Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - Elnémított magyar igazságok. A magyar királyság eszméje az igazság fényében - A kér Andrássy és a két Tisza

nak orvosolni, illetve ellene védekezni, úgy csak egyféleképpen tehetik ezt meg.- a sajtószabadság korlátozásával, már pedig ebbe beletartozik mind n sajtótermék. Kivéve természetesen azt, amit a kommunisták titkos nyomdákban, tehát valóban a zúghap állítanák elő és ajniket külföldön nyomtatnak és hoznak ide be. Ez megmarad, de a Sajtószabadságnak, ha így haladunk tovább is, befellegzett . . FALUKUTATÓ új fogalomként vonult be a ma. gyár J:ö~élelbe az utóbbi hónapokban, azzal a sajnálatos kísérőzenével, amit egy-egy bírói ítélet szokott kiváltani a társadalom minden rendű és rangú embtrébol, ki ezen, ki azon a párton. Úgy éreztük, hogy egyiküknek sincs teljes egészében ig zuk, miután az a nagyon sokat hangoztatott es helyesen megállapított ,,fejlelt sajtótechnika" nemzsik arra alkalmas, hogy kibújjon a szerző a törvényszabta felelősség alól, hanem arra is, hogy ne fájjon senkinek sem az irnivaló, a feltárni való. Mert talán lehet úgyis megírni, hogy arra semmikép sem húzható rá a büntetőtörvénykönyv valamelyik paragrafusa. Hiszen azokat a jelenségeket, amelveket ezek a falukutatók, önzetlenségükben, felbuzdulásukban, fájó hazaszeretetükben egy fikarnyit sem kételkedünk, könyveikben feltúrtak, azokat lehet máskép is megírni. Tehát nem a témában van a hiba, hanem azokban az árnyalatokban, melyekkel ezeket elénkve'utették. így is szép. így is lehet de — felesleees . . . MAS LAPRA tartozik azonban a vitéz Uceumi tanár úrnak a könyve, aki történelmet ír és nekiront mindennek, ami hagyomány, ami sokak előtt szent és sérthetetlen kell, hogy legyen. Miért van szűkrég í rre a kirohanásra, mié t amik r ma má tn nden kis iskolás gyermek tudja azt és tudiatja azt, hogy a történelemből nemcsak a Bourbonok nem tanultak semmit, hanem nem tanult eddig abbói senki a világon és nem is fog sohasem. Nincs szükség tehát semmiféle „őszinte" történelemre. Mert hiszen ha tanultak volna már valamit csak a legutóbbi kétezer év alatt, vagy reánk vonatkoztgti ! c^ok az utóbbi ezer év alatt, akkor nem át\nánk ott, ahol ma állunk. De hát nem tanult'tk. Nem azért, mert talán nem volt eddigelé elég „őszinte" törtenetem írónk, nem, hanem egyszerűen azért mert nem tanulnak belőle az emberek és főleg a vezetők. Kár fáradozni szenvedélyes tanár uraknak ..őszinte' tői iéneiemírásokon, pláne, ha ez ífr ösz'ntcség csal a rejtett célokat tárja fel, amiért a mű megíródik. Kcir. Rombolni, hitet dönteni, fantádái növelő hagyományokat lerángatni a mennyekből, kár, nincs értelme, csak ront azon is, am' oly szép. ha meg van, ha érintetlen. Ne a múlt eseményeibe fűzzük bele a mai véleményünket. Ez nem történelemírás. Ez — de hiszen erre már a bíróság megtelelt HALIFAX berlini útja sokkal nagyobb érdeklő, dést keltett a külföldi sajtóban, mint amilien jelentősége van áz egész dolognak. Olyan különös naiv dolognak tartjuk azt. hogy nagy kopfokat, hatalmas kolumnákat írjanak arról, hogy Halifax milyen kéid< sekei fog feltenni Hitlernek és viszont. Nem ezen fordul meg ma Európa sorsa, hanem az ideg kérdésén. Már mint, hogy ki bírja tovább idegekkel, nem szólva arról, amit köznyelven aranynak nesznek, Haiifax kérdezhet, tárgyalhat, angol hidegvérrel, a kérdés, hogy ki birja tovább idegekkel és aranyaklat. Kétség sem férhet hozzá, hogy Anglia. Igen, ők bírják még sokáig. A régi jó angol politika most st 121 csinál mást, mini vár. Ki vár mindent. Igazuk van. Milyen gyermekesen naiv némely kcivéházi kűlpolitikus izgalma egy ilyen látogatáson, amikor eg, angol úriember Berlinbe utazik. Lehet, hogy van a zsebében más is, mint kérdések sorozati, de ehhenem kell oda utazni. Ezt eltudják intézni a nagykövetek is . . . BENNÜNKET csak az érdekel a nagy külpolitikában, hogy mikép áll Közép-Európ j ügye a nagyhatalmak táskájában. Mi, mini szegény kis részvény, társaság, szeretnők tudni, hogy akik az S. A.-k, a société anonymek, kiknek a táskájában van ma a mi többségünk, a részvénytöbbségünk, ki lesz a gazdánk, eiki majd sorsunkat továbbra is intézi. Nag'i kérdés ez ma, mert nem látunk tisztán. Az utóbb_i hónapok látomásai szerint Németorszái szerez'e meg a felettünk való diszponálás vezetőszerepét. Mussolini hallgat rólunk és Ausztriáról, mert a régi sogorka is ugyan olyan bizonytalan fügql helyzetben van, mint mi. ők is szeretnék tudni hogy ná lesz velük, lesz-e Anschluss a mai Németországgal, vagy angol Kölcsönt kapnak további függetlenséggel. Xajjon ki tudja ezt mégmondani, meg aztán itt van Prága, az ö szudelanémetjeivet, ők is szeretnének már biztonságban lenni és ez is érdekel bennünket. A kisantant nagyon hallgat, erre szokták mondani, valami bűzlik Daniéiban . . . SORRENDBEN jönnek a fontos alkotmányjogi javaslatok a Ház elé és igen nívós vitéik alikulvi\ ki minden oldalon. A most tcirgyalt felsőházi javas. la tnagyon fontos, életbevágó. Mégis azoknak va'i igazuk, akik túl minden állásponton azt vallják hogy végeredményben az e>rszág közv lem myz fogja megmondani, hogy jó-e ez a javaslat, vagy nem. hogy valóban olyan erős fék, amely megakadályoz minden szociális haladási, illetve alk i'm <s arra. hogy megakadályozza a nép-akarat igazi megnyilatkozáséit. Nem kell félni attól, hogy mindez azért történik, hogy elgáncsolják a titkos váttfísílójogót. Még lesz ez is. A kérdés csak az, hogy milyen lesz és hogy mikor lesz. A naptári év vege nagyon közel van már, (imikorra a benyújtását Ígérték. Talán megérjük ezt is, nem eiz év végét, hanem á titkos vá'a iztójogot. Ebből a szt mpontból lényegtelen, szerintünk, hogy milyen a felsőházi reform. Áz érdekel bennünket és sí/kafi másokat is. hogy milyen lesz a választójogi reform ? . . . ...A közölt cikkek minden esetben szerzőik felfogását tükrözik vissza és a lekezlés ténye még nem jelenti a lap irányát, különben is a lap semmiféle irányzat szolgálatában már hivatásánál fogva sem állhat. A szerkesztésben a parlamentárizmus egyik alapvető, — az „audiatur et altéra pars" elvét — valamint a programmunkban lefektetett célkitűzéseket követjük. 172