Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 17-18. szám - Történelmi és közjogi hibák a katonai Mária Terézia-rend alapítólevelében

Ebben az üdvös szándékban Mi a Mi szívünk legszeretettebb ura, Ő Kedvessége és Felsége a Császárral ezerhétszázötvennyolcban elhatároztuk, Mária Teréziának ez az elhatározása nem jelent egyebet, mint császári férjével és társuralkodójával szemben tanúsított udvariasságot és kitüntető kegyet. A császár táársalapilóként szóba sem jöhet mert a rendalapítás az 1741. évi magyar IV. t.-c. 5. §-a alapján történt, mely a királyi fe ségjogok gyakorlását: a rendek alapítását, az ezek fölötti legfőbb felügyeleti jogot (nagymesterség), nemességek és kiváltságok adományozását, stb. egyesegyedül a királynőnek tartja fenn. Ugyanezen törvény 4. §-a szerint Ferenc toscanai nagyherceg a pozsonyi országgyűlésen a karok és rendek jelen'étében a királynő kezébe letette a hűségesküt. Egészen más volt a helyzet a cseh s a többi német örökös országokban melyekben Ferenc 1745 óta mint választott német-római császár hűbérura volt a cseh királynőnek és az ausztriai főhercegnőnek. Ezt a történelemben párat'anul álló közjogi helyzetet azért kell hangsúlyoznunk, mert ez a legeklatánsabb bizonyítéka annak, hogy a Királynő I. Ferencet csakis mint társuralkodóját' s így alattvalóját bízhatta meg a nagymesteri méltósággal, de semmiesetre sem mint német-római császárt és saját hübérurát. I. Ferenc maga is elismeri kétségtelenül királynőjéhez fennálló jogviszonyát amikor az alapszabályok 12., 36. 38. §§-aiban hivatkozik királynőjének parancsára. hogy egy a nevüket viselő külön Katonai Lovag-Rendet alapítsunk és azt úgy tekintélyes előnyökkel ékesítjük, mint a nagykeresztesek és rendvitézek különbözősége szerint évi nyugdíjjal, mint fizetésük pótlékával legkegyelmesebben ellátjuk. Ezek az előnyök (alaipszabá'yok 35—39. §§) annak ellenére, hogy harcban megszerzett jogok, a gyakorlatban a mai napig sincsenek figyelembe véve. Miután a Császár Ő Felsége és Kedvessége magára vállalta annak nagymesterségét, ami mindenkor a Mi Házunk uralkodója és annak összes örökös királyságai és országai uralkodója tulajdona legyen és maradjon és minthogy a nagymesteri rendeletek és alapszabályok, Az alapszabályokat tehát I. Ferenc — a tévesen elterjedt hiedelemmel e'lentétben — nem mint német-római császár, hanem mint magyar királynőtől megbízott nagymester adta ki. Hogy a királynő parancsol s a nagymester a parancsokat végrehajtja, világosan kitűnik az előbb említett §§-okból. melyek e Katonai Rend belső és külső alkotmányát meghatározva tartalmazzák az azóta történt különböző rendi avatásoknál már az előírt gyakorlatba és figyelembe vétettek, úgy Mi nem kevésbbé gondoskodtunk a rendpénztár állandó és elégséges ellátásáról és e végett elrendeltük, hogy a Mi kincstárunkba másfelől befolyt megtakarításokból kétmilliókétszázötvenezer forintnyi összeg az itteni Városi Bankra bizassék és mint az ezerhétszázhatvanhárom évi november elsejétől évi öt százalékkal kamatozó tőke tényleg befizettessék. Az eredeti rendvagyon főleg ho'landiai segélypénzekből származott. A napóleoni háborúk idején történt pénzleromlás után az örökös országok állami bevételeiből fokozatosan egészítették ki teljes értékre. A Városi Bank félhivatalos jellegű tekintélyes bécsi pénzintézet volt, mely hatósági ellenőrzés mellett állami pénzeket kezelt. Ezekután Mi jól megfontoltan királyi országtó.ha^ •talmunk teljéből . Szuverén királyi országo hatalommal azonban Máriai Terézia csakis mint Magyarország koronás királya ren-j delkezett. akarjuk, megállapítjuk és elrendeljük a Magunk, a Mi Főhercegi Házunkból származó örököseink és utódaink számára, Helytelen? A dinasztia — mint már említettük 1687 óta elsősorban nem Főhercegi Ház — mely minőségében szuverén volt — hanem a szuverén magyar királyi méltóság betö tésére örökösödési jogon hivatott Királyi Ház. Ezt az akkori magyar ikir. udvari kancellária úgylátszik nem ismerte fe' teljes jelentőségében, mert különben .nyilvános állami okmányaiban ily hiányosság — mint a fentebbi — nem kerülhetett volna bele. Ilyen mulasztások után nem volt csoda, ha a világ Magyarországot évszázadokon át az akkor még nem is létező ausztriai birodalom egy provinciájának tekintette, később pedi§ az ausztriai császárságénak. Annál kirívóbb ez a mulasztás, mert hisz a KMTR a német-római császárságtól, annak', törvényihozásától teljesen függetlenül, a magyar kirá yi> országló hatalom teljéből kifolyólag alapíttatott, nem pedig átruházott hűbéres felségjogból kifolyólag, mint amilyennel Ausztria főhercege, Csehország kriálya stb. birt. A Habsburg Házból származó uralkodók nem ez utóbbiak alapján voltak egyenrangúak Európa többi szuverénjeivé', hanem — hacsak nem választattak meg német-római császárrá — egyedül .örökös magyar királyi méltóságukból kifolyólag. Legszembetűnőbb ez éppen a Mária Terézia esetében; ezt a jogi tényt, melyet az iskolákban sem domborítanak ki kellőkép, soha sem lehet eléggé hangsúlyozni. hogy e Katonai Rend nagykeresztesei és lovagjai évi nyugdíjat, a rendhivatalnokok zsoldjai és emellett felmerülő egyéb más kiadások céljaira és fedezésére egy kétmilliókétszázötvenezer forintnyi, évi 5%-kal kamatozó örökös alapítványi tőke a Bécs székvárosunkban létesült banknál, e levél ereiénél fogvást a legutóbbi lejárt 'ezerhétszázhatvanharmadik év november elsejé'ő! tényleg megállapítottnak és a Rendnek felajánlottnak tekintessék. Magát a Rendet Mária Terézia 7 évvel.korábban közvetlenül a kolini csata után alapította 1757 június 22-én ;kelt királyi .kabinetiratával, melyet gr. Daun tábornagyhoz intézett őt egyben első nagykeresztes viézzé nevezve ki. Az alapszabályok 1758-ban jelentek meg, az alapítólevé'. azonban csak 1764 január 31-én, mert a Rend javára létesítendő alapítványhoz szükséges töke előbb nem állott rendelkezésre. Collenbach báró jelenlegi kincstérnok és ennek mindenkori utódja állal ezen Rend javára írt örökös alapítványi tőke évi kamatai 1763 november elsejétől a kijelölt itteni városi banktól az odaalapított tőke után annak nyugtája ellenében negyedévi részletekben átvétessék, avval a határozott paranccsal, hogy ami ezen évi kamatokban a jövő további avatásokig a rendtagok megfogyatkozása vagy kevesbedése folytán megtakaríttatik, említett rendkincstárnok által nemcsak külön és hűségesen elszámolandó, hanem lehetőleg a Mi nyilvános alapunkhoz mint tőkeszaporult ismét kamatozólag elhelyezendő és ez mindaddig folytatandó, míg a rendi 122