Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - Az uj költségvetés. Emelkedő bevételek és kiadások - Ismét deficit mutatkozik - A Beszkárt probléma- A 30 milliós kölcsön

korábban kijelentette, hogy a kisszakasz rendszer nemcsak a közúti forgalmat bénította meg, tette lehetetlenné, de egyben a Beszkárt anyagi helyzetét is lerontotta, hogy akkor miért haboznak, miért ingadoznak egy olyan császármetszés végrehajtásától, amely végleg hivatva lenne ennek a problémának a megoldására. Hiszen megértjük a polgármesternek az ingadozását, amikor szeretne egyszerre szociális is lenni és a főváros szegényebbjei érdeke szerint továbbra is megőrizni a 6 filléres kisszakaszt, de parancsolólag hat a közlekedési vállalat anyagi helyzete, valamint a jelenlegi közlekedési rend tarthatatlansága és mindez azt diktálja, hogy cl kell törölni a kisszakasz-rendszert. Nem segít ezen még az a szépségflastrom sem, ha a kisszakasz árát 8 fillérre emelnék fel, amit terveznek, mintaihogy nem segített a forgalmi csődön a Berlini-téri hurokvágány. Sőt olyan elementáris erővel nyilvánult meg a főváros publikumának az ellenkezése a szörnyűséges reform ellen, hogy kénytelenek voltak elejteni a további hurokvágány-programmot. Véleményünk szerint nincs itt más megoldás, mint a szakértők szerint hangoztatott orvosság, vagyis a kisszakasz azonnali megszüntetése és ennek ellenében a 10, 20, 30 filléres tarifák életbeléptetése, minden hurokvágány nélkül. Túl kell esni minél előbb ezen az operáción, nem lehet többé kísérletezni másféle megoldásokkal, sőt egyenesen veszélyesnek tartjuk azokat a tervezetét, akik a kisszakasz rendszer szülte forgalmi csődöt azzal szeretnék orvosolni, hogy bővítenék a kocsik fel- és leszállóhelyét. Ismét csak hiábavaló beruházási költséget róna ez a vállalatra, anélkül, hogy az anyagi helyzetét javítaná, mert most már egész bizonyos és úgylátszik a polgármestert is meggyőzték erről, nemi tartiható tovább fenn a 6 filléres szakaszjegy ára. Ha pedig tarifaemelést eszközölnek, akkor ezt úgy kell megcsinálmok, hogy állítsák vissza a korábbi árakat és ezzel együtt a korábbi forgalmi gyorsaságot. Mindez pedig, ismételjük, csakis a szerencsétlen kisszakasz megszüntetésével lehetséges. A soron lévő pénzügyi problémák között igen jelentős a polgármesteri előterjesztés a felveendő 30 milliós kölcsön tárgyában, amelyet október 8-án fog tárgyalni a főváros közgyűlése. Ebből az előterjesztésből azt látjuk és itt sokban kell igazat adnunk a városházi ellenzék pénzügyi szakértőinek, hogy ebből a nagyöszszegű klcsönből nagyon kevés jut a tulajdonképe ni beruházásokra, mindössze 7 és fél millió, míg a többi 22 és fél millió pedig a korábbi kölcsönök megfizetésére szolgál. Nagyon helytelennek tartjuk ezt a pénzügyi politikát elsősorban azért is, mert ezzel még mindig nem veszi íe a terhet a mai nemzedékről, sőt még ezt is a vállaira rakja, másodsorban pedig azért, mert nagyon kicsi a jövedelmező beruházás ebből a horribilis kölcsönből. Nem kétséges, hogy a főváros anyagi helyzete kitűnő, hitelképessége minden kritikán felül áll, hiszen olyan értékfedezettel rendelkezik, egész anyagi konstrukciója egészségesebb bármely más világvárosénál, mégsem léphetünk erre az útra, ahol az esedékes annuitásokat optimisztikusan állítsák be évről-évre a költségvetésbe és aztán a végén, amikor fedezetet keresünk reá esedékességkor, akkor — újabb kölcsönökkel kell fedezni. Ez a végén kimeríti még azt a nagy anyagi erőt és hitelképességet is, amivel ma rendelkezik a magyar főváros, így tehát logikus, hogy csak olyan beruházásokra szabad kölcsönöket igénybevenni, amely beruházások jövedelmezöek is egyben és ezekből a jövedelmekből adódik fedezet aztán az annuitásokra. Mindezt figyelembe kell venni az ilyen kölcsöntranzakciók lebonyolításakor. Harminc milliós kölcsönfelvétel esetében nem látjuk azt, mintha könnyítene a főváros anyagi helyzetén, hanem épen ellenkezőleg, emeli azokat a terheket, amelyekre mindig oly nehéz évről-évre fedezetet keresni a költségvetésben és amikor már felnövekszik, akkor újabb nagy kölcsön felvétele válik szükségessé. Nem szólva a polgárok adófizetési teherhatáráról. A soron következő közgyűlésen igen erős ellenzéke lesz annak a polgármesteri előterjesztésnek, épen azért, mert félnek a lakosság további megterhelésétől. Az utóbbi pár évben az egész vonalon emelkedtek a közszolgáltatások terhei, márpedig ez nem szül jó hangulatot a polgárságnál és készülni kell arra is, hogy a városatyák újra választás elé kreülhetnek rövid idő múlva. Mi lesz akikor? Négy és félmilió pengőt fizetett rá a főváros fűrdőüzemeire az utolsó ötév alatt Nem érdektelen az az összeállítás, amit a fürdőüzemek utolsó ötévi jelentéséből állítottak össze. Természetesen a veszteségek tekintetében a Gellért-fürdő viszi el a pálmát, noha a legutolsó évi, 1936-os, mérleg szerint már felesleg mutatkozott ennél az üzemnél. Ezek szerint a főváros összes fürdőinél 1932-től 1936. évig bezárólag pontosan 4,364.100 pengő hiány mutatkozott. Annyiban érdekes ez a kimutatás, mert most aktuális az újabb fürdőüzemnek, az ú. n. Tabáni-gyógyszállónak a megépítése és üzembehelyezése. Álláspontunk ma is ugyanaz, mint volt mindig ebben a kérdésben, vagyis teljesen feleslegesnek tartjuk a fővárost megterhelni újabb veszteséges üzemekkel. Mert ahhoz kétség sem férhet, hogy ez az új üzem sem maradna más, mint veszteséges^ hiszen a régiek sem hoznak semmit. Tehát öt év alatt annyit fizetett rá a főváros a fűrdőüzemeire, közel ötmilliót, amiből most fel fogja építeni a tabáni új fürdőt. Ha tehát az eddig csak az utolsó öt évben ráfizetett összeget nézzük, már ez egymaga elegendő mementó lenne ahhoz, hogy ne menjen bele a főváros egy újabb fürdőüzem létesítésébe. Nem értjük ugyan, hiszen a felelületes szemlélő csak az adatok és számok alapján tud következtetéseket levonni, hogy milyen üzletviteli technikával dolgoznak ezek az üzemek, nem látjuk tisztán a nyilvánosságra hozott mérlegekből a valódi eredményeket, vagy eredménytelenségeket. Csak egy példát hozunk fel ennek a bizonyítására. Ez pedig épen a Gellért-fürdőnek a mérlegkésztíési technikája. Ugyanis 1935. évben ennél a fürdőnél 416.601 pengő volt az üzemi hiány, akkor, amikor az összbevétel 1,517.755 pengőt, a kiadások 1,934.356 pengőt tettek ki. A következő évben, 1936-ban pedig 1,706.417 pengő bevétel szerepel 1,619.39 pengő kiadással szemben, vagyis itt már nyereség mutatkozik 87.278 pengővel. Igen ám, de ennek ellenében a forgalmi statisztika viszszacsést mutat, mégpedig a következőképen: 1935-ben 133