Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 3-4. szám - Budapest közlekedési problémái különös tekintettel a csővasutra

amíg az osztrákok 9 gyárban 5660 munkást foglalkoztatnak és 421 tisztviselőt, addig nálunk 10 gyárban 5842 munkást és 452 tisztviselőt. Tehát nálunk ugyanolyan kapacitással sokkal kisebb eredményt produkálunk, mint az osztrákok, viszont az ő t ermelési költségeik 50%-kal magasabbak, mint a mienk. Mindezek a számadatok azt igazolják — sohsem feledve el az ország lélekszámának a többletét az osztrákokéval szemben — hogy nálunk súlyos hibák vannak az adminisztrációban és a szellemben. Még azzal sem menthetjük ezt, hogy az osztrákok exportban fejtenek ki nagyobb tevékenységet, miután az ő exportjuk készáruban sokkal kisebb, mint a mienk nyersáruban. Ami pedig az idegenforgalom befolyását illeti a fogyasztás emelésére, hát e tekintetben is már sokat javult nálunk a helyzet az utóbbi évek idegenforgalmi emelkedésével. Az eddig felsorakoztatott számadatok szerint a magyar jövedelmezőség jobb, mert amíg az osztrákoknál a bruttó forgalom 59%-a mutatkozik tiszta haszonként, addig nálunk 64%-a, habár ez az 5%-os különbözet csak feltevés, mert nem ismerjük az 1936—7. évi előirányzat végleges számadat sorsát. De akárhogyan is forgatjuk a számadatokat és azok mozgatóerőit, a következtetés mindenképen csak egy lehet, nálunk nagy mulasztások történnek már évek óta a dohányjövedék ügyeinél, mert az osztrákok 1930ban téliesen kereskedelmi alapra fektették az eladási szervezetet a ,,Kommerzie!ler Verkaufdienst" felállításával, amelynek igen hatékonyan mutatkoznak az eredményei. Ennek ellenében nálunk nem történt 1930 óta semmi — közben ugyanis a nagy válságon mentünk keresztül — ami csakis annak köszönhető, hogy nélkülözi a kincstár a megfelelő szakembereket ennél az ágazatánál. Felfogásunk szerint egy ilven üzemnek a vezetése, jól vezetése azoknak a feladata, akiket a kormányzat arra a helyre ültetett. Ha pedig ennek a követet ménvnek nem tudnak megfelelni — mintahogy a mi esetünkben is ez a tagadhatatlan ténv, akkor világos, hogy azokat le kell váltani. Nem tudiuk a felelősséget sem a miniszterre, sem pedig a körülményekre áthárítani, ez kizárólag azokat terheli, akiket a miniszter bizalma arra a helyre delegált. Nem változtatna semmit azoknak az állami hivatalnokoknak az egyéni értékén, becsületességén, megbízhatóságán az, ha beismernék, hogy képtelenek ennek a hivatalnak nagyobb eredményt adó betöltésére. És ezért nekik maguknak kellene felajánlani azt. hogv kérik áthelyezésüket más helyre, mert nem éreznek kellő erőt magukban ahhoz, hogy nagyobb eredménvt tudjanak produkálni mai beosztásukban. Ez vonatkozik a jelenlegi Fattinger—Gundhart rezsimre. A tanulság tehát, hogy sürgősen ki kell cserélni a jelenlegi veeztőséget és megfelelő szakemberek bevonásával újra kell szervezni a XIH/a ügyosztályt, vagyis fel kell építeni a magvar Dohányjövedék jövedelmezőségét. (Folytatjuk.) A kis Pálffy és a nagy Pálffy A Magyar Városok Országos Szövetsége legutóbbi választmányi ülésén a szöve'ség alelnökének választották meg a távozó Nendtvich Aladár pécsi polgármester helyére Pálffy József dr .szegedi polgármestert. Ebből az alkalomból, megköszönve a megtiszteltető bizalmat, Pálffy József polgármester kis beszédet tartót a szövetség közgyűlésén, ahol többek küzött megemlítette, hogy a kormányzatnak több súlyt kelene helyeznie a törvényelökészítéseknél a polgármesterek véleményére is, s miként a kamarai titkárokat összehívják rendszeresen értekezletre, úgy kellene a belügyminiszternek a polgármestereket is összehívni. Valahogyan az csendült ki ebből a felszólalásból, hogy a városoknak és azok első polgárainak, nincs kellő súluk az illetékes kormányzati tényezőknél, min'ha nem hinnének aban, amit ők mondanak. Azzal indokolta Pálffy József dr., hogy a terheket már nem lehet tovább fokozni és ezt el kell hinni az illetékes minisztereknek. Nem tartjuk szerencsésnek ezt a bemutatkozását Pálffy polgármester úrnak ezzel a kis beszédével, nem pedig azért, mert szerény véleményünk szerint egy város polgármesterének nem az adja meg a súlyát, Iwgv a miniszter meghallgatja-e véleményét bizonyos szakkérdésekben, hanem az, hogy az ileltö egy városnak az első polgára és személyében egy város autonómiáját képviseli. vagyis az összes polgárait annak a városnak és ez maga kell — pláne ha törvényhatósági joggal felruházott városról van szó — hogy súlyt jelentsen. Az autonómia nem kérhe* meghallgatást, hanem az autónmia határozatokat hoz. A kormányzatot a főispán képviseli és élesen külön kell választani a főispán működési körét a polgármesterétől és csakis a főispán van hivatva arra, hogy informálja a szakminsztert a helyzetről. A többi aztán az autonómia dolga kell, hogy legyen. Természe'esen a városok szövetsége külön nagv súlyt képvisel. Mint érdektestület helyesen tölti be hivatását és igyekszik közös nevezőre hozni a különböző érdekeket. Hogy egy kis önbizalmat érethessünk Szeged város igen tisztelt polgármesterébe, emlékeztetnünk kell öt egyik elődére — sőt ha jól tudjuk apai nagybátyja volt — arra a Pálffv Ferencre, aki hosszú ideig töltötte be az ország második városának polgármesteri tisztségét, szinte országos közmegelégedésre. Hogy mi volt az ország véleménye, az ország közvéleményének a véleménye Pálffy Ferencről, idéznünk kell Az Újság című lap 1900-ban megindult első számának a bejelentését (Tisza István gróf alapította akkor ezt a lapot), amelyben a lap szellemi célkitűzését következőképen definiálta a szerkesztőség: „Mindig az fog előttünk lebegni, vájjon mit szól hozzá Pálffy Ferenc Szegeden?" Ez volt az új lap szer25