az első cikk Masaryk szellemi alkotásairól szól. írta Szalalnui Rezső (Pozsony). Majd szemléjében Rónai Mihály András ír „Egy év a szabadság ellen" a spanyol testvérháborúról, .Sós Aladár pedig Thomas Mann most megjeleni „Mass und Wert" című folyóiratáról. Hosszabb cikket írt még Polányi Mihály a közgazdasági műveltség értékéről, s Havas Géza az adóreformi'ö'dreformröl. 15