Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 11-12. szám - Mérlegkozmetika és részvényjogi reform

Á Iciházasított államtitkárok Ügylátszik, hogy ez is tradíció nálunk. Ha valamelyik államtitkárnak elkövetkezik a nyugdíjaztatási ideje, (eltekintve most az államtitkárok azon kategóriájától, amelyet a politikai államtitkárok néven ismerünik, ugyanis ez más lapra tartozik) akkor feltétlen módot találnak arra, hogy nyugalombavonulása után is egy olyan pozícióba kerüljön, amely valahogyan pótolja azt a különbözetet, amely a nyugdíj és az aktív szolgálat ideje alatt élvezett jövedelem között fennáll. Mindenesetre ez nagyon humánus gondolkodás az állam részéről, azonban nem tartjuk helyesnek, miután bizonyos vonatkozásokban ez kimélyíti azokat a kapcsolatokat, mondjuk a magántöke és az állami intézmények között, amelyekre semmi szükség nincsen. Ismerünk több olyan esetet, amikor hónapokig késett a nyugdíjaztatás ténye, mert előbb kerestek az illető távozásra ítélt államtitkár úrnak valami pozíciót és egész természetes, hogy a szakminisztérium hatásköre alá tartozó vállalkozások között kutattak, végre is egyik ilyen vállalat hajlandó volt a távozó államtitkár urat igazgatóságába bevenni. Valószínű, hogy nem minden ellenszolgáltatás nélkül biztosított az új igazgatósági tagnak évi hatezer pengő jövedelmet. Hát ez, akármilyen tradíció is, mégis erős bírálat alá tartozik és módot kellene találni arra, hogy megszüntessék. Hiszen még arra is volt eset, hogy amikor nem találtak megfelelő vállalatot, akkor eilőbb felállítottak egy újabb állami intézményt, csak legyen helye a ávozó államtitkár úrnak. Eltekintve attól a szóllamtól, amit az ifjúság elhelyezkedése tekintetében szoktak hangoztatni, hiszen ez nem sérti az ifjúság érdekeit, miután azokat az előnyöket, amit egy nyugdíjas államtitkár jelent egyegy ilyen vállalkozásnak, azt egy ifjú nem tudja nyújtani, akármilyen tehetséges és ambiciózus is legyen. Azonban nincs szükség az egyes vállalkozások és a minisztériumok közötti kapcsolatok ilyen rokoni kiépítésére. Hiszti ezt nem nevezhetjük másnak, (miután a távozó államtitkár uraknak nyújtott magánvállalkozási stallumért fedetlenül vár az illető tőke valamilyen ellenszolgáltatást) minthogy a kormányzat hozománnyal kiházasítaná a nyugdíjba vonuló idősebb, érdemesebb tisztviselőit. Nem tudjuk, hogy ez a tradíció honnan veszi az eredetét, hiszen van egy olyan íratlan szabály, amelyszerint minden lemondott pénzügyminiszter egyik nagybanknak igazgatóságába távozik, (jelenleg is három nyugdíjas pénzügyminiszter tartózkodik benne) mondjuk, hogy ez a szakértelem kérdése, szüksége van az illető banknak a volt pénzügyminiszterek tanácsaira, azonban úgylátszik a piac nem elég felvevőiképes ahoz, hogy már az államtitkárokat is felszívja. így aztán érthető, ha mesterséges konstrukcióval igyekszenek ezt a felvevőképességet növelni. Az egyik legutolsó ilyen kiházasításnak akkor lehettünk tanúi, amikor a Hangya és az Angol-magyar bank közös tőkéjével megalakult Hungária-Container részvénytársaság elnöki állására Barcza Ernő nyugalmazott földmívelésügyi államtitkárt hívta meg. Senkinek nem lehet kifogása barcza államtitkár úr több évtizedes állami szolgálata ellen, ezidö alatt szerzett szaktudását szintúgy nem lehet kétségb^/onni, azonban nagyon élénk fantázia szükséges ahoz, hogy a számító nagytőke önzetlen szentimentálizmusában hihessünk manapság. A nagytőke nem jelentkezik önként arra, hogy valakinek a tudását, többévtizedes hűséges munkásságát jutalmazza arra az időre, amikor nyugdíjba vonul, tehát munkaerejének — enyhén kifejezve — a deléhez érkezett el. A nagytő,ke csak egyet lát és akar: keresni, A töke a jutalmat csak előlegezi a várható biztos jövedelemből. így aztán sokakat érdekelhet az, hogy a tőke mikor és miben találja meg a számításait például ebben az esetben is, (Fleissig oexcellenciájáról sem tételezhet fel senki szentimentalizmust!) amikor Barc/a államtitkár urat az elnöki állásra megtu'vta. Nem hinnők, hogy az állam bizonyos koncsessziókat ad hozományba a kiházasításkor a jó após példájaként, azt azonban már eleve elítéljük és ezt a szép patriarkális tradíciót beszüntetni kívánjuk, hogy a nyugalmazott államtitkárok aktiv szerepet vállaljanak olyan régi, vagy új, erre a célra alakult tőkeérdekeltségeknél, amelyeknek csak a leghalványabb vonatkozása is lehet az államhoz, hacsak egy pár kiviteli, vagy behozatali engedélyről is lenne szó. Mérlegkozmetika és részvényjogi reform Szállóigévé vált rövid idő alatt a pénzügy; (főelőadónak az a szellemes megjegyzése, amelyet a mérlegkozmetikáról mondott. Általában az utóbbi évtizedekben igen nagy é^ közkedvelt elterjedtségnek örvend a kozmetika minden téren, így telhát helyesen állapították meg, hogy a mérlegkészítés technikájában is fontos ezerepet kaptt a szépítőtudomány. Különben az utóbbi időkben felkapott jelszó lelt az ie, hogy a részvénytársaságok mérlegkészítéseiknél a kozmetika segítsége nélkül is sok esetben olyan technikai operációt hajtanak végire, amely végeredményben, óriási adóelvonásokat eredményez. Hát ezt az utóbbit nem mernénk elhinni abiban a hihetetlen nagy összegben, amelyet ezzel kapcsolatban emlegetnek, mint mindenben, itt i* túlzásba viszik a dolgot, azonban tagadhatatlan, hogy van rtapja ezeknek az állításoknk is. Hiszen nem kell mást felemlítenünk, mint azokat aa eljárásokat, amelyeket a pénzLigyigazgatóság tett néhány vállalat ellen folyamatba ezen a vímen. A pénzügyigazgatósági megállapításai teljes mértékben fedik a való tényállást, miután elsőrangú szakértőik vannak, akik alaposan ismerik a mérlegkészítés' minden üsinját-binját, s különben is éppen az évek ót* folytatott ellenőrzés alapján nagy gyakorlatra is tettek szert. Ha alapul vesszük ezt a tényt és hozzá tesszük azt a kialakult gyakorlatot, amelynek ugyancsak az utóbbi évekbe vagyunk sok esetiben tanúi —i a bíróiságok közgyűlési meg>sommisítéseire gondolunk — akkor kétségtelenül előttünk áll a részvényjogi reform sürgős szükségessége. Igazuk van abban egyeseknek, hogy elavult, a mai kor igényeinek nem megfelelő törvényes intézkedések nem lelhetnek azon a címen tabu, hogy ez az alkotmányosság kérdése. A következ)tetés csakis az lehet, hogy ami nem felel meg ai mai viszonyoknak, azt sürgősen meg kell 'reformálni. Sőt még azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bíróságok dön91