Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 1-2. szám - Éber Antal

QTVÚ.!B\ Éber Antii! Nem kell aktualitás ahhoz, hogy portrét fessünk róla, hiszen Eber Antal eddigi közéleti munkásságával már rég bevonult a nagyok közé, de ezt is oly szerényen csinálta, minden dobszó nélkül, mint minden megnyilatkozását. Matlekovits Sándor örökét vette át a magyar közéletben azzal a különbséggel, hogy ma ez az örökség nehezebb, mint volt akkor, amikor még élő volt. Hol vagyunk már azoktól az időktől? Hiszen akkor, ha valamire azt mondották, hogy gazdasági törvény, akkor azt el is hitték és követték, de ma már más a helyzet. Ma már diktálni akarnak a kétszerkettönek is. Ha keresni akarunk Éber Antal portréjához színeket, azokat a fényeket, melyek segítségével hü lelki tükrét akarjuk festeni, akkor ugyanazokat az egyszerű, természetes, keresetlen szerszámokat és anyagokat kell elővennünk, mint amilyenekkel ő maga teremtette meg útját a magyar közéletben, Nem volt az ö pályáján semmi ördöngösség, semmi blöff, semmi komplikáció. Ment előre az útján egyenesen, tisztán, nyíltan, becsületesen és ami a legfontosabb: megingathatatlanul meggyőződéseiben. Tanult sokat és még többet tanított. Felkészültsége, tehetsége vitathatatlanul nagy erőssége, s ehhez járul az, ami csak igazán keveseknek adatik meg együtt a másikkal, hogy kitűnő szónoki készsége, debatteri ereje fölényesen tud győzni mindenki felett. De nem sokat érne ezzel, ha nem volna meg hozzá valóban mélyen szántó tudása. Ma már a képviselőházban eseményt jelent felszólalása és ez meglátszik a hallgatóságon is, mert nem pártszempontból hallgatják. Mintahogy ő már rég nem pártember, kinőtt már abból, erős egyénisége, s főleg meg nem alkuvó felfogása nem tűrik a kicsiny pártkereteket. Ebben a pártonkivüliségében is csak ereje nyilatkozik meg, jól mondta Ibsen, hogy: „A leghatalmasabb az, aki leginkább egyedül áll." Már pedig ő sok fontos kérdésben szinte egyedül állott, amikor nem sokan merték kimutatni azt, amit vele éreztek és ő ment előre. Anyagi függetlenségét nem arra használta fel, mint sokan mások, hogy megalkudjék a helyzettel, hanem ellenkezőleg, ez csak erősítette öt abban, hogy ne kelljen megtagadni tetteiben sem azt, amit szóban hirdetett és amit a tudományban igazságnak fogadott el. Ez vonul keresztül közéleti pályafutásán és ez áll előttünk ma is. Kevésnek adatott meg az az erő, hogy úgy tudjon élni vállalt hivatásának, mint ő. Ő ha mérleget akarnánk róla aszerint csinálni, hogy mennyi a barátja, mennyi az ellensége, akkor is javára ütne ki, mert a kisexisztenciák rétegeiben sok barátja van, akiknek száma mindennel felér. Éber Antal ma a szabadkereskedelem apostola a szó legnemesebb értelmében, mert csak azok a régi apostolok járták a nehéz utakat, amikor hitüket hirdették a világ minden tája felé, s ezek az utak nem voltak a jóindulattal kikövezve. Miként a mai időkben megkövezéssel akarják elpusztítani a szabadkereskedelem eszméjét. Pedig, úgylátszik, nincs más kivezető út a káoszból, mint az a néhány, ma oly sokaktól kétségbevont igazságú szó, mint ami a londoni Cobden Club bejáratán díszeleg: „Szabadkereskedeiem, béke, jóakarat a nemzetek között!" Ezekből a szavakból a világ diplomatái éjjel-nappal azon fáradoznak, hogy megvalósítsák a jóakaratot a nemzetek között és milyen nehezen megy. Nem is fog nekik sikerülni, amíg hozzá nem veszik az elsőt is, a szabadkereskedelmiét. Ha majd egyszer újra a kereskedőkre bízzák, hogy békát csináljanak, akkor talán sikerülni fog. De mikor? Éber Antal nagy értéke az országgyűlésnek és társadalmi posztján igazi hivatást tölt be, mintahogy felkészültségével a közgazdasági tudománynak is nagy hasznára van. Még sokáig szükségünk van őreá. Visszaesés a dohányjövedéknél Arról értesülünk, hogy az évközi jelentések szerint meglehetősen nagy visszaesés mutatkozik a Dohányjövedék forgalmában az előző évhez viszonyítva. A pénzügyminisztert kellemetlenül érinti az eddigi jelentések szerinti eredmény, miután a költségvetési előirányzat emelkedést vett alapul és ez nem következett be. Már több ízben és kimerítően foglalkoztunk e hasábokon a Dohányjövedék ügyével, pointról-pontra igyekeztünk rávezetni illetékesek figyelmét azokra a szervezeti hibákra, amelyeknek a kiküszöbölése nélkül nem várható az az eredmény, amit például az osztrák jövedék ér el évről-évre. Rámutattunk annak a teljes üzleti érzéktelenségnek a következményeire, aminek a visszaesés köszönhető. így elsősorban is azon a bürokratikus szellemen kell változtatni, ami oka annak, hogy a mi jövedékünk nem képes elérni azokat az eredményeket, mint a sokkal kisebb fogyasztói réteggel rendelkező Ausztria. A jelenlegi vezetőség ebből a szempontból sehogyan sem áll 13