Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 21-22. szám - Két új Széchenyi. Kis korkép

amely a mi földünkben csak gyarmatot és terjeszke­dési lehetőséget lát. S nem lehet azt sem hangoztatni, hogy a szociális átalakulás szükségessége diktálja számunkra azt, hogy idegenből vegyünk példát és rendszert magunk szá­mára, mert a mi ezeréves alkotmányunk bir olyan elaszlicitással, hogy ennek uralma alatt is keresztül­vihetek mindazok a szociális reformok, amelyre ennek az agyonnyemorított országnak és szegény népének szüksége van. Nem igaz az, hogy az alkotmány tabu és megváltoztathatatlan, hiszen évszázadok folyamán folyton változott, simult, alakult a nemzet testéhez, a népakarat igenis befolyással volt arra, hogy változ­zon, ha az idők is ügy kívánták. Ma ismét olyan idő­ket élünk — s ezért állunk olyan szükséges, halaszt­hatatlan reformok előtt, mint amilyen a titkos választó­jog — amikor az ezeréves alkotmányunk az időkhöz fog alkalmazkodni. Akik tudják és tisztában vannak az alkotmányosság igazi fogalmávl azok tudják, hogy alkotmányt nem lehet „csinálni", mert az igazi alkot­mány nem egyéb, mint egy fejlődési folyamat, az év­századok folyamán egymásra rétegezett, nemzetközös­ségi tradíciók, nemzeti sorsot irányító jogszabályok kiforrottságai, az életfejlődést biztosító és szabályozó irányító szellemközössége egy nemzetnek. A mai változást keresztülvinni igenis olyan ke­resztény nemzeti felfogásra van szükség, mint ami­lyent a mai politikai életben,a Széchenyi Györgyök képviselnek, olyan keresztény erkölcsi magaslaton, amely felette áll minden tetszetős új hitvallásoknak, kicsinyes gyűlölet-inváziónak, álpróféták rohamosz­tagainak ... * Hume mondja valahol, hogy a gondolkodás má­sodrendű a helyes cselekedet mellett, viszont nem tujuk elképzelni a mai időkben a helyes cselekedete­ket az olyan gondolkodás mellett, amely megtagadja mindazt, amit évezredek történelme igazolt. Inkább Jókainak adunk igazat, amikor azt írta, hogy a tudo­mány az olyan méreg, amelyből a sok meggyógyít, a kevés pedig öl. Ha nincs tudományos gondolkodás, hanem csak az indulat ösztönös cselekedete, akkor ez a cselekedet csak rombolni és pusztítani képes. Mindez áll olyan politikai mozgalmakra, amelyek negligálni akarják az évezredes fejlődés történelmét és tudományát és egyetlen emberöltő tetszetős jel­szavai miatt feláldoznak mindent, amit az idő er­kölcsiekben és szellemiekben az emberiségnek adott. Nem élhetünk a mából a mának. Gondoljunk csak Xerxes-re, aki sírvafakadt hatalmas hadserege láttán, mondván, hogy fáj neki az a tudat, hogy ebből a nagy seregből senki sem fog élni száz év múlva. S igaza volt. De mily csekély volt Xerxes győzedelmes sok­sok ezer embere ahoz az embeHömeghez, amelyhez legutóbb Mussolini és Hitler szólt a nagy felvonuláson Németországban. Hol lesznek ezek száz év múlva! De itt van és ma is él a kétezeréveis Jézus igéje és balgák azok, akik az ige ellen szólanak és cselekednek. Amikor Széchényi György gróf munkásságáról emlékezünk meg, akkor nem tesszük magunkévá egy­ben az ö politikai felfogását is, de aki, mint ő is, olyan erkölcsi és szellemi alapon áll, az közel áll minden olyan kuliurlényhez, aki tisztei, megérti, átérzi az igazi kereszténységet, aki híve a tiszta keresztény er­kölcsnek. Az igazi politikusnál nem a napi politikai felfogás a lényeges, hanem az az erkölcsi és szellemi alap, amelyen áll és amellyel cselekszik és amelyről nem tud letérni igaz hite miatt. * A másik Széchényi grófot nem ismerjük köze­lebbről, csak annyit tudunk róla, hogy fiatal ember, kétezer holdja van és fajvédő pártot alapított egyik főszolgabíróval, s most ennek képviseletében egyesült a többi nyilas párttal. Valószínűleg nem idaálja szent-istváni állameszme, a kereszténységet sem úgy érzi át, mint a legnagyobb magyar, hanem csak hódol a mai német szellemnek és szisztémának. A magyar al­kotmányosságról is valószínűleg úgy gondolkozik, hogy az csak úgy és abban a formában lehet jó, ahogyan ő gondolja. Hiszünk e nemes gróf tiszta szán­dékaiban, csak azt az utat, melyre lépett, azt tartjuk valahogyan összeférhetetlennek azzal a névvel, amely­nek örökléséről ő igazán nem tehet és így egész ter­mészetesen nem vállalt kötelezettséget arra sem, hogy követni fogja nagynevű elődje szellem-útjait. A csa­ládi néven kívül azonban örökölte még azt az alkot­mányos szabadságot is, hogy politikai felfogását sza­badon hirdetheti. Mert például ma nem hirdethetné Széchenyi István gróf felfogását és elveit a „Harma­dik Birodalomban". Pedig nagy szükség lenne rá, kü­lönösen a keresztény erkölcs és a felebaráti szeretet szempontjából. Nem, inkább itthon hirdeti Alfréd Ro­senberg igéit. Ez a különbség a politikában ma Szé­chenyi György és Széchenyi Lajos grófok között.. . Csák István. Mussolini: „Németország a diktatúra összes elképzelhető formái közül azt választja, amelyet a hatalmas bürokrácia gyakorol, amely jól van megszervezve és a világtól elkülönült. Azonkívül a diktatúra ott nem egyetlen emberben vagy egy sereg emberben jut kifejezésre, akik ott láthatók a kirakatban, ha­nem itt-ott részvénytársasági formát ölt, ehát a kartelektől a titkos tanácsosokig terjed: Hollstein áll az egyik oldalon, Krupp és Thyssen a másikon." * „Természetes, hogy nincsen többé tiszta faj, hiszen még a zsidók is keveredtek. És a nemzet ere­jét és szépségét éppen a szerencsés keveredések idézték lő. A faj: csak érzés s nem realitás, 95 szá­zalékban csak érzés. Sohasem fogom azt hinni, hogy biológiai alapon be lehetne bizonyítani, hogy egy faj többé-kevésbbé tiszta-e. Komikus, hogy a germán nemes faj hirdetői között nincs egyetlen e?y germán sem: Gobineau francia volt, Chamber­lain angol, Woltmann zsidó, Lapouge pedig megint francia. Chamberlain még arra is vetemedett, hogy Rómát jelölje meg a káosz fővárosának. Hasonló dolog nálunk sohasem fog előfordulni. A nemzeti büszkeségnek éppenséggel nincs szüksége a faj deliriumaira." (Emil Ludvig: Mussolini vallomásai, 1932) 149

Next

/
Thumbnails
Contents