Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 3-4. szám - Napirendre kell tűzni a királykérdés megoldását - Second hand civilisation

roniKa Napirendre kell tűzni a királykérdés megoldását Mintha túlontúl elmosódtak volna a határvonalai a magyar alkotmányosságnak, csak hivatkozásokat hallana itt-ott a pbb kérdésekben, vitákat provokálnak többféle vonatkozásban és közben olyan irányzatok igyekszenek testet ölteni a társadalomban, amelyek egyenesen ellenkeznek úgy az alkotmányosság elvevei, mint a magyar államformával. A királynélkuli nemzeti étet két évtizede szinte mindent elfojtó lávaréteggel bontja be azokat az alappilléreket, amelyen a magyar nemzeti állam felépült és amelyen állott ezer éven keresztül sok es nehéz megpróbáltatások viharában is. A sok szavalat, vitairás rengetegében az utóbbi hetek alatt két olyan értékes szólam Hangzott el, amelyre fel kell figyelni és amely utat kell, hogy mutasson a nagy káoszból való kilábolásra. Egyik Szekfü Gyulának a cikke, amely a választójoggal kapcsolatosan ír a magyar középosztály hivalatlansagáról háború előttről és a háború utánrol, a nála ismert romantikus-történelemírás ragyogó eszmemenetével, de mindebből is élesen leszürhetoen a mai nemzeti életünk fonákságáról. A másik kis cikk, amely bennünket megragadott, Egyed István professzor napilapba írt vezércikke a kormányzói jogkör rendezéséről. E két jelentkezésből tudjuk levonni következtetésünket, amely azt mondja, hogy nem halaszthatjuk tovább a kiraiykérdés megoldását. Erős hittel és meggyőződéssel a magyar alkotmányosság életet adó erejeben, a korhoz hangolt formájában — amelyben a széles néprétegre méretezett demokratikus parlamentárizmus szintén egyik fontos oszlopa a nemzeti államnak — elengedhetetlen kelléke a magyar királyi tron betöltése. A jogfolytonosság elvének további, csak papírformájában való fenntartása nem elegendő az égető magyar sorsproblémák megoldásához és gyenge ellentállani a nem papírformában, de szellemi és később lelki erőkben jelentkező olyan áramlatokkal szemben, amely nemcsak a magyar alkotmányoság értékállását kezdik ki, hanem ezen keresztül az egész nemzeti létet és önállóságot. A történelmi magyar nemzeti eszme örvény szélén áll, ahonnan — mint az elmúlt századokban is olyan sokszor — csakis Szent István koronája tudja visszarántani. S ezért kell napirendre tűzni a királyi szék betöltésének a kérdését. A szuverén magyar királyság, amely már annyi fényt és erőt adott a történelmi KözépEurópának, követeli jogát a mához, mert csak így tudja teljesíteni hivatását úgy népével, mint Közép-Európával szemben a jövőben is. Az elkövetkező alkotmányjogi reformok során első helyen áll a választójog megoldása, a felsőház jogkörének a kiterjesztése, valamint a kormányzói jogkör rendezése •— Egyed István professzor szerint igen helyesen: csakis a jelenlegi kormányzó személyére korlátozva — és az új választójogon összehívott országgyűlés lesz hivatva dönteni arról, hogy mikép akarja megoldani a királyválasztás problémáját. Vagyis magaéva teszi-e ebben a kérdésben a legitimisták, vagy szaoadkiralyvalasztók felfogását. A lényeg a fontos: a királyi trón betöltése es ezzel a magyar alkotmányosság integritásának a helyreailiiasa, teljesen függetlenül a vesztett háború után reánk kényszerült trianoni megcsonkiiottságtol. Csakis ez az ut vezet az összes sorsproblémák megolaásához magyar nemzeti vonatkozásban. Mert ne áltassuk magunkat azzal, hogy a magyar királykérdés megoldása ríabsburg-kerdes a külfóta szempontjából, vagy pedig trianoni tiltottság. Nem. Ellenségeink, sot sokszor barátaink szempontjából is érdek, hogy a magyar királyság csak papírforma legyen, mert csak ezen keresztül tudják a magyar kéraest szandzsákká leminősíteni és ezen keresztül szabad prédának tekinteni azt a főidet, amelyért ezeréven át véreztünk és amelyen ennyi időn keresztül is éltük az olyan sokaktól kétségbevont magyar nemzeti életünket, alkottuk meg kultúránkat és alakítottuk ki lelkiségünket. Csak így akarják reánktukmálni eszméiket, lett-légyen az bolsevizmus, vagy egyéb külföldi „izmus", vagy felfújt nemzetiségi áfium, gyarmatot látnak bennünk. S teltetik ezt minaaddtg, amíg éljük jelenlegi fél-, vagy suta alkotmányosságunkat, amíg ingadozunk és nem lépünk az egyeden helyes útra, amelyet a magyar Szent Korona mutat. . . „Second hand civilisation" Magyarul azt jelenti, hogy uraságoktól levetett kultúra, azonban abban az értetemben, ahogyan ezt az a nagy angol államférfi használta, akit a történelem Disraeli néven ismer, szószerint azt jelenti, hogy másodkézből való, idegenből importált, lemásolt kultúra. Ez a kifejezés jelszóvá vált annakidején a Viktória királynő Angliájában és a büszke angol-szászok megvetését jelképezte minden olyan eszmeáramlattal szemben, amelyet külországból akartak Angliába átplántálni, ott meghonosítani, vagy akárcsak lemásolni. Soha ennél jobb megjelölést nem használhattak volna minden idegen eszmével szemben, s Angliában még ma is így gondolkoznak akkor, ha valaki külföldi példát akarna Angliában lemásolni, meghonosítani. Nem azért, mintha talán eU)'-eSy dyen külföldi példa nem lenne jó, okos, vagy célszerű, hiszen eszméje válogatja, de az angol népnek önmagábabízása, az igazi mélységes, természetes mély nacionalizmusa az évszázadok kohójában edzett saját kulturáját idegen behatás nélkül is elegendőnek tartja saját életsorsa irányítására. De mit látunk nálunk, magyaroknál? Nálunk, a kultúrnépnél? Amikor olyan büszkék vagyunk a mi magyar kultúránkra — s végeredményben büszkék is lehetünk! — amelyből már oly sokat adtunk az egész világnak, itt nap-nap után, most már közel húsz éve, állandóan idegen kulturát hoznak be, másodkézből valót és igyekeznek itt meghonosítani. Az első volt az orosz bolsevizmus az összeomlás után közvetlenül olyan sikerrel, hogy még a hatalmat is sikerült néhány hónapra magukhoz ragadni és most az utóbbi években pedig a német horogkeresztes kultúrát. Hát mi ez? Hát nekünk már mindig külföldről fognak kultúrát behozni? Hát nincs nekünk saját, igazi, magyar kultúránk? Kik csinálják ezt, kik viselik ezért a felelősséget, ezért az állandó, szinte krónikus kiüt úr-hazaárulás ért? Hova jutunk 17