Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1937 / 15-16. szám - VIII. Henrik záradék - Az 1914. XIV. t. c. története
hatjuk ki érdekeinket a magángazdasági kartelnek, pláne kül'töldi tőkeérdekeltségű vezető vállalatoknak. Sem az állami üzemek, sem pedig a hadsereg ásványolajszükséglete nem függhet idegen-crdekcltségií vállalatok kénye-kedvétől. Nem függhet sem a behozatal, sem pedig a feldolgozás tekintetében. Nem kell tovább fejtegetnünk, hogy mit jelent ma már ennek a kérdésnek a fontossága és súlyossága, akkor, amikor a modern hadászat legfontosabb részei a gépesített oszlopok és akkor, amikor mégiscsak visszafogjuk nyerni egyen jogosultságunkat az önvédelem terén, ez nem késhet sokáig már. A magángazdasági fogyasztás tendenciája is évrőlévre növekszik, emelkedik, behozatali szükségletünk fo kozatosan növekszik a nyersolajból ,ami természetesen egyenes arányban áll a gépesedés növekedésével. így 1935-ben mintegy 17 százalékkal, 1936-ban pedig 14 százalékkal emelkedett az előző évekhez képest, sőt meghaladva az 1928—29-es évek konjunkturális arányait. Egész természetes ,ha saját forrásokkal rendelkeznénk, akkor nem volna probléma ez a kérdés egyik szempontból sem, mert akkor egész egyszerű sorompóleeresztéssel tudnánk védekezni a szükséghez mérten minden irányban a nyersolajjal, pláne, ha belső forrásaink fedeznék belső szükségleteinket. Így azonban, amikor teljes mértékben behozatalra vagyunk szorulva, akkor nem lehetünk sem az ipari, sem pedig egyéb vonatkozásokban kiszolgáltatva a magángazdálkodásnak, ez elsőrangú állami önvédelmi érdek. A mai helyzet egyelőre csak a szabványosítás kérdését vetette fel, ami szintén sürgős a keverési viszaélések elkerülése végett, valamint mindezeken felül pedig úgy a mezőgazdasági, mint az ipari érdekek szempontjából az árszabályozás elkenület'hetetlen. A közlekedési érdek szintén nagy szerepet játszik ennél a kérdésnél. Az állami beavatkozásnak két iránya jöhet számításba ennél a problémánál. Először is a behozatal, a külföldi nyersanyag beszerzése szempontjából, valamint a finomítási ipar felügyelet alá helyezése. A nyersanyagbehozatalnál az állam érdeke az összes vonatkozásokban azi!, diktálja, hogy száz százalékig államosítani kell a behozatalt, ami csakis úgy érhető el, aihogyan azt Olaszország oldotta meg, amikor állami tőkével vállalt többségi érdekeltséget olyan külföldi forrástulajdonos vállalatnál, amelynek megfelelő termőmennyiésgű kutak állanak a rendelkezésére. Teljesen olasz mintára kell megszerveznünk, ahol igen jól bevált ez a rendszer és függetlenítette magát minden külföldi befolyástól. Az „Agip", Azienda Generálé Italiana Petroli társaság útján szabályozta Olaszország a kérdést, amely társaságban 200 millió lírával van az állam érdekelve. A mi szükségletünkhöz mérten nincs is szükség olyan óriási tőkére, 10—15 milliós állami tökével csodát művelhetnénk ezen a téren es összes vonatkozásaiban megoldihatók a belső fogyasztás problémái is. Ami pedig ebben a teikntetben a legfontosabb, kis kereteinkhez mérten abszolút függetleníteni tudjuk magunkat Shell és Vacuum Oil világérdekeltségek önkényeitől, amely nagyhatalmaknak a mi kis piacunk úgyis csak presztízskérdés. Figyelmébe ajánljuk illetékeseknek ezt a problémát és nyugvópontra kell juttatni a nyersolajpiac ügyeit, hiszen nap-nap után olvashatjuk a napisajtóban is ennek az egészségtelen kartelalakulatnak nemzetgazdasági szempontból is veszélyes működését. Erélyes kézzel kell hozzá fogni és tudunk eseteket, amikor pénzhatalmasságok minden erőszakossága zátonyra került erős nemzeti összetartáson, tiszta kezeken. • • • Éber Antal — Fellner Pál Csak abból az apropóból kerül egymásmellé a két képviselő neve, mert az utóbbi hetekben mindket tő éles támadásnak volt kitéve a szaksajtó részéről. Egyébként gazdaságpolitikai működésük elesén ej ér egymástól, miután ismeretes Éber Antal a gyáripar — helyesebben mondva: a protekcionált gyáripar — ellenes bátor harca most már évek óta és ugyancsak ismeretes Fellner Pálnak hasonlóan nehéz küzdelme a gyáripar egyik részében, a szesziparban. De egymásmellé helyeztük azért is, hogy ezzel szimbolizáljuk azt a nehéz sorsot, amit ma jelent egy-egy elvnek, gazdaságpolitikai felfogásnak a bátor hangoztatása. S ugyanekkor a gyáripari érdekeltség nagyműveltségű és felkészültségű (volt képviselő) igazgatója egyik szaklapban Éber Antal távozását követeli a kamara éléről. Fellner Pálnak talán az a legnagyobb bűne, hogy a jólszi uáltak közé tartozik, valamint hogy bizonyos demagógmentes tárgyilagosságot szeretne látni azok részéről, akiknek más a felfogásuk a közgazdasági működését illetően, mint amit ö végeredményben igazán munkával és puritán .hajlammal — apjától a vagyonon kívül ezt örökölte — végez a magyar gazdasági é.étben. Hibája talán a naivitása is, amikor bérelt szaklapok részéről tárgyilagosságot vár és főleg azt, hogy ne tereljék azokat a kérdéseket személyi térre, amelyek végeredméynben nem odavalók. Nincs nekünk semmi közösségünk Fellner Pállal, sőt a szokásos pausálés összeköttetés sem áll fenn köztünk, mint talán az ellene ordítozó szaklapok nagyrészénél fennáll, vagy állott, azonban ellene vagyunk minden olyan emberhajszának, amely igazságtalan és gyűlölködő. Márpedig egyik közgazdasági lap részéről ellene indtíott hajsza nélkülöz minden tárgyilagosságot és alaptalan müvádakkal igyekszik személyét lerántani, sőt ilyenekből akar képtelen következtetéseket másokkal is levonatni Fellner Pálról, mint országgyűlési képviselőről. Ez már túlhaladja nemcsak a jóízlés határait, hanem visszaélés a sajtószabadsággal és csak növeli azt a fejlődő antizsurnalizmust, amelynek végül a mérsékelitek, objektívek is kárát vallják később. Éber Antalt pedig ne bántsa Fenyő Miksa úr, hanem igenis örüljön annak, hogy ő a kamara elnöke és nem például llovszky János, továbbá gondoljon a jövőre, amelyben még azoknak is szükségük lehet a kereskedelmi és iparkamara bátor autonómiájára, akik ma ezt szétválasztani akarják. Gondoljon arra, 'hogy mindennek van fejlődési lehetősége, így a protekcionizmusnak és az etatizmusnak is és ha a jelenlegi lépcsőfok minden tekintetben fedi gazdaságpolitikai felfogását, és helyzetét, könnyen elkövétkezhetik egy olyan fejlődési lépcsőfok, amikor együtt kell állania Eber Antallal annak harcos ellenzéki frontján abban a kamarában, ahol most csak kritikát halihat a kisipar és a kereskedelem érdekében, mert e két utóbbi rétegnek igazán nincs semmi más a puszta máról-holnapra élésénél, továbbá mint Éber Antal bátor szava és a kamarai fórum véleményszabadsága. Higyje el Fenyő Miksa úr, hogy nem Éber Antal veszélyes a magyar gyáriparra, hanem azok, akik ma hallgatnak — és — szeretnek... 115