Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 1-2. szám - Az országgyűlés könyvtárának egy éve

r\pixi|v es ltfofrat fjremle e Az országgyűlés könyvtárának egy éve Közvetlenül a karácsonyi szünet előtt tárgyalta le a Ház könyvtárbizottsága az országgyűlés könyvtárának 1935. évi jelentését. lA jelentés örvendetes fejlődésről ad számot úgy a szaporulat, mint az igénybevétel tekintetében és évről-évre növekszik az érdeklődés a könyvtár értékes anyaga iránt. Ma még kevesen tudják, hogy nemcsak számszerüség ez az intézmény a legértékesebb részét az országgyűlésnek, hiszen becsértéke megközelíti a hárommillió pengőt, de szellemileg is. Ma már nemzetközi viszonylatban is előkelő helyen áll a hasonló intézmények sorában és tagadhatatlan, hogy fejlődésére kedvező hatással volt úgy az 1922 :XX. t.-c, majd az ezt hatályosabbá tevő 1929:XI. t.-c, amelyek a köteles példányok beszolgáltatását szabályozták. Ugyanígy belépésünk a brüsszeli 1886-évi nemzetközi csereegyezménybe, ahol az összes kultúrállamok kötöttek csereviszony megállapodást hivatalos kiadványaikra. Az országgyűlés könyvtára igen nagy szellemi értéket jelet törvényhozóink számára, hiszen itt fellelhetők olyan fontos iratok és kiadványok, amelyeket sehol máshol nem találnak meg és amelyek éppen a törvényhozói munka alapos és tudományos művelésénél nélkülözhetetlenek. De ezen felül históriai értékben is vezet olyan kiadványok teljességével, mint amilyen például a francia törvényhozás összes kiadványai 1787. évtől, tehát a nagy forradalom előtti időtől kezdve. Nemkevésbbé értékes a régi magyar országgyűlések írott jegyzőkönyvei. Almásy László volt házelnök intenciójára 1934-ben megnyitották a nagy nyilvánosság részére is külön olvasóteremmel a könyvtárat. A könyvtár vezetősége igen lelkes és szép munkát végez és e munkáért teljes elismerés illeti Nagy Miklós dr. és Panka Károly dr. könyvtárigazgatókat, valamint Trócsányi György dr. főkönyvtárost, akiknek felkészültségük, átérzett hivatottságuk biztosítéka a további nagy fejlődésnek. A könyvtár számszerű adatai az 1935. évben a következőképen alakultak: Az állomány 1.) cserepéldányokban 373, 2.) ajándékokból és hivatalok által megküldött 598, 3.) kötetes példányokból 3214, és végül 4.) vétel útján 1237 darabbal gyarapodott. A könyvtár összállománya az 1935. év végén 149.902 kötetből állott. A látogatottságot és igénybevételt illetően a következő adatok regisztráltattak: kölcsönzés képviselők részére 1100 darab „ felsőházi tagok részére 57 „ „ volt képviselők, minisztériumok, egyetemi tanároknak 2985 ,, Fenti adatok érdekesen mutatják annak a mozgalomnak a helyességét, amely a felsőház jogkörének a kiterjesztését célozzák, hiszen amíg a felsőháznak nincsen kodifikációs joga, addig nincs is szükségük erre a szellemi fegyvertárra, pusztán a vélemény hangoztatás nem ambicionálja a felsőház tagjait, ami érthető. Helyben kikértek az összes látogatók 22.752 könyvet. A látogatottság pedig így oszlott meg: 116 képviselő és 28 felsőházi tag összesen 1122 esetben vették igénybe a könyvtárt, adatok beszerzése, felvilágosítások útján. Mások pedig 4226 ízben fordultak meg a könyvtárban és 5348 esetben vették igénybe. A könyvtár költségvetése pedig így alakult: könyvbeszerzésekre kiadtak 12.226.97 pengőt, könyvkötésekre pedig 4936.22 pengőt, tehát összes kiadásuk: 17.163.19 pengőre rúgott. Hunyady Ferenc: A KISMARJAI VÁLASZTÓKERÜLET. (Budapest, 1936. Szerző kiadása. 170 I.) A szerző, a szalárdi kerület képviselője, igen szerényen monográfiának nevezi müvét, pedig ez annál sokkal, több. Ugy -rezzük, hogy nem sorolható az átlagos és megszokott díszalbumos, térképes, statisztikás művek közé, amelyeket szépen összeszerkesztenek, sokszor nagy társadalmi események siaffázsaival — mint volt annakidején a Rudolf trónörökös és Jókai Mór elnöklete alatt összeállított díszmunka —, hogy aztán a közkönyvtárak polcaira kerüljön örökre a hálás utókor számára. Ez a kis füzet annál sokkal több, ez a meleg emberi érzés, a magyar nemzeti büszkeség, a tudós, bölcs ember a'apos munkája, a közélet kötelességét szentül átérzö rajongó jelentkezése, úttörése egy új irány felé. Ez a 170 oldalas könyv a magyar ékt keresztmetszete, amiben benne van a múlt, a jeeíl.n és a jövő, de az egész csak egy kis pontra exponálva, hogy így felnagyítva táruljon elénk — m'ként az erős lupe ijesztően mutatja bőrünk pórusait — a szigorú való, a mulasztott múlt és a még megfogható jövő, s főleg a jelennek sürgős munkarendje. Hunyady Ferenc, miként ő maga is mondja, szeretné, ha a gazdasági életben eltöltött négyévtizedének tapasztalatait szeretné kerü'ete javára értékesíteni és aztán igen szerényen felsorol néhány már elvégzett munká^ ami egy új honfoglalással egyenérékű. Milyen szép és megható az, ha iüyen emberi dokumentumok kerülnek e'énk, ilyenkor mégis csaik optimista kezd lenni az ember, hát ezt is lehet? Hát ez is van? így is lehet? Hunyady reámutat az útra: ilehet! Mit lehetne ebben az országban cs;nálni, ha a 245 kerület közül a legkisebben már ennyit tettek és ha az összesben így tennének? Hunyady munkája úttörő úgy az iroda'omban, mint a gyakorlatban, s ritka példaadása arról, hogy miikép kel! az igazi törvényhozónak a „kerület képviselőjének" lenni. Megmutatja, hogy mennyivel több és fontosabb lehet a tarta'om, mint a cím és a jelleg. Korszakalkotó munkájáról még külön fogunk megemlékezni részletesebben legköze'ebbi számunkban.