Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 3-4. szám - Budapest közlekedési problémái különös tekintettel a csővasutra

Budapest közlekedési problémái különös tekintettel a csővasutra* Irta: Habán Jenő dr A közlekedés a gőzhajók és gözvasútak, de különösen a gépkocsik feltalálása óta, tehát az utolsó évszázadban, olyan óriási 'átalakuláson ment keresztül, aminőhöz viszonyítva az azelőtti évezredek fejlődése szinte teljesen elenyésző. Az emberiség csak most jutott arra a gondolatra, hogy az állati erő helyeit a természet különböző energiáti vegye igénybe a járművek mozgatására. A közlekedésnek ebben az újkorában is rendkívül jelentőségű a villamos vontatás mind szélesebbkörü alkalmazása és a levegőben való közlekedés megindulása. Az új találmányok azonban új problémákat is hoztak: az út- és városépítésnek egyaránt simulnia kell a mai közlekedés kívánalmaihoz. Igen nehézzé vált a rendőrség szerepe a közlekedés rendjének fenntartásában. A nagyvárosok, és így Budapest közlekedését is elsősorban az teszi bonyolulttá, hogy ma még az utakon úgynevezett vegyes forgalom bonyolódik le, azaz gyalogosok, emberi és állati erővel vont járómüvek, kerékpárok, gépkocsik és közúti villamoskocsik egyaránt használják az úttestet. Az eszményi állapot a vegyes forgalom teljes megszüntetése lenne, amit azonban valószínűleg soha sem lehet elérni. Az ezirányú kísérletek közé tartoznak: a gyalogosok átkelő forgalmának megszüntetése aluljárók építésével, külön úttest biztosítása a kerékpárosoknak, a közúti villamos vasút kiküszöbölése, illetőleg a földszín alá süllyesztése, vagy felszín fölé emelése. Budapest gépkocsiforgalma az utóbbi években nagyon megduzzadt. Bár gépjárműállományunk messze alatta van annak a számnak, amely az ország gazdasági fejlettségének megfelelne, a külföldi autósok olyan tömegekben keresik fel hazánkat és elsősorban Budapestet, hogy szükség lenne a forgalom helyesebb lebonyolítására bizonyos sürgős intézkedésekre. Mint minden történelmi múlttal rendelkező városnak, Budapestnek is csupa szűk utcából áll a belvárosa, amely pedig természetszerűleg a város legforgalmasabb része. Egészen biztos, hogy a gazdasági helyzet várható további javulásával gépjárműátlmányunk legalább is megkétszereződik, amikor pedig már a mai forgalmi utak nem lesznek elegendők. Ennek elkerülésére tervbevették a dunaparti gyorsközlekedő útvonal kiépítését. Ez az útvonal az alsó dunaparton húzódna és nem zavarná útkeresztezés, úgy hogy a gépjármüvek igen könnyen és gyorsan szelhetnék át a várost. Ez tehát komoly lépés lesz a vegyes forgalom részbeni megszüntetésére. Éppen ebből a szempontból azonban helytelenítem, hogy a gyorsközlekedő útvonal mentén gyalogjárót is terveznek. Erre semmi szükség nincsen, mert a gyalogos forgalom számára rendelkezésre áll a felső rakodópart. Az igazán * Az Országos Közgazda Testület tudományos előadássorozatában felolvasta gyors közlekedés előfeltétele, hogy gyalogosok egyáHtalán ne léphessenek a gépjármüveknek biztosított vonalra. A bécsi országútnak Budapestre bevezető szakasza szintén nem megfelelő, mert a közlekedési szempontból igen rossz fekvésű Óbudán vezet keresztül. Óbuda szin-» tén nagyon régi település, ezért utcái alkalmatlanok mai forgalom lebonyolítására. Ezen az sem változtathat, hogy ha az új bevezető utat kivezetik a Dunapartra, mert itt is kellemetlenül hatnak a villamoskeresztezések. Azonfelül az idegen benyomása is rossz, ha Budapestre érve először Óbuda ütött-kopott, földszintes öreg házait látja meg. Közvetlenül a vám előtt a színtben való vasútkeresztezés is megfontolandóvá teszi, hogy ezt az utat tartsuk-'e meg a forgalom számára. Ehelyett azt tartanám helyesnek, ha a 21-es kilométerkőtől kezdve Solymáron és Pesthidegkúton át építenék ki az új bevezető utat, még pedig a német birodalmi gépkocsiutak mintájára, hasonló szélességben, színtben való keresztezések nélkül és középütt elválasztó sövénnyel, hogy éjjel a fényszórókat ne kelljen a szemközt jövő forgalom miatt letompítani. Ha ilyen széles, igazi modern útvonalon, a gyönyörű Hüvösvö'gyön át érkezik az idegen Budapestre, egészen más lesz a benyomása a városról. A bécsi országút forgalma egyébként már ma is olyan nagy, hogy a régi útszélesség nem elegendő. Ha tehát legalább ezt a bekötő szakaszt építenők át korszerű módon, hosszú időre biztosíthatnók a forgalom megfelelő lebonyolítását. A közúti villamosvasút problémáii a legégetőbb ma a fővárosban. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a villamos nem tudja zökkenésmentesen és az utasok megelégedésére lebonyolítani a forgalmat. A kocsik állandóan zsúfoltak, lassan közlekednek, a vonalbeqsztások célszerűtlenek. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter határozott kijelentése ellenére még mindig kísértenek a hurokvágányok és vonalkurtítások, pedig világvárosban ezek elképzelhetetlenek. A Beszkárt igazgatósága tudatában van annak, hogy reformokra van szükség, de — szerény nézetem szerint — helytelen utakon keresi a megoldást. Már alkalmam volta Törvényhozók Lapjában a mult esztendőben *) rámutatni arra, mik lennének a helyes műszaki reformok, amelyek megint népszerűvé tehetnék a villamost és visszahoznák a közönséget. E célból arra kell törekednünk, hogy a közlekedést gyorsabbá, gyakoribbá és kényelmesebbé tegyük. A mai budapesti közlekedés lassúságának okai: 1. a kocsik kis menetsebessége; 2. A motorok kis indítóképessége, aminek következtében az indulás után lassan gyorsulnak fel a kocsik; 3. a sűrű megállók; 4. az utascsere nehézkes volta; 5. a kis sugarú kanyarodok; 6. a vasúti sorompók; 7. a villamosok torlódáisa;; 8. a kocsik rossz építésmódja; 9. az utazó közönség helytelen viselkedése. Ezeket a hibákat csak akkor tudjuk kiküszöbölni, ha alaposan megvizsgáljuk valamennyinek az okát és természetét és megfelelő intézkedésekkel igyekszünk segíteni azokon. A Beszkárt igen helyesen felismerte, hogy a mai motorokkal a forgalom korszerűen le nem bonyolítható és a motorok kicserélése már megkezdődött. Ha nagy sebességre képesítő és nagy gyorsulású motorokkal fognak *) V. évf. 5—6. szám. 21