Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 1-2. szám - Közjogi és vagyonjogi kérdések a Mária Terézia Rend körül

természetszerűleg megszűnt, az újonnan keletkezett utódállamok a Rendet törvénnyel szüntették meg (Ausztria pld. az 1919. ápr. 3-i törvénnyel), a Rend hatálya törvényesen, de magától értetődően is ennek folytán Magyarországra korlátozódott. Itt a jogfolytonosság továbbra is megmaradt, hiszen tudjuk, hogy a volt kettes monarchiából egyedül Magyarország tartotta meg továbbra is ősi királyságának intézményét és alkotmányát, összes régi törvényeivel együtt. Ezek között foglalnak helyt a Katonai Mária Terézia Rend alapszabályai is, melyek változatlanul érvényben álló előírások ,,A—32— d, Szolgálati Szabályzat a m. kir. honvédség számára, „Függelék" címen. (Lásd: 1931. okt. 15-i ünnepélyes kormányzói deklarációt.) Perképesség. Alperes tagadta a felperes perképességét és azt, hogy az 1867. szept. 27-én kelt szabályzat által megállapított szerveken kívül másokkal képviseltethetné magát. (Vagyis azt állította, hogy a közalapítványi kir. ügyigazgató képviselete kizárólagos és kötelező.) A benyújtott okiratokból kitűnik, hogy az egyetemi tanács többízben követelte magának azt a jogot, hogy saját ügyvédei által képviseltesse magát, hogy a magyar kormány ezt nem ellenezte és hogy ezzel a jogával valóban élt is. E körülményektől függetlenül a trianoni szerződés minden magyar állampolgárnak megengedi, hogy közvetlenül forduljon a Döntöbirósághoz. Elégséges tehát annak megállapítása, hogy az Egyetem saját képviseleti szerve, az egyetemi tanács útján fordult a Döntöbirósághoz. Ugyanezt teszi a Rend saját képviseleti szerve: rendvezetősége útján. — A Kormányzónak 1931. okt. 15-én tett ünnepélyes deklarációja — ímely kifejezésre juttatja az 1931. szept. 29-i minisztertanács döntését a Katonai Mária Terézia Rend tökéletesem tisztázott közjogi helyzetét illetőleg (M. E. 1931. X. 6. ad 5218/11.), •— egyenesen köteleséggévé teszi a Rend vezetőségének (alapítólevél 5, 6, 7. bekezdés és alapszabályok 51. §.-a utolsó bekezd.), hogy az illetékes kormányhatóságoik segítségével a rendvagyon helyreállítását szorgalmazzák. Kifogásolt rendszabályok. Felperes állítása szerint a peres ingatlanok 1918. november 3-a után a csehszlovák kormány részéről kényszerkezelésnek .megfelelő rendszabályoknak lettek alávetve. Hasonló kényszerkezelésnek megfelelő rendelkezéseknek — bár teljesen jogtalanul és törvényellenesen —. lett alávetve a Katonai Mária Terézia Rend összvagyonának kezelése, a Magyarországot illető rész is, a német-osztrák köztársaság részéről, annak ellenére, hogy az 1867. törv. 12. §-a értelmében azóta fennállott közösség Ausztria és Magyarország részéről teljesen megszűnt, A magyar csehszlovák vegyes döntőbíróság kimondja: hogy a trianoni szerződés 250. cikke alapján a kereset megítélésére hatáskörrel bír; hogy a csehszlovák kormány a felperes Egyetemnek mindazokat az ingatlanokat visszaadni köteles, melyeket követel és melyek ezen ítélet I. részében vannak felsorolva, mindennemű kisajátítási, kényszerkezelési vagy zárlati rendszabálytól mentesen és abban az állapotban, amelyben azok a szóbanlévö rendszabályok alkalmazása előtt voltak; hogy a kereseti kérelem többi pontjára vonatkozólag a döntőbírósági eljárási szabályzat szerint folytatott eljárás; hogy a perköltségekről is döntött. A felsoroltak alapján világos, hogy a jog és törvény szerint a Katonai Mária Terézia Rend éppen olyan mértékben megérdemli a m. kir. kormány támogatását, mint a Pázmány Péter Tudomány Egyetem, vagy mint az Izabella Magyar Háziipari Egylet (Pozsony), magyar—cseh-szlovák vagyonjogi pereikben. Jogköveteléseinök kielégítése Magyarország részéről — mint ezt már több ízben említettem — nem lehet kétséges. Hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy — mint ezt hizonyítékaink igazolják —még Ausztria is kifejezetten elismerte a Magyarországra eső rendvagyonrész azonnali hazahozatalának jogosságát mindjárt az összeomlás után. A valóságban azonban az osztrák kormány — önmagát dezavuálva — az osztrák állam anyagi érdekeinek szem előtt tartásával, éppen az ellenkezőjét cselekedte. A magyar kormány és a bécsi rendvezetőség tiltakozását pedig mindenkor a hivatalos magyarázattal védte iki, mely szerint cselekedeteiért, mint bizalmi kezelő Magyarországgal és az utódállamokkal szemben a teljes felelősséget viseli, ami egyértelmű a vagyonnak a törvényben és az alapítólevélben előírt csorbittatlan megtartásával. Ezeket a bizonyító erejű tényeket nem lehet tagadni, következéskép: perdöntőek. Miért késlekedünk tehát a felelősségrevonással?! Széchenyi Ferenc gróf (a Nemzeti Múzeum megalapítója) írta többek között egy barátjához intézett levélben, 1791 szeptember 2-án : „Búmba hallgatok, mert hazámon már nem segíthetek. Ha nőtelen volnék, itt hagynám ezt az országot, amely csak annyiban különböző Spanyolország inquiziciójához, hogy ott csak magános embereket ölhet a papság és itten az egész országot áldozza opiniókért és perszonális ambíciókért fel." 7