Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 1-2. szám - A mezőgazdasági igazgatás kívánalmai

függvénye lett olyan tényezőknek, melyek állandó változásnak vannak alávetve, az nagyrészben a termelői tevékenységen kívül eső tényezők hatása alá került. Ezért lett elkerülhetetlen az állami beavatkozás, gondoskodás és irányítás igen széles keretekben való kiépítése. így kerültek a közigazgatás közegei a termeléssel és a termelést végző emberrel szoros kapcsolatba. Tevékenységüket olyan munkatérre kellett kiterjeszteniök, amelyre a legtöbbször kellő megalapozottsággal nem rendelkeztek. De aikik ilyennek birtokában teljesítettek szolgálatot, ezek is sóik olyan új problémáival kerültek szeimbe, melyeknek megoldása újszerű módszerek kidolgozáséit, széleskörű tanulmányozást, sokoldalú kritikát és új igazságok feilismesét kívánta meg. Az ehhez szükséges megalapozottságot és érzéket az életbe már kikerülve sokszor rendkívül nehéz pótolni vagy megszerezni. Ezt van hivatva elvégezni a tudomány és ennek az élet számára való továbbítása hivatása a felsőoktatásnak. Ehhez iképest a mezőgazdasági igazgatás a felsőoktatás fejlesztése terén olyan irányt vél kimélyítendőnek, amely a változott viszonyok által teremtett helyzeteiket a termelés szálmára kellő gyorsasággal feldolgozó és a mezőgazdaság életébe befolyó, valamint a termelők életkörülményeit javítani' hivatott közigazgatós részére gyakorlatilag értékesíthető igazságokat és a helyes irányveket produkálja. A főiskolák legfőbb hivatása — isimétlem — a tudomány mívelése, de a felsőoktatás végcélja mégis az élet száimáfa értékes, gyakorlati emberek nevelése. Az eredményes kormányzás és igazgatás biztosításáéhoz ugyanis ma nem elég a gazdasági életmegnyirválniulá'sok nyomálba járó tudományos elmélyülés keretéiben kitermelt igazságok felismerésére törekedni, hanem a sokféle1, gyakran ellentétes megnyilvánulásokat azonnal követni kell a tudomány mívelői által birtokolt szaktudás kritikai szellemével helyesnek vélt új útjelzéseknek. Ez a gyakorlati élét követelménye. A főiskolákból kikerült ifjúság jó része hazánkban közpályára lép. A közpályán hivatását a mai viszonyok mellett nem képes teljesen betölteni — de a jövő alakulása mellett sem lesz képes — az, aki csupán a tudományosan felismert igazságok dogmatikos gondolatmenetével akar dolgozni, mert lépten-nyomon olyan életmegnyilvámutásokkal találja magált szemben, amelyeket az iskolában nem tanult megismerni. Az élet számára olyan embereket kell tehát nevelni, akik a mai közgazdasági adottságnak megfelelően fel vannak készülve, illetve, akik alkalmasak az előre nem látott gazdasági .megnyilvánulások helyes felismerésére. Ezért a főiskolák tanulmányi rendjét részben rugalmassá kell tenni és albba a mindennapi élet vezető gazdasálgi problémáit olymódon kell beilleszteni, hogy a tanulóifjúság a gyakorlati életbe rugalmas gondolkodási készséget vigyen magával. Különösen kívánatos ez az ú. n. szaktisztviselők nevelése terén. A mezőgazdasági igazgatás keretében működő tisztviselőknek, hogy komplikált féladataikat helyesen végezhessék, mélyenjáró tanultságra, széleskörű tájékozottságra, alapos elméleti és gyakorlati tudálsra, sok gazdasági, szociális, technikai és kulturális ismeretre, de kiváltkép eligazodni tudálsra van szükségük. Ezért az igazgatás ellátásához ma már nem elég az iskolai általános alapismeretek birtoklása, hanem nagy gyakorlati tájékozódási képességre van szükség. Minthogy az általános helyi közigazgatási tisztviselők működése — nem lévén a mezőgazdasági igazgatásnak elsőbb tagozata — túlnyomórészt a mezőgazdasági népesség életproblémáira és gazdasági természetű és kihatású kérdésekre terjed ki, különös gondot kell arra fordítani, hogy a közigazgatási szolgálatra képesítést nyújtó felsőoktatási intézmények, a tanuló ifjúságnak ezekben a vonatkozásokban a gyakorlati élet szempontjából is értékkel bíró ismereteket nyújtsanak. A jogi képesítés megszerzése után közigazgatási pályára lépő tisztviselőnek ugyanis megbecsülhetetlen biztonságot adhat az, ha nem kell éreznie, hogy idegenül áll az élet átal felvettt problémákkal szemben. Hiszen neki kell a problémákon úrrá lennie, mert nem szabad bekövetkeznie annak, hogy a gondozására bízott érdekek szenvedjenek azáltal, hogy a döntésre hivatott tényező nem rendelkezik a megfelelő tudásbeli készséggel, tisztánlátással. Ha ezt a tételt elfogadjuk, ebből viszont az következik, hogy a közigazgatásnak minden áiga csak akkor tudja hivatását teljesen betölteni, ha a közegei nemcsak a törvényeket és rendeleteket, hanem azt a földrajzi területet és annak jellegzetességeit adó foglalkozásokat, nemkülönben népének lelki és gazdasági igényeit ismerik, amelyeknek gondozása reáljuk van bízva. Minthogy pedig a hef'yi igazgatásunk túlnyomórészt a faluval kerül kapcsolatba, rendkívül fontos jelentősége van annak, hogy mindazok, akik hívatva vannak az igazgatás egyes állomáshelyein a falut és annak népét szolgálni, elsősorban érzékkel bírjanak az agrárproblémáik iránt, másodsorban kellő alaptájékozottsálguk legyen azokról a kérdésekről, amelyeket odakint az élet felszínre hoz. A társadalom helyes irányításának alapelveit tárgyaló tudománynak alapfeltétele a világszemlélet. Tehá't, ha vezetni akarjuk a népet, akkor ismernünk kell azt. A falun elsősorban természetesen a földmíves népet. Magától értetődő az, hogy mindazok, akik falun laknak, mint földbirtokosok, haszonbérlők és gazdatisztek, hivatásukból kifolyólag a néppel érintkeznek és annak gazdasági munkáját: részint vezeitik, részint befolyásolják, kell, hogy a népnek életviszonyaival tisztáiba legyenek és ezért már akkor, mikor közéjük mennek, ezeket ismerjék. Kppen így mindazoknak, akik hivatali kötelékében a népnek vezetésével és ügye's-bajos dolgaiknak elintézésével foglalkoznak, szintén ismerniök kell a népet, hogy már mint kezdők, mikor a nép ügyeinek intézésével foglalkoznak, a nép tulajdonságaival és szükségleteivel teljesen tisztában legyenek, azaz, hogy legalább nagy áttekintésben ismerjék a magyar nép természetét, életfelfogását, foglalkozását s nagyobb sorskérdéseit. Ha mindezeket csak akkor próbálják kielemezni, mikor már közöttük élnek, illetve ügyeik intézésével megbízatnak, akkor már késő van, mert akkor minden hibás intékedesük és tévedésük sokszor egyenesen ártalmára lehet a szolgálatukra bízott érdekeknek. R i e h 1 Vilmos német társadalombölcsész, a múlt század ötvenes éveinek híres falukutatója mondotta : ,,Man lasst unsere jungen Beamten schrecklich viel lernen, dass sie aber auch die Baueirn studieren möchten, darán denkt kein Mensch." 3