Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 3-4. szám - Gazdasági tanulságok az 1936. évről

hetjük ezt azon a hatalmas passzivitáson, amely fennáll külkereskedelmi mérlegünkben az utódállamok felé. S ha most ehhez hozzávesszük még azt a politikai feszültséget, amely pl. Romániával szemben fennáll, akkor egyszerűen tehetetlenül állunk a jövővel sze.mben. Hol van itt kiút? Nem olyan egyszerű kérdés ez, hiszen nyersanyag tekintetében szinte nélkülözhetetlennek látszik előttünk a román piac, akár ipari, akár mezőgazdasági vonatkozásban (hiszen nagyrésze volt ennek a passzív egyéniéig létrejöttében pl. a román kukoricaimportnak mifelénk, s hol van akkor még az olyan nagymennyiségű faimport komponens?) s nem hinnők, hogy ezt az ürt a római paktumban felépített mesterséges gazdasági hatóerők pótolni tudják. Azért mondjuk a római paktumot mesterséges felépítettsegünek, miután a természetes gazdasági reláció mégis csaK az, amit Duna medencének hívnak köznyelven, s aimi nem egyéb, mint a természetes geopoluiKai adottság^ amit nagyon nehéz egészséges muiogasokkal pótolni. Amint tagaüahatatlan a római paktumnak kedvező hatása mezőgazdasági termeivényeink számara, éppolyan tagadhatatlan annak az igazságnak a létjogosultsága, amely azt mutatja, hogy szépen fejlődő ipari termetesünknek is szüksége van külpiacokra, mert a belső inuusztriálódas mar túl van azon a fokon, amikor csaKis a beiröidi szükségletek kielégítésére termel, b aztán azok felé a piacok felé, ahonnan a pótolhatatlan nyersanyagokat kell beszereznünk és amelyekkel szembún iparilag sokkal fejlettebbek vagyunk, s amely piacok szintén agrárjetlegűek, mint pl. Románia, errefelé csakis az egészséges cserekereskedelem küszöbölheti ki külkereskedelmi mérlegünkből a passzivitást. Ennek pedig jelenleg két nagy akadálya va-n: Németország erős versenye és a pohtkai helyzet elmérgesedése köztünk és Románia között. Egy azonban bizonyos, mégpedig az, hogy sürgősen változtatnunk kell ebben az irányoan külkereskedelmi politikánkon. Nem ihininőJc, hogy a politikai atmoszféra alkalmas legyen arra, hogy köztünk és Románia között egyrészt intenzívebbé tudjuk tenni üzleti összeköttetéseinket, különösen abban a vonatkozásban, hogy nagyobb utat engedjen a mi ipari termékeinknek, másrészt a német dömpingexport miatt. Mert az tagadhatatlan, hogy Németország exportja ezek felé az államok felé csakis dömpingárakon történhetik, először is a devizanehézségek, másrészt pedig a szállítási nehézségek, illetve költségtöbbletek miatt. Azt a kilométerdifferenciát, amely pl. Budapest és a német ipari centrumok és Románia között fennáll, akár vasúti, akár viziutakon, azt csak dömpinggel lehet fedezni, nem szólva a kiegyenlítésül átvett mezőgazdasági termeivények árairól Németország felé. A jelenlegi helyzet tehát reménytelen abból a szempontból, hogy Románia beengedje nagyobb mértékben ipari termékeinket, hiszen Jugoszláviánál is csak lépésről lépésre tudjuk valamiiképen a sorompók szigorát enyhíteni, s végül nehezen tudjuk a versenyt Németországgal felvenni akár az export, akár pedig a po'litikai téren. Ez utóbbi tekintetben Németország minden nehézség nélkül áll, hiszen, amint láttuk, cseppet sem szentimentális még akkor is, ha régi fegyverbarátjáról van szó. TÁ RSAD ALOMTUDOMÁNY 1936 nov.—dec. (Szerkeszti: Szombatfaivy György.) A moet megjelent, közel 250 oldalas, kötet hozza Szabó József „Hatalom, szabadság', szuverenitás" című. valamint Pongrácz Kálmán ..Az agrár problémák társadalmi ás politikai mozgalmaink tükrében" című igen értékes értekezését. Pongrác/, művéről még külön megfogunk emlékezni. T o m o r i Viola „A népszokások lelki dinamikája" című értekezése is igen figyelemreméltó. Azonkívül egy könyvről ezőló két kritikai értekezés jelent meigi, amelyben — mint a szerkesztő jegyzi meg — „a szellemtudományi módszert követő író munkája mily különböző, sőt ellentétes értelmezésben, mogii éléiben részeBülhet stb." jellemző két ellentétes felfogású kritikát olvashatunk Pr oh ász ka Lajos „A vándor és a bujdosó" című könyvérő]. A két kritikát Hamvas Béla és Tróe £i á n y ,1 György írták. HamVas nem lát semmi különösebb feljegyezni valót a műről, illetve inkább megérti Prohászika írálsáit <a magyar lélekről és eorsárol, noha megemlíti ő hogy Prohászka ,.a magyar sorsot tragikus aspektus alatt tartja". Ami bennünket e két kritika közül különösen megragadott, az Trócsányi György írása, amelynek ,,A magyar szellemiség pathológiája" címet adta. Neki már egészein más a felfogása Prohászka kcnyvéről ég igen élesen, de megdönthetetlen logikával mutat rá a mű hibáira ebben a 38 oldala* tanulmányában. Nem szólva moet arról a magas szellemtudományi kultúráról, ami megnyilatkozik Trócsányi e kritikájában, különös aktualitást is ad e műve a 'közérdeklődésre ma, amikor Szcikfű karácsonyi ciklke nyomán megfehetős nagy vita fejlődött ki a magyar középosztály problémájáról. Trócs'álnyi gyönyörűen mutat rá azokra .a hibákra, ahol Prohászka csak a vezető politikai iréteget vette vizsgálat alá ,,(finitizmus" gyűjtő, mégha tározó címszó mögé rejtve) s: ezt Trócsányi a ,,vezető réteg érelmeszesedéséniek" mondja, de mindjárt hozzáteszi azt i% hogy „a diagnózis teljességéhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a jól működő ereket is kitapogassuk, a?ok:t az értékeket, amelyek a nemzetet éltették s amelyek — elevenek ma is". A „finitizmusról" írja, hogy ügyeyen megválasztott, mindenki olyan jelentést adhat neki, amilyent épen akar. S ha nem is tud határozott értelmet fűzni hozzá, azt fogja mondani, „van benne valami", továbbá „kedvelt szava; lesz mindazoknak, akiknek lelke mélyén egy ösztönös és kiirthatatlan megvetés él mindazzal szemben, ami magyar" (!) Igen szellemesen idézi Henry George-nak p'ár ©órát, ahol azt írta, hölgy fiatal korában olvasott közgazdiasági munkáknál állandóan küzdött az órthetetleiiség ellen, inig végre rájött, hogy nem benne van a hib\ hanem a s/erzőlfben. Végül figyelemreméltónak és kihangsúlyozás!-;, érdemesnek tartjük Trócsányi azon megállapítását, hogy Prohásztka túlságosan niémet rendszer szerint igondólkodik és germán hatás állatit áll. Erre mondja befejezéslkép, öszszefoglalóul, Trócsányi Prohászka könyvére: „Fog.ilom31