Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 15-16. szám - Át kell szervezni a minisztériumok pénzkezelési rendszerét

'. t KJU^iOuc^ CL, Áz államvasutak jó eredménye Meg kell szüntetni a MATEOSZ-t! — Vissza kell adni összes jogait a MÁV-nak A most nyilvánosságra hozott államvasút jelentés örvendetes számokkal bizonytíja fejlődését, amely jelentés az 1935/36. évi zárószámatlás eredményeit tűnteti fel. Nincs sok hozzáfűzni valónk ezekhez a számokhoz, csak ismételten fel kell említenünk azt a lehetetlen és furcsa helyzetet, hogy az államvasutat megakadályozták abban — érthetetlen politikai-barátság, protekciós okokból —, hogy elevezhesse és realizálhassa a modern kor nyújtotta motorizálás előnyeit a darabáru-szállítás terén. Vagyis, hogy (megvalósítsa azt, amihez csakis neki lett volna joga: az autós teherszállítás országos hálózatát. Ennek ellenében egy álszövetkezetnek adták ki ezit a jogot, reákényszerítve a vasutakra egy ilyen egészségtelen konstrukció megtürését, sőt támogatását is. Nem tatrthat már sokáig ennek a kérdésnek újra való rendezése és aMateosz nevű szövetkezet lelikvidálásával a Máv-nak kiadandó felhatalmazás alapján ennek a teher áruszállítási szervezetnek újra való megszervezése, teljesen az államvasutak irányítása és felügyelete alatt. Addig úgysem vesszük ezt le a napirendről, amíg be nem látják a jelenlegi fonák és főleg az államvasutakra káros helyeztnek a sürgős megszüntetésének szükségességét. Hiszen az áruszállítás volt mindig a jövedelmezőbb üzletág és éppen ezért nem lehet jogszerű ettől az államvasutat megfosztani indokolatlan jelszavak alapján. A legutóbbi jelentésben is az áruszállításból eredő bruttó bevétel az előző évi 122 millióról 136 millióra emelkedett. Egyébként a Máv jelentése a következő adatokat tartalmazza: A vasút átlagos üzleti hossza a jelzett számadási évben 7820 kilométert tett ki, amiből a Máv tulajdon vonalai 6633 kilométert képviselnek. Ami most már a személy- és teheráruforgalom alakulását illeti, ez örvendetesen emelkedő számadatokat jelez. A belső forgalmat szolgáló különvonatok száma 180 volt, míg a szállított utasok létszáma csaknem 190 ezer főt tett ki. A filléres vonatok bruttó bevétele 747.000 pengő. Ezenkívül a vasút 80 kul'úrvonatot indított 51.000 utaslétszámmal. A Máv igen értékes szolgálatot tett az idegenforgalomnak, amennyiben az 1935—36. számadási évben 113 cserevonat közlekedett, 39.000 utassal. A szállított utasok száma a Máv összes vonalain az 1935—36. zárószámadási évben túlhaladta a 65 milliót, csaknem 5 millió utassal több, mint az előző számadási évben. A személyszállításból eredő bevé'elek összege 69.8 millió pengő, az előző év 65.7 millió pengőjével szemben. Itt is tehát örvendetes emelkedés kiivetkezett be. Ugyancsak számo'tevö gyarapodás állapítható meg az áruszállítás bevételeinél, amelyek az 1934--35. számadási évben 122 millió pengőt képviseltek. Most ez az összeg 136 millió. Ugy a személy, mint az áruszállításból származó bevételek összegei az előző év 197 millió pengőjéről 219 millió pengőre gyarapodtak. Érdekes összeállítás számol be a Máv alkalmazottainak létszámáról. Az öszszes létszám 28.542 főt tesz ki,míg a munkásoké 23675. Nagy terhet jelent a Máv mérlegében a nyugdíj. 1935— 1936. évben a nyugdíjintézet 24536 tagot, számlált és ezeknek a Máv a múlt évben 68.7 millió pengőt fizetett ki, tehát lényegesen többet, mint amennyit a személyszállításból bevett. Ez utóbbi összeg az elmúlt évben tudvalévően 66 millió pengőt képvisel. A teher arányaira jellemző, hogy az előbb említett 68.7 millió pengő nyugdíjteherhez a Máv nyugdíjintézete mindössze 1.2 millió pengővel járult hozzá, vagyis a hatalmas arányú nyugdíjat tulajdonképen a folyó bevételekből kell fedeznie. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy az üzleti hiány az 1935—36. számadási évben 44.1 millió pengő, meg lehet állapítani, hogy a nyugdíjterhek nélkül a Máv tulajdonképpen erősen aktív vállalkozás volna. Egyébként a közzétett mérlegben a vasút kitűnő vezetősége a vonalakat és épületeket 1.386 milliárdra, forgalmi eszközöket és leltári tárgyakat 609 millióra, anyagszereket 39 millióra, a birtokában levő értékpapírokat pedig 9 millióra értékeli. Át kell szervezni a minisztériumok pénzkezelési rendszerét Annakidején, még Bethlen István utolsó miniszterelnöki éveiben, hódi Ott tért a közigazgatás racionalizálásának a gondolata államviteli rendszerünkben és ennek első stációja volt Magyary Zoltán professzornak kormánybiztosi megbízatása. A bekövetkezett; 1931. évi általános gazdasági válság, valamint Bethlen távozása mintha megakasztotta volna ezt a folyamatot, Károlyi Gyula gróf minszterelnöksége alatt megszűnt Magyary Zoltán megbízatása és csak Gömbös Gyula vette fel újra programjába, amikor is Magyary helyettese, Mártonffy Károly került át munkatársaival a belügymiinsztériumba, ahol hozzákezdettek a munkához. KeresztesFischer Ferenc akkori belügyminiszter felkarol'a ez a munkát és a megalakított bizottság sok újítás;: valósitett meg, amelyről aztán Kozma Miklós belügyminisztersége alatt adtak ki értékes jelentést 1936-ban. Azóta mintha megállott volna ez a munka, nem hallunk semmit felőle. Az 1936-ban kiadott jelentés bizonyos eredményekről számol be, így több minisztériumnak az új ügybeosztásáról, azonban még mindig nem mutatkoznak ezeknek az újításoknak a gyümölcsei. Lehet, hogy a belső ügykezelés szempontjából sok hasznos újítást vezettek be, — (hiszen például a főváros belső ügykezelésében, a magánépí' kezési engedélyek kiadása terén az akta útját 775 méterről 72 méterre rövidítették meg, ami igen szép eredmény) — azonban még mindig nem mutatkozhatott meg eddig nagy általánosságban a racionalizálásnak az az eredménye, amely végső fokon elsősorban a lakosság igényeit szolgálná ideiben és energiában, valamint az államviteli terhek csökkenését. Ez utóbbinak csak az állandó emelkedése áll előttünk úgy számszerűleg, mini'.! személyileg, vagyis a költségvetési je'entések szerint állandó szaporulat mutatkozik a hivatalnokok számában és ennekfolytán az adminisztrációs terhekben is. 107