Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 9-10. szám - A telepités pénzügypolitikai vonatkozásai [2. r.]

juk. Ezért a telepes szövetkezeteknek alapszabályait úgy kell megalkotni, hogy abba mint tag ne csak a telepes, hanem bárki beléphessen, aki mezőgazdasággal, élethivatásszerűen foglalkozik. T. i., ha a többi kisgazda látni fogja, hogy ezek a telepe sgazdák éppen a szövetkezetek irányítása, vezetése és gazdasági támogatása mellett mennyivel nagyobb eredményt tudnak elérni, akkor az észlelt eredmények alapján hajlamosak lesznek majd arra, hogy gazdasági irányítást és tanácsot elfogadjanak és ilymódon boldoguljanak. A birtokpolitikái célkitűzések terén a telepítés lényeges kiegészítő részének tartom, hogy az országban lévő nagybérletek fokozatosan kisbérletekké alakíttassanak át azon gazdasági, szociálpolitikai és népesedési szempontok alapján, amelyeket már fentebb említettem. Hazánkban az összes földbirtokok területéből, kb. 16 millió kat. holdból, a 'haszonbérletek összterülete 2,798.477 kat. hold. Ebből az 1000 holdnál nagyobb bérletek területe 946.130 kat. hold, az összes haszonbérelt terület egyharmada, számuk pedig 667. Adagos nagyság tehát kb. 1500 kat. hold. Látjuk tehát, milyen hatalmas területek vannak nagybérletekként 'hasznosítva, amelyeket fokozatosan át lehetne alakítani kisbérletekké olymódon, hogy ezeket a nagybérleteket vagy az Országos Földhitelintézet venné át és adná tovább kishaszonbérlöknek, vagy pedig maguk az érdekelt kisbérlök földbérlö szövetkezeteket alakítanának és a földbérlő szövetkezetek mint jogi személy lépne haszonbérleti jogviszonyba a tulajdonossal. így a tulajdonost semmiféle kár nem érné, mert a jövőben is egy személyivel állana jogviszonyban, a haszonbér összegét továbbra is egy összegben kapná meg, azonban nem egy nagybérlő vállalkozó munkáltatná meg a földeket napszámosokkal, hanem azt kishaszonbérlők munkálnák meg és így a vállalkozói nyereség egy-egy nagybérlő helyett sok ezer és ezer kis exisztencia között oszlana meg. Azt hiszem felesleges (hangsúlyoznom ennek hihetetlenül nagy közgazdasági jelentőségét. Csak példának említem meg, 'hogy az Országos Földhitelintézetnél a hatóságilag átruházott és a szabad kézből átvett haszonbérletek cca. 10.000 kat. hold, amelyen 1771 kisbérlő gazdálkodik. A föld tulajdonosai az Intézettől megkapják egy összegben a haszonbért, a kisbérlők pedig az Intézethez fizetik be. Megállapítható, hogy ezek a kisemberek tőlük telhetőleg mindent megtesznek, hogy kötelezettségüknek pontosan eleget tegyenek. Talán nem lesz érde'ktelen felemlítenem, hogy az állam telepítési célokra eddig mekkora területet vásárolt meg, — természetesen szabadkézből, önkéntes felajánlás útján, mert a telepítési törvény életbelépése előtt átengedésre senkit sem lehetett kötelezni. Ezt az adatot azért tartom érdekesnek, nert eddig a legkülönbözőbb hirek és számadatok láttak napvilágot. A megvásárolt területek összesen 7947 kat. holdat és 747 négyszögölet tesznek ki. Ebből a legnagyobb a Szatmár megyei vállaji gróf Károlyi-féie uradalom. Területe 5093 kat. hold. Ebből cca. 3000 hold kerül szétosztásra 800 törpebirtokos között birtokuk kiegészítése céljából. Egy 300 holdas és egy 500 holdas középbírtok átmenetileg megmarad, cca. 1200 kat. hold területen pedig 90 családdal, akik az uradalom mezőgazdasági cselédei közül kerülnek ki, telepes község létesül. A telepítés sikeres lebonyolítása szempontjából nagyon fontosnak tartanám még, hogy a földmivelésügyi minisztérium egy organikus, az egész országra kiterjedő átfogó tervet dolgozzon ki. Meg kell állapítani, hogy az átengedésre kötelezhető területből mennyií óhajt igénybe venni, kb. mennyit tehet ki annak a területnek a nagysága, amelyet önkéntesen felajánlanának és amely szabad kézből megvásárlható. Ha ilymódon már tudja azt, hogy az ország különböző részein telepítési célokra mennyi földdel rendelkezik, azoknak vételára mennyi, a birtokok hogyan oszianak meg, akkor meg kell állapítani azt, hogy hol és milyen arányú a földigénylés. Meg kell állapítani továbbá, hogy a földet igénylő emberek milyen anyagi eszközökkel rendelkeznek. Azt is, hogy évenkint hol és mennyit akarunk telepíteni, mert csak ezen adatok birtokában lehet elbírálni, hogy a telepítés pénzügyi lebonyolítása milyen összegeket emészt fel és így mennyit tesz ki az az öszszeg, amelyet a rendelkezésre álló összegeken felül hitelmüveletek útján kell előteremteni. Azon szemponton felül, hogy ilyen kidolgozott terv nélkül sikeres telepítés el nem képzelhető, még egy hatalmas érv szól ezen terv elkészítése mellett, az, hogy ennek elkészítése és nyilvánosságra hozatala elejét venné a demagóg izgatásnak, amely sajnos az országban felütötte a fejét. Végső konklúzióm az, hogy a telepítés és ezzel kapcsolatos birtokpolitikai munkálatokat meg kell valósítani, mert ettől függ a nemzet jövője és boldogulása. Ha a gazdatársadalomnak exisztenciát tudunk teremteni, ha annak életszínvonalát emelni tudjuk, ha a mezőgazdasággal foglalkozók milliós tömegeit a fogyasztásba újra be tudjuk kapcsolni, az feltétlenül jótékonyan fog kihatni az iparra és a kereskedelmre. Az ipar és kereskedelem fejlődésével, amely éppen a sikeres birtokpolitikái tevékenység következtében fog bekövetkezni, sok-sok iparosnak és munkásnak tudunk munkaalkalmat teremteni. Ezáltal számtalan új adóalany keletkezik, amely az állam pénzügyi szempontjából igen jelentős. Ma a nemzetben a vitalitást a mezőgazdasági lakosság képezi. 1935-ben vármegyénként a törvényhatósági városok nélkül 1000 lélekre a természetes szaporodás 7.1 volt. A törvényhatósági városoknál a szaporodás csak 1 ezrelék volt. Budapesten pedig 1936-ban már egyáltalán nem volt természetes szaporodás. Ezek megdöbbentő számok, ha figyelembe vesszük azt, hogy ugyanakkor Romániában a természetes szaporodás 9.6 ezrelék, Jugoszláviában pedig a legutóbbi 1933. évi adat szerint 14 és fél ezrelék. Tehát ha a nemzet élni akar és jövő boldogulására jqgoí formál, akkor a földmiveléssel foglalkozó lakosságot kell segíteni, talpraállítani és boldogulását biztosítani. Az esetleges áldozatok, amelyeket az egyes társadalmi osztályoknak kell hozni csak látszólagosak, mert mint említettem, a földműves lakosság életszínvonalának felemelése és létének biztosítása nélkül a többi társadalmi osztálynak boldogulása sem lehetséges. A nemzet testén belül az egyes társadalmi osztályok egy egységet alkotnak és amint egy-egy társadalmi osztály tönkremenetele kihatással van a többire, úgy egy-egy társadalmi osztály gazdasági felemelkedése a legnagyobb mértékben viszszahat a többi társadalmi osztály jólétére is. Tény az, hogy ezen birtokpolitikái intézkedéseknek a megoldása nem könnyű és sok nehézséget rejt magában. De mivel a nemzet élni akar, ezeket a problémákat erős hittel és akarattal meg lehet és meg kell oldani. 66