Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 19-20. szám - Néhány szó a vármegyékről és a városokról

Á Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara évről-évre terjedelmes kötetben számol be a magyar kereskedelemi és ipar helyzetéről. A most megjelent tanulmány az 1937. évre vonatkozó adatokat sorakoztatja fel és nemcsak a szorosan vett kereskedelmi és ipari kérdéseikről nyújt tájékoztatót, hanem természetszerűleg áttekinti az egész magyar közgazdasági élet megnyilvánulásait is. Így az általános részben foglalkozik a konjunktúra alakulásával, a mezőgazdaság helyzetével és a gazdaságpolitikai irányelvekkel. Részletes statisztikai adatokkal megvilágítja az államháztartás helyzetét és az adóügyek alakulását. A pénz- és hitelélet fejlődésével kapcsolatban megállapítja, hogy a gazdasági javulás e téren is visszatükröződött és a betétállomány jelentős mértékbein gyarapodott. 1935. végén a betétállomány 1653.9 millió pengő volt, 1936 végén padig 1683.9 millió, azaz mindössze 30 millióval emelkedett. Ezzel szemben 1937 végén máir 1824 pengőre növekedett, ami egy esztendő alatt 8.3%-os emelkedést jelent, összegben pedig 140.1 millió pengőt. Az ipar magyarországi fejlődését egybeveti a Népszövetség által közölt nemzetközi adatokkal is. A magyar gyáripar évi termelésű bruttó értéke az 1936. évi 2555 millióval szemben 2896 millió pengőre tehető, a kifizetett munkabérösszeg pedig 312.8 millió pengő volt. Külkereskedelmi forgalmunk indexe 11.8%-kal volt alacsonyabb, mint 1929-ben, bár az előző esztendővel szemben úgy mennyiségben, mint értékben jelentős emelkedést mutatott. A behozatal értéke 8.9%-kal, a kivitelé pedig 16.7%-kal emelkedett és a kereskedelmi mérleg 113.1 millió pengő alktiiv egyen^ léggel zárult, amely a világháború óta a legmagasabb. A közlekedési problémákon kivül a jelentés foglalkozik a kereskedelem és ipar szociális kérdéseivel is és az ipari munkásság, kereskedelmi alkalmazottak, valamint a magántisztviselők helyzeténél javulást tapasztal. A különös részben a különböző terményekre és iparágakra vonatkozó részletes adatokat találjuk és a gazdasági szempontból nagy jelentőségű tanulmány összefoglalja az idegenforgalom, valamint a budapesti Nemzetközi Váisálr főbb adatait is. Bálint Jenő: Mechanokrácia (Az ember, a gép és a munkaidő) című könyve teljesen originális, érdekes és értékes munka. Szerző e könyvében egy új tudománynak veti meg alapját, amikor a mechanokrata társadalom képét rajzolja az emberi szellem alkotta gépek hatása és ennek következtében beállott munkaidőváltozásnak a tükrében. Kimutatja a 'munkaidőnek és a találmányoknak mathematikai összefüggését, s egyúttal a jövő új történelemírásának alapját rakja le, új módszerét állapítja meg. Az emberi kultúra történetének tanulságait felhasználva rajzolja meg a jövő társadalmának gazdasági, de elsősorban szellemi kialakulását. A szellemi és fizikai munkanélküliséggel együttjáró szociális problémáktól kezdve tárgyalja mindazokat a kérdéseket, melyek az emberiség szebb és boldogabb jövőjének útjában állanak. Ilyenképen az egymás után következő korok vizsgálatával jut el a ma társadalmi problémáihoz és a megoldáshoz is. A mai termelési módszerek hiányait és hibáit kiküszöbölve, egy teljesen új munkarend: a mechamokrata munkarendszer érvényesülését igyekszik megvalósítani. Bizonyítja a kapitalista társadalmak és termelési módszer, valamint a megjavításukra alkalmazott racionalizálásnak, s általában a mechanizálásnak a hibáit. Kiemeli a mechanokrácia szerepét, amely a gép szellemi örökkévaló alapját juttatja érvényre, anyagias szempontok helyett. Nem elvont elméletek csoportosításával megírt utópisztikus fejtegetés ez a könyv, hanem a valóság tárgyilagos mérlegelésének jegyében tudományos felkészültséggel készült rendszerezése korunk forrongó problémáinak a mechanokrata világszemléletben. A könyv lefekteti az új munkarendszer gyakorlati megvalósításának alapelveit is, hogy mindenki számára minél előbb lehetővé tegye a legszebb életet. II. József halálával megszűnt az abszolutizmus vagyis a császári rendeletekkel való kormányzás kora Magyarországon. Igaz ugyan, hogy II. József ezeket az alkotmányos kormányzással ellentétes leformrendeleteit még halála előtt, 1790. január hó 28-án visszavonta, de a nemzetnek meg kellett akadályozni, hogy a jövőben hasonló támadás érhesse az országot. Ezért az 1790-ben összehívott országgyűlésre nagy feladat várt. Szabályoznia kellett újból a nemzetnek a királyhoz való viszonyát a koronázás határidejének pontos megállapításával, előmozdítania az orszg anyagi és szellemi fejlődését és megoldania a felekezetek jogviszonyait, továbbá a magyar nyelv hasznáaíát és oktatásált. Ezek közül azonban csak a közjogi, felekezeti és nyelvi kérdéseket tudta gyökeresen szabályozni, kimondván, hogy Magyarország független állam, az országgyűlés hozzájárulása nélkül sem adót szedni, sem katonát sorozni nem szabad, a pátensekkel való kormányzás kora megszűnt s a király félév alatt köteles magát megkoronáztatni és az esküt az alkotmányra letenni. Szabályozta továbbá a bécsi és a linzi békeszerződéseket becikkelyező törvények alapján a protestánsok jogait, valamint kimondta a görögkeleti vallást követőkre, hogy azok „más honlakósok módjára Magyarországban és a kapcsolt részekben jószágok szerzésére és minden hivatal viselésére képesek". Ekkor iktatták törvénybe először a magyar nyelv tanítását is, amelyre vonatkozólag Lipót király már április 20-iki rendeletében kijelentette, hogy a magyar nyelvet az egész birodalomban el akarja terjeszteni és ugyanekkor előrevitték a jobbágyok felszabadításának ügyét is azzal, hogy megszavazták szabadköltözési jogát és szolgálatainak mértékét. 154